Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-699
699. országos älés 1917 hárítására és leküzdésére szükséges feladatok megoldására képeseknek nem bizonyultak. (Ugy van! Taps balfelöl.) A napról-napra mind súlyosabban ránk nebezedő és már köztapasztalati tényeket képező jelenségek és események el nem vitatható bizonyítékai annak, hogy az imént mondottak menynyire megfelelnek a valóságnak. Ez a valóság egyszersmind hű, de szomorú, tükre közállapotainknak, (Ugy van ! balfélöl) amelyek visszásságát már azért is nagy nehézséggel és keserűséggel viseli el az ország JLakossága, mert itt már tényleg érzik a drágaságot, az élelmiszerhiányt, az élelmiszeruzsorát, valamint az ármakszimálásból és rekvirálásból származó anomáliák összes káros következményeit. (Ugy van! balfelöl.) A közélelmezés nehéz kérdéseinek megoldására nemrég szervezett Országos Közélelmezési Hivatal az egyedüli panaceának el nem ismerhető, minthogy egyrészt mint alárendelt kormányközeg közvetlen felelősségre nem vonható, másrészt pedig épen ezen alárendeltségi viszonyánál fogva hatásköre, működési köre bizonyos korlátok közé van szorítva, ami a gyors ós szabad intézkedések megtételében akadályául szolgál. De ezenfelül egyes intézkedések megtételéből, amelyek pedig az ország közélelmezési kérdéseivel szoros összefüggésban vannak, minő pl. a takarmányozás országos rendezése, az Országos Közélelmezési Hivatal teljesen ki van kapcsolva. Nem kívánok azonban erről részletesebben nyilatkozni, (Halljuk! balfelül.) sem pedig a német, valamint az osztrák közélelmezési hivatal szervezetét sem kívánom a mienkkel összehasonlítani, amelyekből nagyon sok üdvös ós megszívlelésre méltó alkotást vehetnénk át, valamint azokkal a jogrendszerünkkel ellentétben álló intézkedésünkkel sem kívánok foglalkozni, amelyek értelmében a köztisztviselők fegyelmi eljárás nélkül felfüggeszthetők. Remélem ugyanis, hogy lesz • még alkalmam e vita folyamán ezekre a kérdésekre visszatérni. Mondom, eltekintve ettől és a kezdet nehézségeivel kapcsolatos bajoktól, ha objektíve akarok Ítéletet mondani, a Közélelmezési Hivatal eddigi működését szimpatikusnak kell elismernem, mert eddigi működésétől a jóindulat és a jó szándék semmi esetre sem vitatható el. Mindazonáltal, és ezt nem kifogésképen említem e hivatal munkásaival szemben, annak működésétől én komoly eredményt mindaddig nem várok, míg a katonai és a polgári ellátás közti szükséges kapcsolat meg nem teremtetik. (Helyeslés balfélöl.) Ennek a hiánynak az a következménye, hogy míg a katonaság nem is a szorcsan vett hadszintereken, hanem a nagy országrészeket magukban foglaló hadtápterületeken aránylag jól él, és nem is leg elsőrendű élelmi czikkekből sokszor léiryeges készleteket halmoz fel, amelyek aztán könnyen megromlanak. (Mozgás balfélöl.) addig polgári lakosságunknak az a része, amely ugyanezen a vidéken él és rá van utalva február 19-én, hétfőn. 219 bizonyos élelmiszerek bevásárlására, épen emiatt legtöbbször a legszükségesebb javakhoz sem képes hozzájutni, nem is szólva arról, hegy a katonaság a nagy országrészeken létesített hadtápterületeken az áru makszimális árához kötve nincs. A legkirivóbban mutatkozik az ebből következett helyzet azoknál a fiksz illetményekre rászorult köztisztviselőknél, akik akár a külső, akár a belső hadszíntéren egyszerű fizetésük fejében minden pótdijazás nélkül kénytelenek hivatalos kötelezettségeiket teljesíteni és magukat majdnem a lehetetlenség határán élelmezni. (Ugy van ! balfélöl.) mig az ugyanott elhelyezett katonaság, avagy a katonai hatóságok emberei aránylag jó élelmezési viszonyok között élnek, fizetésükön kivül még mindenféle pótdijat is kapnak anélkül, hogy szolgálatuk nehezebb, vagy veszélyesebb volna az ugyanott szolgálatot teljesítő polgári egyénekénél. Nehogy e tekintetben valami félreértésre szolgáltassak okot, meg kell jegyeznem, hogy ezt nem szemrehányásképen emlitem a hadsereggel szemben, mert mindnyájan nagyon természetesen azt kívánjuk és követeljük, hogy a hadsereg mindennel el legyen látva, amire szüksége van, de ugyanekkor, midőn ezt kívánjuk, követeljük azt is. hogy megfelelő késedelem nélküli rendelkezések Jehetővé tegyék azt is, hogy a front mögötti lakosság felesleges nélkülözéseknek kitéve ne legyen. (Helyeslés balfelöl.) Itt különösen fel kívánom hivni a t. ház figyelmét a majdnem lehetetlen megélhetési viszonyok között élő és emberfeletti munkát teljesítő vasutasokra, (Ugy van ! balfelöl.) akik, ha őket szolgálati beosztásuk állandó helyhez köti, egyszerű fizetésükön kivül semmiféle pótdíj ázást nem kapnak és azonfelül élelmezésük is az ugyanott működő és mindent megvásárló katonaság által szinte lehetetlenné van téve, holott tudjuk, hogy a vasutasok szolgálata épen a háború alatt a legidegölőbb, legfáradságosabb, lcgfelelősségteljesebb munkával s azonkívül a hadszintéren sokszor még közvetlen életveszélylyel is jár. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) örökké emlékezetes szégyene marad a kereskedelemügyi minister urnak, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nyaral!) vagy a pénzügyminister ur kék czeruzájának, hogy a külszolgálatot teljesítő vasutasoknak helyzetét nem mérlegelték és nem méltányolták ugy, amint azt ezek a derék emberek megérdemelték volna. A külszolgálatot teljesitő vasutasok emberfeletti munkájukkal, önfeláldozó tevékenységükkel mindenesetre az elismerés más módjára számíthattak volna és elvárhatták volna, hogy ez elismerés külső és érezhető jelei a kereskedelemügyi minister ur emberbaráti intézkedésében fog kifejezésre jutni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert a kereskedelemügyi minister urnak ez érdemekkel szemben tanúsított teljes közömbössége, avagy pedig a pénzügyminister urnak, hogy • az ő kifejezését használjam, bizonyos sematikus mérlegelése, nem képezheti annak mértékét. 28*
