Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

'.7 "február 19-én, hétfőn. 220 699. országos ülés 191 amelylyel ezt jutalmazzák és semmi körülmények közt nem ismerhető el oly bánásmódnak, amelylyel ilyen érdemeket honorálni szoktak, különösen nem akkor, amikor minduntalan látjuk azt a folytonos gondoskodást, amelylyel egyesek és illetékes tényezők a felelősséget lefelé elhárítani és irányitani mindenképen törekszenek, (TJgy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Zlinszky István : Az elnök fizetését felemelték 60.000 koronára, a bakterekét meghagyták. Háromszor annyi fizetése van, mint a ministerelnöknek. A vasút soha oly rosszul nem ment. Mit szólnak hozzá az urak? (Mozgás.) Palligyay Móricz: Az eddig elmondottak és a még elmondandók vessenek világosságot arra, mily nagy értéket lehet tulaj donitani a mim'sterelnöki jelentés harmadik oldalán foglalt azon kitételnek, hogy különösen nagy gond fordíttatott intézkedéseink körében a közélelmezési czikkek ezélszerü biztositására. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Kőszén! Palugyay Móricz: Hogy mennyire felel meg ez- a telel a tényleges helyzetnek, arra nézve ismét csak azokra a köztapasztalati tényekre kell hivatkoznom, amelyekből mindannyian láttuk pártkülönbség nélkül, de még inkább éreztük mindannyian, hogy egyes élelmiczikkek a rendkivüli áremelkedés és a rendkivüli drágaság folytán még a vagyonosabb osztály részéről is a legnehezebben voltak beszerezhetők, amig az erősebb izommunkát végző alsóbb néposztályok részére ez élelmiczikkek egyenesen hozzáférhetetlenekké váltak, ugy hogy a legszükségesebb szükségleteket sem voltak képesek kielégiteni. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Az élelmiczikkek ára tekintetében mutatkozó abnormitásokat bizonyos fokig redukálni lehetett volna, ha az ármakszimálást és rekvirálást szabályozó eljárásokat oly közös alapelvekre fektették volna, amelyek lehetővé teszik e két tényezőnek a felmerülendő szükséghez képest együttes és egy időben való alkalmazását. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hibés intézkedés folytán bizonyos javak és áruk elbújtak, a forgalomból eltűntek és a makszimális árakból egyszerre minimális árak lettek. Ha figyelembe vették volna e két tényező együttes alkalmazását, akkor elkerülhető lett volna az is, hogy bizonyos javak, amelyek pedig nagy mennyiségben voltak az országban, hozzáférhetetlenekké lettek, daczára a makszimálásnak és a később elrendelt rekvirálásnak. Hogy mily nagy drágaságot kellett elszenvedni egyes élelmiczikkeknél, erre nézve Földes Béla t. képviselőtársam és barátom a legnagyobb alapossággal és részletességgel sorolta fel az adatokat, ugy hogy e téren ujat nem igen lehet felhoznom. Kapcsolatosan e kérdéssel, csak egyet kívánok megemliteni, ami nem vonatkozik ugyan élelmiczikkre, de egy nagy fogyasztási czikkre vonatkozik és ez az ekszotikus áremelkedés, amely a szeszárak emelkedésénél volt tapasztalható. Tudunk eseteket, hol á makszimált áron felül 2000 koronát és 2000 koronán felül is kerestek egyesek a szesz hektoliterjén. Es elképzelhető, hogy e téren is szaporodtak a milliomosok. Előttem érthetetlen, hogy az állam, illetőleg a pénzügyi kormányzat, noha a legaprólékosabb vegzaturákra berendezett és jól működő finánczapparátussal rendelkezik, az állam jövedelmét tetemesen fokozandó, tehát magasabb czél érdekében, nem tudta a módját megtalálni annak, hogy ezt a néhány száz milliót, amelyet a háborús konjunktúrák juttattak egyeseknek a termelési költségekkel semmi arányban sem álló haszonképen, hogy e néhány száz milliót nem tudta az annyira igénybevett köz javára megszerezni. (TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sálassy Zoltán előttem szólt t. képviselőtársam rámutatott már arra a nyugtalanságra és elégedetlenségre, amely gazdakörökben támadt abból, hogy egyes iparczikkek, amelyek elsőrendű szükségletet vannak hivatva kielégiteni, még mindig nem makszimáltattak, daczára annak, hogy az illetékes tényezők érdekeltségei, most legutoljára az OMGE is, panaszokkal és indokolt kérdésekkel napról-napra sürgetik. Az általa elmondottakhoz nagyrészt hozzájárulok, de más oldalról is kívánom a kérdést egészen röviden megvilágítani. (Halljuk!) Ha t. i. a makszimálást továbbra is halogatni fogják, e téren könnyen bekövetkezhetnek azok a kárcs következmények, amelyek a hadsereg ellátását és az egész közélelmezést fogják megtámadni. Nagyon közelfekvő ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelési ágazatok a termelési erejüket oly irányban fogják esetleg félfektetni, amely az ő jövendőbeli esélyeiket, jövedelmezőségüket javitandják, de a közszükségletet nem lesznek képesek oly mértékben biztosítani, mint ahogy az kielégítésre vár. Több képviselőtársam kimutatta már ugyanis, hogy amig a gabonaárak, a háború előtti relácziókat véve alapul, 'száz százalékkal emelkedtek körülbelül, (Mozgás és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) körülbelül, azért mondom, körülbelül, (Halljuk ! Halljuk!) addig egyes iparczikkek, amelyek e termelési ágazatoknál, különösen a mezőgazdaságiaknál negyon jelentőségteljes szerepet játszanak, 300%kal, sőt 1000%-kal emelkedtek. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Kétezer százalékkal!) Inkább keveset mondtam. El nem vitatható az sem, hogy rendkivüli módon megdrágult a munkabér is, az állattartás, az egész gazdasági üzem, a munkások élelmezése, ellátása, ruházása, ugy hogy a gazda ma a makszimált gabonaárak mellett csak nehezen fogja tudni megtalálni számítását a termelési költségekbén j elentkező, de nem makszimált iparczikkek mellett (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) és inkább lesz kénytelen olyan ipari növények produkálásával foglalkozni, melyek a termelési költségek és az elérendő