Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

'Ő99. országos ülés Í9l7 liöm törődött azzá], ha nagyobb áldozatok árán is, amit egy elsőrendű szükséglet kielégítése indokolttá tett volna, hogy a föld méhében rejlő olajkincsek mielőbb a föld fölszinére kerüljenek. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A napilapok gyér közléseiből van tudomásunk arról, hogy Egbell község határában az állami fúrások kedvező ercdménynyel végződtek, hogy jelentékeny olajmennyiséget is nyertek. Tehát miért nem gondoskodott az állam, hogy ott a munka nagyobb intenzivitással, nagyobb tőkebefektetéssel folyjon és hogy az ország más részeiben is láttassanak olaj után. Ha ezzel szemben felvetik azt, hogy az állam berendezkedése ezt nem engedte volna meg, vagy financziális akadályok gátolták volna meg, miért nem adták ki ezt a munkát külföldi mintára megfelelő garancziák, felügyelet és ellenőrzés biztositása mellett valamely magánczégnek, amilyen minálunk is található. Ilyenképen egy termelési ágnak, egyszersmind a munkának s az állampolgárok keresetének uj alapjai nyíltak volna meg, ami mindenesetre dúsan kamatozó szoeziális eredményt jelentett volna. (Helyeslés balfelől.) Ezt azonban nem tették meg és igy történt, hogy karácsonykor sem pstróleuma, sem gyertyája nem volt az ország lakosságának. Igaz, hogy ehhez szállítási zavarok is hozzájárultak, amennyiben deezemberben a vasutak teljesen felmondták a szolgálatot és az olajjal megrakott kocsik hetekig vesztegeltek egyes állomáshelyeken. Ez az egy körülmény is elegendő ok, hogy a vasúti mizériák okait a kormánynak egész közgazdasági politikájában elkövetett hibáiban és mulasztásaiban keressük, amely okozója a mostani szénhiánynak is, ami kimondhatatlan mértékben boszszulja meg most a kormány rövidlátó politikájának azt a tendencziáját, amely a közlekedési viszonyok fejlesztésére, az államvasutaknál nem nélkülözhető nagyobb mértékű beruházások elvégzésére, a megfelelő anyagi eszközök rendelkezésre bocsátását szükségesnek nem tartotta. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A kormányjelentéssel kapcsolatosan a kormánynak még számos mulasztására és hibájára kellene rámutatnom, igy a munkásügy körüli bajokra, a munkaközvetítés hiányára, a birtokpolitikára és paraszt-kérdésre, a népszaporodás kedvezőtlen alakulására, külkereskedelmi és vasúti problémákra, a központok zsarolásaira, a czenzura visszaéléseire és még sok más egyébre. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ezeknek a kérdéseknek szakszerű előadása azonban nem férne be egy felszólalásba, azonkívül a ház figyelmét sem akarom túlságrs mértékben igénybe venni, de felesleges munkát is végeznék, mert előttem szóló tisztelt képviselőtársaim a kérdések legnagyobb részeire már kiterjeszkedtek, egyes kérdéseket pedig utánam felszólaló tisztelt képviselőtársaim fognak mindenesetre nagyobb alapossággal megvitatni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Fölszólalásomnak még hátralevő részében február 19-én, hétfon. :>2:í (Halljuk! Halljuk! balfelől.) egész röviden azzal az anyaggal kívánok foglalkozni, amelyet a háború vetett felszínre s amelynek, bár az a kormányjelentésekből teljesen hiányzik, rendezését el nem halaszthatjuk. A háború vetette fel a női munkáskérdés fontosságát. (Helyeslés balfelől.) A női munka, mind a mezőgazdasági, mind az ipari termelésnél a bevonult férfimunka helyett ma már értékes munkaanyagot képez. (Helyeslés balfelől.) A női munkát a háboTu utáni időre már most czéltudatosan kell szervezni, nehogy a keresetükhöz visszatérő férfiak a nőket arra kényszerítsék, hogy nehezen szerzett ekszisztencziájukat máról-holnapra elhagyják és tűzhelyeikre visszatérvén a két nem' közötti összeütközésre adjanak okot, ami könnyen vezethetne anarchisztikus állapotokra a munkaerők felhasználása tekintetében. Igy könnyen megtörténhetik az is, hogy a háborúból visszatérő férfi-munkaerő feleslege a kivándorlásban keresi megélhetése biztosítását. A kormánynak eddigi ténykedésében semmi nyomát sem találom e fontos közgazdasági és szoeziális kérdések előkészítésének. S a szemrehányás jogosultsága indokolttá válik, ha meggondolom, hogy annak a nagy erőnek, melyet a rendeletek gyártására felhalmozott, egy kis részecskéjével mily könnyen megtehette volna a kívánt kezdeményezést, (ügy van! balfelől.) A háború fájdalmasan aktuálissá tette a rokkantak s a hadiözvegyek és árvák ellátásának kérdését. Ez elől immár a törvényhozás el nem zárkózhatik. A legutóbbi vitából kifolyólag remélem, hogy a kormány sem lesz közömbös ezen szerencsétlenek sorsa iránt s halaszthatatlan feladatának fogja tekinteni, hogy eddigi tétlenségét és mulasztását némikép jóváteendő, gyorsan, de gyökeresen segíteni fog e szerencsétlenek ügyén. A hősök emlékéről benyújtott törvényjavaslat remélni engedte, hogy azt követni fogja egy másik, amely ezen kérdések kellő gyökeres rendezését fogja nyújtani. Nemzetünk becsülete nem engedheti meg, hogy ugyanakkor, midőn hazaszereteti oltárokat emelünk, a háború rokkantjai egyrészt kintorna val gázolják végig az országot, másrészt a hősök özvegyei és árvái ezen hazaszereteti oltárok alatt koldulással tengessék életüket, (ügy van! ügy van! balfelől.) A haza és trón iránt egyforma hűséggel kipróbált hősök emlékezete megköveteli, hogy ilyen javaslat mielőbb terjesztessék a ház elé s a magyar nemzethez méltó tisztességes átlátást biztosítsunk a háború rokkantjainak, másrészt pedig a megdicsőült hősök özvegyeinek és árváinak ellátását olyanná tegyük, hogy a sírban nyugvó hősök pihenését ne zavarja asszonysóhaj és gyermeksirás. (ügy van! ügy van ! balfelől.) Mi annakidején visszavontuk a hősök emlékével kapcsolatban benyújtott határozati javaslatunkat azért, mert figyelemmel kívántunk lenni a belügyminister urnak azon kijelentésére, hogy ezeket a kérdéseket a mcst előttünk levő jelentésnél majd érdemlegesen tárgyalhatjuk, másrészt