Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-697

136 697. országos ülés 1917 megoldásának nehézségeinél ez előtt a minden emberi beavatkozáson felül álló tény elctt szemet hunyni? Vájjon lehet-e a meglévő készletek felhasználásának nehézségeinél ezt a körülményt elhanyagolni? Mindenesetre a szétosztási probléma ezzel is súlyosbodott. De itt van a pszichikai tényező is. A gazdálkodás fő mozgató ereje és folytonos kisérője. Vájjon sikerülhet-e az individuális, az egyéni gazdálkodás helyébe egy-kettőre a köznek, az egészért való gazdálkodásnak vezetőszerepet biztosítani? Kétségtelen, hogy a világháború nyomása bizonyos mértékig nevelőleg hatott a gazdálkodó embereknél. Nem látjuk-e a megfeszített gazdasági munkának és a leszállított igényeknek szép eredményeit? Azt azonban talán még sem mondhatjuk, hogy átalakította volna őket. Kényszerrel, büntetésekkel csak igen kis mértékben lehet nevelni. Ezekkel az eszközökkel kell élni, hiszen nélkülözhetetlenek és az eredményt fokozhatják is, de velük uj embereket, uj erkölcsöket teremteni alig lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Pedig minden gazdasági kérdés végső eredményben lelki motívumokra bomlik és itt nagy jelentősége van a társadalmi nevelésnek, buzdításnak, j)éldaadásnak. A gazdálkodó : termelő, közvetítő s fogyasztó embernek fegyelmezettsége s szervezettsége bizony társadalmi nevelés eredménye. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) T. ház! Ha végigtekintünk a háború által s:é szakitott Európában, azt fogjuk találni, hogy sajátságos módon az egyébként gazdaságilag is elválasztott országokban mindenütt a háborús gazdasági rend ugyanazon etapjaival, ugyanazon intézményeivel, sőt ugyanazon, ha nem is egyforma arányú, kinövéseivel, elfajulásaival, bajaival, panaszaival találkozunk. Már Angliában is terhes a drágaság és az ostromlott vár bajait érzik. Es ez nem is csodálatos és nem is véletlen, hanem természetes következménye annak, hogy a gazdasági élet törvényei mindenütt ugyanazok, ha mások is a gazdasági fejlődés elért fázisai. A különbségek talán nagyban és egészben megfelelnek a fejlődés különbségeinek. A magasabb gazdasági kiútura bizonyos kérdéseknél tompítja a bajokat, de nem tünteti el azokat. Az intézmények és intézkedések európai körforgásánál nem feltűnő jelenség-e, hogy a legádázabb gazdasági harcz közepette is Németország megtartotta példaadó befolyását? Alig hegy a német birodalomban a közélelmezés nehézségeinek leküzdése végett egységes irányt vallanak és vesznek, máris felállítják Angliában az u. n. élelmezési diktatúrát. Akárcsak a hareztereken, a mi nagy egységünk diadalmas hatása alatt születik meg az ántánt egységesnek hirdetett frontja. Ugyanazon szempontok voltak irányadók nálunk is, mint Németországban, hogy a közélelmezés biztosítására egységes szervezet állittassék fel. A Kriegsernährungsamt-ot kifejezetten azért szervezték, hogy a közélelmezésser foglalkozó ' február 9-én, pénteken, különböző hivataloknak hatásköri tagoltságát megszüntessék és így a gyorsabb, egységesebb elintézést biztosítsák. Kitűnik a

? IX. német kormányjelentésből világosan, hogy nem akarták az uj egyezménynyel az egész rendszert felforgatni, ellenkezőleg, a már kipróbált rendnek nagyobb hatékonyságot akartak biztcsitani. Az országos közélelmezési hivatal szervezete is lényegében ugyanazokon az alapelveken épül fel, mint a német. Legyen szabad megjegyeznem, hegy a jelen kormányjelentés időtartamába e központi hivatal működésének csak első hónapja esik. Kétségtelen, hogy az első kezdet bizonyos nehézségein túl kell esnie és akkor lehet majd beható ítéletet mondani tevékenységének eredményei felett. Látjuk, hogy a német közélelmezési hivatal felállításánál is óva intettek a túlzott várakozásoktól. Nem lehet egy uj szerv beállításától várni a többtermelés egyszerű bekövetkezését és nem lehet puszta szervezettel a készleteket egyszerre megszaporítani. Midőn a Batocky-félc úgynevezett diktatúra működésének első három hónapja után eredményeiről beszámolt, bizonyos oldalról heves támadásokban részesült. Volt még egy olyan túlzó irány is, amely épen a diktatúrával szemben követelte az egész állami beavatkozási rendszer félretételét és a háború előtti teljes gazdasági szabadság visszaállítását. Persze ezek a kritikusok elfelejtették, hogy épen a háború kitörése után jó ideig igen csinyján és óvatosan kezelt makszimálás rendszere vezetett olyan lehetetlen állapotokhoz, hogy mélyebben kellett belenyúlni a gazdasági életbe és megkísérelni mesterségesen befolyásolni az árak alakulását. Ekkor jött az úgynevezett Höchstpreis-éra. De nem követjük a német élelmezési rendszer többszörös hullámzásait, csak utalunk azokra a különböző, egymással nem mindig egyező fázisokra, kísérletekre, melyeken eddig is keresztülment. Es ha teljes mértékben el is ismerjük a nagyszerű német szervezőerő működésének kiváló eredményeit, mégsem haladhatunk el e jelenségek mellett a nélkül a tanulság nélkül, melyet a probléma óriás nehézségei nyújtanak. Hogyan lehet és kell fentartani az egyensúlyt a gazdasági élet különböző faktorai között? Hogyan lehet és kell összeegj^eztetni a termelés, közvetítés és fogyasztás néha ellentétesnek látszó, bár valóban egymásra utalt érdekeit? A készletek szétosztásának magában is súlyos problémája milyen súlyossá válik, ha tudjuk, hogy milliós hadseregek ellátásának kérdése dominál benne ! A hadsereg szükségleteinek kielégítése pedig a legelsőrendü érdek és épen itt nem lehet a kritikának kellőleg méltányolni a helyzetet, mert azt teljesen megismertetni a háborús érdek sérelme nélkül ma még nem lehet. A nagy hadvezérnek, Hindenburgnak szava nem is olyan régen hangzott el. midőn e kérdésekben a birodalmi kanezellárhoz fordult s azt mondotta : »Allami kényszerrel a tapasztalat szerint csak keveset lehet elérni, A fogyasztásnak min-