Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

222 609. országos ülés 1Ö17 február 19-én, héifoii. képvisel, az állam pedig ugyanazért a rézért, amelyből — amint mondáin — négyszer annyi rézgáli ez készíthető, tehát 800.000 korona rézértékért összesen 50—55.000 koronát fizet kárpótlás gyanánt. Ahol ilyen latitüdök vannak egy bizonyos tárgyra vonatkozólag, ott nagyon természetes, hogy a visszaélésnek tág tere fog nyilni. (Ugy van ! Ugy van ! halj elől.) Azok, akik a háborús konjunktúrákat kihasználják arra, hogy megengedett és meg nem engedett eszközökkel vagyonukat gyarapítsák, tessék elhinni, t. földmivelésügyi minister ur, ezt a teret sem fogják kihasználatlanul hagyni. (Ugy van I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanebből a szempontból a leghelytelenebb intézkedésnek tartom, amikor a váltópénznek forgalmon kivül helyezésére rövid határidőt szabnak, mindenféle nehézséget támasztanak az ilyen később előkerülő váltópénzek beváltására, ahelyett hogy megadnának mindenféle könnyítést és szabályoznák, hogy ezek az ilyen később előkerült pénzek minél nagyobb mennyiségben kerüljenek vissza az állampénztárba és fogadtassanak el az állampénztár, az adópénztár vagy a postai pénztár által. Ez az államnak eminens érdeke, és legelsősorban a hadviselésnek érdeke, mert a hadviselésnek szüksége van minél nagyobb mennyiségű nikkelre és nem a kellemetlenségek és vekszaturák előidézésére, amelyek az ilyen rendeletekből folynak. Ha tehát a váltópénznek forgalmon kivül helyezése szükséges is volt, amit vitatni nem akarok, mindenesetre azonban módját kellett volna ejteni annak, hogy ezeket a pénzeket az előbb említett pénztárak minden nehézség támasztása nélkül később is bármikor elfogadják. (Ugy van ! balfelől.) Ilyen pótlólagos intézkedések megtételét felette, sürgősnek tartanám. A sok rendeletből kifolyólag áttérve egy másik tárgyra, felvetem azt a kérdést, miért nem oldják fel a moratórium-feloldó rendelkezések végre a készpénzbetéteket is. Hiszen eltekintve egyes ellenségdulta vidékektől, az országban pénzbőség van és ezek az elhelyezett pénzek —• legnagyobbrészt vidéki pénzintézeteket gondolok — a kisemberek pénzei, ugy hogy szocziális szempontból is felette szükséges volna, hogy ezek a pénzek, amelyek a háború előtt helyeztettek el, teljesen felszabadittassanak. Hiszen végre sok ember ekszisztencziája függhet attól, hogy pénzéhez hozzájuthasson. Miért ne adjuk meg tehát a lehetőségét és a módját annak, hogy ezek a kisemberek boldogulásukat saját kedvük szerint kereshessék, miért szükséges még ma is a pénzintézeteknek különös védelme. Tessék a kisemberek védelmét ugyanolyan erővel és gondoskodással felkarolni, amint ezt a pénzintézetekkel szemben teszik. (Helyeslés balfelől.) A vidéket járva, egy sajátságos és szomorú kép tárul szemeink elé. A falvakban, kunyhókban és a legtöbb vidéki városban is csak addig lüktet az élet, a mig napvilág van. A sötétség beálltával tétlenségre van kárhoztatva mindenki, mert nincs világitóanyag, nincs petróleum, nincs gyertya. (Ugy van I balfelől.) De sok vidéki városban bajok vannak még a villamos világítással is, mert hiányzik a gépek hajtásához szükséges kenőolaj, ujabban a szén is. De most csak a petróleumról beszélek. Sok helyen a hivatalokban csak háromig dolgozhatnak ; a hivatalos helyiségeket sem tudták a megfelelő világitóanyaggal ellátni. (Ugy van ! balfelől.) Igaz, hogy ennek az állapotnak a rendkívül ügyes intézkedésekből kifolyólag meg van az az előnye — amennyiben ezt előnynek nevezhetjük — hogy a front mögötti lakosság többet pihenhet. De azt gondolom, hogy ma, mikor az állam minden polgárának legteljesebb mértékű akczióját követeli meg, amikor tudomásom szerint a közbiztonsági állapotokat is károsan befolyásolja a világitóanyag hiánya, joggal kérdezheti mindenki, hogy kellett-e ennek bekövetkeznie és nem lehetett volna-e megfelelő intézkedésekkel ennek elejét venni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Srjnos, erre igennel kell válaszolnunk, mert egyrészt köztudomású volt az, hogy 1915-ben az oroszok Galioziából való visszavonulásuk alkalmával az ott felhalmozott olajmennyiségek legnagyobb részét tönkretették és az olajkutakból, olaj bányákból azóta kibányászott olajmennyiségek, petróleummennyiségek nem voltak olyan nagyok, hogy a jövendőbeli szükségletet fedezhették volna, így tehát előre lehetett látni a petróleumhiány bekövetkeztét és számolni lehetett volna az ebből származó bajokkal; másrészt azonban állitható az is, hogy ezek a mizériák nagyrészt elkerülhetők lettek volna, ha a kormány idejében törődött volna és intenzive foglalkozott volna azzal, hogy Magyarországon a föld méhében rejlő olajkincsek a föld felszínére kerüljenek, (ügy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : Mcst sincs hiány! Csak túl kell fizetni, akkor kap az ember. Palugyay Móricz: Köztudomású ugyanis, hogy Magyarországon még a háború előtt Máramarcsmegyében találtak olajat, de köztudomású az is, hogy jeles geológusaink olajnak jelenlétét az ország egyéb részeiben is véleményezték, (Ugy van! balfelől.) és az ezen vélemények alapján államköltségen végzett fúrások Egbell községben, Pozsonymegyében eredményesek is voltak. Tudjuk azt is az annakidején &i erdélyi gáz értékesítése alkalmával a Deutsche Bankkal kötött szerződés egyes pcntozataiból, hogy Erdélyben gáz mellett olaj is lesz nyerhető. Ilyen kilátások mellett amikor egyrészt tudtuk azt, hogy Galiczia megfelelő olaj mennyiséggel a közel jövőben nem fog tudni bennünket ellátni, másrészt, hogy Magyarországon a fúrási eredmények kedvező kilátással végeztetnek és így joggal kérdezhetjük a kormányt, miért nem gondoskodott a fogyasztásnak idejekorán való okszerű csökkentéséről és a meglévő mennyiség igazságos elosztásáról, I hatalán a. jegyrendszer behozatalával is és miért