Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

34 694. országos ü'és 1917 gyöngéden, de erélyes kézzel e sebek gyógyításához. S mit teszünk mi e téren ? Mit teszünk katonáinkért, mit tesz az állam és a törvényhozás ? Mindent erre a szegény, kimerült, kiszipolyozott, ezer sebtől vérző, szintén gyógyulásra szoruló társadalomra hárítsunk a jövőben is ? Erre a társadalomra, amelynek — ki kell mondanom — épen gyöngébb, anyagiakban fogyatékosabb része hozott igazán erején felüli áldozatokat; (ügy van ! Ugy van !) mig bizony fájós sziwel, de igazságos Ítélettel rá kell mutatnunk azon tízezrekre, a kik legalább is megtizszerezték vagyonukat épen a háborúnak véres jövedelmeiből, hasznából. (Ugy van! ügy van ! balfelól.) Bizony ezek részéről a kötelességnek ugyanez a teljesitése — dicséret a tiszteletreméltó kevés kivételnek — nagyon messze elmarad a szegény középosztály s a még szegényebb nép kötelességtelj esitése mögött. Teljesen igazat adok előttem szólott t. képviselőtársamnak : legelemibb, becsületbeli kötelessége a törvényhozásnak és államnak, mikor a hősök emlékéről tárgyal, a rokkantakról, özvegyek és árvákról való gondoskodás. Ezt a becsületbeli kötelességet a legalkalmasabb módon kivánja teljesíteni Giesswein Sándor t. képviselőtársam az ő megujitott határozati javaslatával, s én ehhez épen azért teljes melegséggel, szivemnek minden igazi, de konkrét cselekvés után vágyakozó érzésével csatlakozom. (Helyeslés balfelól és a szélsőbaloldalon.) Tovább megyek, t. ház, a bizottsági jelentésnek szép nyilatkozatai során azt olvassuk, hogy a törvényhozásnak semmiféle elhatározása sem alkothatna oly emléket, amely méltán szimbolizálná a páratlan küzdelem fenségét és harczos fiainknak dicsőségét. Dehogy nem alkothatna, t. ház ! De persze, mikor az alkotó vágy kimerül abban, hogy csak az érzésekbe tud belenyúlni s azokat cselekvésre váltani nem képes, — nem akarom azt mondani, hogy nem akarja — akkor félek tőle csakugyan, hogy hőseink küzdelmének valóban alig marad más emléke, mint ennek a törvényjavaslatnak törvénybe iktatása. Az én meggyőződésem szerint, t. ház, akkor, amikor a háború reánk kényszeríti azt a másik kötelességet is, hogy uj terheket rakjunk a küzdő, vérző társadalom vállaira, akkor lehetetlen ezzel szembe nem állítani azt a rideg tartózkodást, azt a merev elzárkózást, amely nem akar hallani arról, hogy az uj terheknek uj jogok is felelnek meg. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Szimbólumokról beszél a t. bizottság jelentése. Nem szimbólumokra, — élő valóságokra van ennek a nemzetnek szüksége a jövőben, ha csakugyan élni akar. (Helyeslés balfelól.) S ezen élő valóságok létrehozatalára csak egy ut van, t. ház, az én erős meggyőződésem szerint s ez a választójognak a megadása. (Helyeslés balfelól.) Ez lesz, t. ház, abban a negyedik vonatkozásban, amely szemem előtt lebeg e törvényjavaslatnak bírálatában, az igazi erkölcsi, jogi, és politikai elismerés. február 6-án, kedden. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) És t. ház, méltóztassék nekem elhinni, hogy nem demagóg okokból s nem demagóg czélokért kívánjuk mi a választójog megadását, hanem a megújhodás vágya és szüksége miatt. T. ház, minduntalan elébünk állítják a nagy szövetségesnek: a német nemzetnek példáját. Erről is csak beszélünk, ezek is csak szavak ; de hogy a példát cselekedetek követnék, arról t. ház, nem tudok semmit. Bismarcknak ugy látszik méltó utódja: a német birodalom mostani kanczellárj a, Bethmann-Hollweg egyik beszédében a jövendő feladatait igy jelöli meg : »freie Bahn dem Tüchtigen« — szabad utat az arravalóknak ! Hát vájjon ezzel a felfogással szemben, amely itt ezen üres padokon megnyilvánul, nem teljes joggal kérdezhetem-e, hogy mennyire vagyunk mi a szövetséges nagy birodalom vezető államférfiának ettől a felfogásától ! (Ugy van/ Zaj. Halljuk! Halljuk/) Csak egy jelenségre mutatok rá, t. ház. Nemrég olvastunk egy híradást a diplomácziai karnak állományáról s meggyőződhettünk e híradásból ama csökönyös ekszkluzivitásról, mely a diplomácziai szolgálatban érvényesül. S ez eszembe juttatja, t. ház, hogy talán még most sem múlt el az a végzetes felfogás irányadó helyeken, ahol pedig megtanulhatták volna épen a közelmúlt véres eseményeiből, hogy a XX. században már nemcsak diplomaták, de hadvezérek sem születnek. (Ugy van ! balfelól.) Igen, szabad utat a tehetségeknek, az arravalóknak, hogy azok vegyék kezükbe az állam hajójának kormányzását. Az általános választói jog nyitja meg ezt az utat. (Ugy van! balfelól.) De a velünk szemben ülő t. kormány és többség, konok elmével és kérges szívvel elzárkózik ettől. Elzárkózik a kormány ép ugy, mint ennek a parlamentnek a t. többsége, amelynek tagjai pedig ezen országgyűlés összehívása után és megnyitását megelőzőleg az általános választójog jelszavával ajkukon kértek a választóktól mandátumot. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy ezt mikép valósították meg, azt látjuk abból a választójogi törvényből, amelynek még oly töredékes, olyan morzsaszerü kiegészítésétől is mereven elzárkóznak, mint amilyen a hősök választójogának megadása. Ezzel a magatartásukkal szembeszállnak önök a nemzettel, szembeszállnak még saját választóikkal is, akiknek adott ünnepélyes ígéretüket szegik meg. (Ugy van! balfelól.) De elleneszegülnek magának a királyi szónak is, szembehelyezkednek a királynak kifejezett kívánságával is. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Vagy elfelejtették önök —• mi még tudjuk, még emlékszünk rá — hogy az országgyűlést megnyitó trónbeszéd is az általános választójog megvalósítását tűzte ki a törvényhozás sürgős feladatául ? (Ugy van ! balfelól.) Gr. Batthyány Tivadar: Tisza akadályozta meg! Bakonyi Samu : önök még a hősök érdemeivel