Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

'.7 "február 19-én, hétfőn. 220 699. országos ülés 191 amelylyel ezt jutalmazzák és semmi körülmények közt nem ismerhető el oly bánásmódnak, amely­lyel ilyen érdemeket honorálni szoktak, különösen nem akkor, amikor minduntalan látjuk azt a folytonos gondoskodást, amelylyel egyesek és illetékes tényezők a felelősséget lefelé elhárítani és irányitani mindenképen törekszenek, (TJgy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Zlinszky István : Az elnök fizetését felemelték 60.000 koronára, a bakterekét meghagyták. Há­romszor annyi fizetése van, mint a ministerelnök­nek. A vasút soha oly rosszul nem ment. Mit szól­nak hozzá az urak? (Mozgás.) Palligyay Móricz: Az eddig elmondottak és a még elmondandók vessenek világosságot arra, mily nagy értéket lehet tulaj donitani a mim'ster­elnöki jelentés harmadik oldalán foglalt azon ki­tételnek, hogy különösen nagy gond fordíttatott intézkedéseink körében a közélelmezési czikkek ezélszerü biztositására. (Derültség a bal- és a szélső­baloldalon.) Rakovszky István : Kőszén! Palugyay Móricz: Hogy mennyire felel meg ez- a telel a tényleges helyzetnek, arra nézve ismét csak azokra a köztapasztalati tényekre kell hivat­koznom, amelyekből mindannyian láttuk párt­különbség nélkül, de még inkább éreztük mind­annyian, hogy egyes élelmiczikkek a rendkivüli áremelkedés és a rendkivüli drágaság folytán még a vagyonosabb osztály részéről is a legnehezebben voltak beszerezhetők, amig az erősebb izommun­kát végző alsóbb néposztályok részére ez élelmi­czikkek egyenesen hozzáférhetetlenekké váltak, ugy hogy a legszükségesebb szükségleteket sem voltak képesek kielégiteni. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Az élelmiczikkek ára tekintetében mutatkozó abnormitásokat bizonyos fokig redukálni lehetett volna, ha az ármakszimálást és rekvirálást szabá­lyozó eljárásokat oly közös alapelvekre fektették volna, amelyek lehetővé teszik e két tényezőnek a felmerülendő szükséghez képest együttes és egy időben való alkalmazását. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hibés intézkedés foly­tán bizonyos javak és áruk elbújtak, a forgalom­ból eltűntek és a makszimális árakból egyszerre minimális árak lettek. Ha figyelembe vették volna e két tényező együttes alkalmazását, akkor el­kerülhető lett volna az is, hogy bizonyos javak, amelyek pedig nagy mennyiségben voltak az ország­ban, hozzáférhetetlenekké lettek, daczára a makszi­málásnak és a később elrendelt rekvirálásnak. Hogy mily nagy drágaságot kellett elszen­vedni egyes élelmiczikkeknél, erre nézve Földes Béla t. képviselőtársam és barátom a legnagyobb alapossággal és részletességgel sorolta fel az ada­tokat, ugy hogy e téren ujat nem igen lehet fel­hoznom. Kapcsolatosan e kérdéssel, csak egyet kívánok megemliteni, ami nem vonatkozik ugyan élelmiczikkre, de egy nagy fogyasztási czikkre vonatkozik és ez az ekszotikus áremelkedés, amely a szeszárak emelkedésénél volt tapasztal­ható. Tudunk eseteket, hol á makszimált áron felül 2000 koronát és 2000 koronán felül is kerestek egyesek a szesz hektoliterjén. Es elképzelhető, hogy e téren is szaporodtak a milliomosok. Előt­tem érthetetlen, hogy az állam, illetőleg a pénz­ügyi kormányzat, noha a legaprólékosabb vegza­turákra berendezett és jól működő finánczappa­rátussal rendelkezik, az állam jövedelmét teteme­sen fokozandó, tehát magasabb czél érdekében, nem tudta a módját megtalálni annak, hogy ezt a néhány száz milliót, amelyet a háborús konjunk­túrák juttattak egyeseknek a termelési költségek­kel semmi arányban sem álló haszonképen, hogy e néhány száz milliót nem tudta az annyira igénybe­vett köz javára megszerezni. (TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sálassy Zoltán előttem szólt t. képviselő­társam rámutatott már arra a nyugtalanságra és elégedetlenségre, amely gazdakörökben támadt abból, hogy egyes iparczikkek, amelyek elsőrendű szükségletet vannak hivatva kielégiteni, még min­dig nem makszimáltattak, daczára annak, hogy az illetékes tényezők érdekeltségei, most leg­utoljára az OMGE is, panaszokkal és indokolt kérdésekkel napról-napra sürgetik. Az általa el­mondottakhoz nagyrészt hozzájárulok, de más oldalról is kívánom a kérdést egészen röviden megvilágítani. (Halljuk!) Ha t. i. a makszimálást továbbra is halogatni fogják, e téren könnyen bekövetkezhetnek azok a kárcs következmények, amelyek a hadsereg el­látását és az egész közélelmezést fogják meg­támadni. Nagyon közelfekvő ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelési ágazatok a termelési erejüket oly irányban fogják esetleg félfektetni, amely az ő jövendőbeli esélyeiket, jövedelmező­ségüket javitandják, de a közszükségletet nem lesznek képesek oly mértékben biztosítani, mint ahogy az kielégítésre vár. Több képviselőtársam kimutatta már ugyanis, hogy amig a gabonaárak, a háború előtti relácziókat véve alapul, 'száz százalékkal emelkedtek körülbelül, (Mozgás és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) körül­belül, azért mondom, körülbelül, (Halljuk ! Hall­juk!) addig egyes iparczikkek, amelyek e terme­lési ágazatoknál, különösen a mezőgazdaságiaknál negyon jelentőségteljes szerepet játszanak, 300%­kal, sőt 1000%-kal emelkedtek. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Kétezer százalékkal!) Inkább keveset mondtam. El nem vitatható az sem, hogy rendkivüli módon megdrágult a munkabér is, az állattartás, az egész gazdasági üzem, a munkások élelmezése, ellátása, ruházása, ugy hogy a gazda ma a makszi­mált gabonaárak mellett csak nehezen fogja tudni megtalálni számítását a termelési költségekbén j elentkező, de nem makszimált iparczikkek mellett (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) és inkább lesz kény­telen olyan ipari növények produkálásával foglal­kozni, melyek a termelési költségek és az elérendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom