Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-699
február W -éh. kétfon. 6§9. országos ülés 1917 221 ár közti difierencziát könnyebben lesznek képesek kiegyenlíteni. Ha a gazdák ilyen növények termelésével a jövőben jövedelmüket fokozhatják is, a köztermelésre szánt gabonatermeivények elhanyagolásából igen könnyen nagy bajok támadhatnak, amelyek az egész közélelmezést ilhizóriussá tehetik. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a kormnáy a katonai és gazdaságpolitikai czélokat szolgáló szempontokat komolyan és lelkiismeretesen kivánja mérlegelni, nem zárkózhatik el azon eszközök alkalmazásától sem, amely eszközök ezt a czélt vannak hivatva biztosítani és nem zárkózhatik el legelsősorban az előbb emiitett iparczikkek mielőbbi makszimálásától. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Több izben volt alkalmunk meggyőződést szerezni arról, milyen államférfiúi böleseség nyilatkozott meg az ország egyéb súlyos problémáiban és milyen ügyességet és képességet tanúsított a kormány ezen kérdések megfejtésénél. Gondoljunk csak vissza arra a fölháboritó és szomorú fejetlenségre, mely az erdélyi menekülteket a leg, válságosabb helyzetbe sodorta. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Vagyonuk nagy részének elprédálásához vezetett, (Igaz! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) s megszülte azokat az utálatos visszaéléseket, melyek marhaállományuk eladása körül lejátszódtak, (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon-) amelyekről azonban éri részletesen nyilatkozni nem kívánok, mert tudom, hogy más képviselőtársam, ki az adatok birtokában van, erről megfelelő módon fogja az ország közönségét tájékoztatni. Nem hagyhatom ennél a fejezetnél szó nélkül azt a felháborító és szomorú körülményt, hegy útnak indítottak, vagy indítanak nem tudom, történik-e ma is, Erdélybe visszatérő menekülteket, hogy ellátták őket 3—4 napi élelemmel, azután pedig utaztatták őket 10—17 napig, de már előbb kiadott rendelkezéseikkel lehetetlenné tették, hogy az utbaeső városok és falvak hatósági közegei azeket a szerencsétleneket élelemmel ellássák, akkor, amikor három-négy napi élelmük már elfogyott. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a szerencsétlenek tényleg rá voltak utalva arra, hogy a velük szembe találkozó vasutak polgári és katonai közönségétői — magamnak is yolt alkalmam erről meggyőződni — élelmiszereket kolduljanak, hogy magukat és gyermekeiket az éhenhalás, veszedelmétől megmentsék. (Felkiáltások balfelől : Gyalázat !) így j áriak a hosszúfalusi csángók, akik 17 napig utaztak Torontálból rendeltetési helyükre, és így járt sok más Felsőmagyarországból Erdélybe útnak indított menekülő család, akinek családfeje ugyanakkor a legfelelősségteljesebb nehéz szolgálatot _volt kénytelen Erdélyben teljesíteni és reszketnie kellett, hogy hozzátartozói a viszontagságos útról élve fognak-e hazavergődni. Hiányos volna a korkép, melyet megraj zolni kívánok, (Halljuk ! Halljuk !) ha nem érinteném egészen röviden a hadseregszállitási visszaéléseket. (Halljuk ! Halljuk !) az élelmiszeruzsorásokat,. az élelmiszerdrágitókat, kiknek tevékenységéről a legélénkebben tájékoztatnak bennünket napilapjaink törvényszéki rovatai. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezekből szomorúan látjur mint nő ezen aljas szörnyetegek száma napról-napra, miképen vetik rá magukat bestiális könyörtelensóggel embertársaik kizsákmányolására, (Igaz! Ugy van! a ba'- és a szélsőbaloldalon.) hogy rablásaikkal mikép fosztják meg a háború sújtotta szerencsétleneket testi épségüket szolgáló javaiktól. Látjuk azt is, miképen igyekszik ezeknek légiója ma már egy rendes foglalkozási ág, egy jól szervezett kaszt gyanánt magát becsempészni a háború egyéb gyötrelmei és bajai között a tisztességes társadalom közé ; látjuk azt is, hogy ezek az ő szennyes hajlamaikkal, vérszagtól nem irtózva és emberi formájukból kivetkőzve, mikép igyekeznek a tisztességes kereskedelmi morálnak alapjait tönkretenni, kiirtani és elpusztítani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha működésük enyhítésére némelyek fel is hozzák, hogy hasonló tünetek más országban is tapasztalhatók, nem hallgathatom el egyéni véleményemet, hogy nem győzöm eléggé méltatni és elismerni azokat a drákói szigorúságú szabályokat, amelyek ezen meg nem engedett, tisztességtelen tevékenységet csirájában kívánják megfojtani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Néhány szóval kívánom megemlíteni a fémrekvirálásnál felmerülő igazságtalanságokat és helytelenségeket. (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi minister urnak annakidején kiadott, rendelete a rekvirált fémekre túl alacsony kártalanítást szabott meg, ugy hogy a közönség a pótlásként bevásárolt értéktelenebb . anyagból készített tárgyakért kénytelen volt sokkal többet fizetni, mint amennyit a hadiokokból elvitt, de nagyobb értéket képviselő tárgyakért kapott, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) nem is szólva arról, hogy azon a czimen, hogy a beszolgáltatott tárgyakban idegen anyagok is vannak, bizonyos levonások folytán is szenvedett kárt. E tekintetben semmiféle komoly állami ellenőrzés nincs, ugy hogy a közönség teljesen ki van szolgáltatva a beváltó közegek kénye-kedvének. Következménye ennek az, hogy egyes értékes fémek, mint pl. ma a réz, nem az állam, hanem zugkereskedők kezébe kerülnek, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik számításaikat még abban az esetben is meg fogják találni, ha sokkal többet fognak fizetni, mint amennyit az állam fizet ezekért a réztárgyakért kártalanítás gyanánt, mert a rendeletek megkerülésével ezt a rezet odajuttatják, ahová juttatni nem volna szabad. Csak arra akarok utalni — minden következtetés levonása nélkül, tisztán mint egy gyakorlati példára —, hogy egy vaggon rézből négy vaggon rézgáli ez állítható elő, holott egy vaggon rézgálicz ma 160—200.000 korona értéket
