Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-694
694. OHSZÁGOS ÜLÉS 1917 február 6-án, kedden, Szász Károly és Simontsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai : A most dúló habomban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A ház napirendjének tárgyalására szánt időnek délutáni 3 órától esti 9 óráig való tartására vonatkozólag gr. Bethlen István által beadott indítvány feletti szavazás. — Az interpellácziós-könyv felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Sándor János, Balogh Jenő, Hideghéthy Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 50 perczkor.) Szász Károly elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szász Pál jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hoványi Géza jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Szepesházy Imre jegyző ur. Következik a napirend tárgyalása és pedig annak első pontja : a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1340, 1350) általános tárgyalásának folytatása. Bartos János képviselő ur következik szólásra. (Halljuk ! Halljuk !) Bartos János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kormány törvényt akar alkotni arra vonatkozólag, hogy a községek és városok anyagi erejükhöz megfelelően méltó emlékben öröjdtsék mindazok neveit, akik a hazáért életÜJíet áldozták. Nagyon természetes, hogy az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van: a néppárt, ennek a törvényjavaslatnak sem czélzata, sem formája ellen semmiféle kifogást nem emelhet. Hiszen ez a törvényjavaslat nem cselekszik egyebet, mint hogy szép szavakba foglalja és törvénybe akarja iktatni azokat a meleg, hálás szeretettel teljes érzelmeket, amelyeket mindannyian érzünk a hazánkat, tűzhelyünket védő fiaink, testvéreink iránt. (Helyeslés a baloldalon.) Még csak az ellen sem emelünk kifogást, hogy a kormány már most, a háború kellős közepében elérkezettnek látja az időt, hogy a törvényhozás fejezza ki háláját és elismerését a hazát védő hősök iránt. Az egyetlen, ami ellen tiltakozunk, legfeljebb az, mintha ezzel KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. a törvényjavaslattal, illetve törvénynyel már lerovatnék minden, amivel a magyar állam, a magyar nemzet a harcztéren vitézül küzdő és ott sokat szenvedő, vérző fiainak tartozik. T. ház ! Nagyon szép, nagyon lélekemelő és bizonyára nagyon buzditó hatással is bir az, ha a törvényhozás szép szavakban fejezi ki háláját a küzdő hősök iránt, de ez nem elég. (TJgy van ! bdlfélol.) Annak a harcztéren vitézül harczoló hős katonának a lelkét a honszerelmen kivül egyéb nemes érzelmek is eltöltik : a családjára, a hitvesére, a gyermekére való aggodalmas rágondolás. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Es a szorongó gondolatok közt bizonyára utolsónak, de helyet foglalhat a maga sorsára, a maga jövőjére való rágondolás is. (ügy van ! balfelöl.) Mi lesz az ő sorsa, mi lesz az ő jövője, ha majd visszatér rendes polgári foglalkozásához ? Mi lesz az ő jutalma a hozott áldozatokért ? Mi lesz belőle, ha majd e szörnyű küzdelemből megtörten, bénán, nyomorékul, csonkán tér vissza családja köréb? 1 Az államnak első és elengedhetetlen kötelessége, hogy ezeket a kinzó, gyötrő aggodalmakat az érte harczoló hős katona lelkéből kigyomlálja és azok helyébe oltsa azt a biztoü és megnyugta f ó tudatot, hogy sem őt magát, sem pedig családját ez a nemzet, amelyért ő harczol, elhagyni nem fogja. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Harmadfél éve folyik már a rettenetes emberpusztitás. Az özvegyek és árvák száma igen nagy és napról-napra szaporodik, (ügy van ! baljelöl.) de azért a kormány részéről még egyetlenegy olyan intézkedés sem történt, amely a hadi özvegyek és hadi árvák alapos felsegitését eszközölné. (ügy van! balfelől.) Az özvegyi nyugdíj, illetőleg államsegély ezeknek a szomorú sorsra jutott hátramaradottaknak még mindig csak a régi összegekben folyósittatik, olyan csekély összegekben, amelyekből manapság még a lábbelit sem lehet 4
