Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-697

697. országos ülés 1917 dcnnemü állami szabályozása hiábavaló, ha a városi és vidéki lakosság összes rétegeinek megértő, önkéntes közreműködése nem jön segitségül és ha minden német bensőleg nincs áthatva attól, hogy ez a közreműködés szintoly hazafias kötelesség, mint életünk és vérünk feláldozása a fronton való harczban.« Milyen világító fényt vetnek ezek a lapidáris kijelentések az egész probléma lényegére. És nem szólnak-e nekünk is? T. ház! A többször emiitett német kormányjelentés is ide konkludál. A törvényhozás és a hivatalok szervező munkája csak akkor lesz életképes, ha az egész nemzet közreműködésével találkozik. Újból és újból hangsúlyozza a jelentés, hogy minden állami, hivatali tevékenységen túl kell jönnie a népesség legszélesebb körei együttmunkálkodásának. Termelő, kereskedő és fogyasztó kell hogy legteljesebb mértékben részt vegyen a közös nagy munkában. Csak igy lehet a közélelmezés kérdéseit megközelitőleg is megoldani. Méltóztassék megengedni, hogy most áttérhessek azoknak a kérdéseknek tárgyalására, amelyek elsősorban jogi természetűek. Mindenekelőtt megemlitem az erdélyrészi moratóriumi rendeletet, amely a súlyosan meglátogatott erdélyi lakosság nagy anyagi bajaiban pillanatnyilag és átmenetileg némi kis enyhitést iparkodott nyújtani. Ki kell emelnem a ministeriumnak a lakbéremelések és lakbéríelmondások korlátozásáról szóló rendeletét. A szocziális érzékről tanúskodó gyors intézkedés ma már a külföldön is, Ausztriában követésre talált. Itt kell szólnom a honvédelmi ministex urnak a katonai felügyelet alatt álló üzemek kötött munkásait illető rendeletéről. A munkások szolgálati viszonyából eredő, különösen a bérekre vonatkozó panaszainak elintézésére döntési jogkörrel külön panaszbizottságot szervezett, melyben a munkásoknak megfelelő képviseletük van. A szocziális szempontok kiemelésénél nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak azokra a rendeletekre, melyekkel szabályozást nyert a hadiiparban foglalkoztatott ipari munkások minimális munkabére és a varrógépek részletfizetésre való vétele. B rendeletek ugyan rövid idővel a jelentés lezárása után jelentek csak meg, de mivel a képviselőházi tárgyalások során az ott szabályozott kérdések többször voltak napirenden, bátor vagyok ezekre is utalni és jelezni, hegy a felmerült kivánságok legnagyobb részben honorálva lettek. A törvénytelen gyermekek jogi helyzetén hivatott könnyiteni az a rendelet, amely a gyermeknek az atya által való elismerésénél az eddig fennállott szigorú jogi kellékektől felmenti a katonáskodó szülőket. Ezt az intézkedést is nemcsak a háború kivételes helyzetei indokolták, hanem az a szocziális irány, mely továbbmenő enyhítéseket kívánt a katonai szolgálatot teljesítő házasulok házasságkötése tárgyában is. Itt különös tekintettel kell lenni a hadifoglyokra, akiknek KÉPVH, NAPLÓ, 1910—1915, xxxiv. KÖTET. február 9-én, pénieken, 137 házasságkötését kivételesen meghatalmazott utján bizonyos kautelák melktt meg kellett 'engedni. Az utóbbi rendeleteket is néhány nappal a jelen jelentés lezárása után bocsátották ki, de a szoros összefüggés megkívánja, hogy már most foglalkozzunk velük. Ugy az utóbbi rendeletek, mint különösen az, mely tekintet nélkül a katonai szolgálatra fokozottabb magánjogi védelmet biztosit a törvénytelen gyermeknek, a gyermekvédelmi rendszer követelménye s minden szocziális gondolkozású ember elismerésére számithat. A háború rettenetes pusztításai közt gyorsan kellett gondoskodni azokról a nagy nemzeti érdekekről, amelyek itt kcezkán forognak. Ez a háborús rendelet már nemcsak a háború érdekeit szolgálja, hanem a békés jövőt is. T. ház! Legyen szabad itt utalnom arra, amit az első négy kormányjelentés alkalmával tartett előadói beszédemben voltam bátor jelezni. A háborús jogrend kivételes, alkalomszerű jegtételei mellett, a háború jogának szigora mellett úgyszólván szemeink előtt nőtt meg a jogméltánycsságnak uj rendje. A jog vasvesszeje mellett mintegy kiengesztelésül a jognak virága. A kölcsönös megértésnek, a társadalmi rétegek egymásra utaltságának, a belső igazságnak friss hajtásai mind a jogméltányosság minél jobb, minél tökéletesebb kifejlődését követelik. Mindig a véres küzdelem árnyékában jelennek meg az első kisérletek : gondoskodás a katonáskodók jogviszonyairak védelméről, a bevonult hivatalnokoknak illetményeiről, a különböző pályákon lévők kiképzéséről és igy tovább : mind a méltányosság jegyében születtek meg. Látjuk a méltányosság kiemelkedő szerepét a háborús jogalkotásban, de látjuk a birói jogalkalmazásban is. A judikaturában a szerződések teljesítésénél mindjobban a felek közti kölcsönös jóhiszeműség és bizalom és főként a méltányosság döntő szerepe domborodik ki. Nem várhatjuk-e a jövőben, a béke korában a méltányosságnak uj átalakító befolyását egész jogrendszerünkben ? A jog, mint szervezet, mint az összhangzó érdekek védője mutatja erejét ma : vájjon nem remélhetjük ezt tőle a jövőben is, a háború után? Vájjon a nagy vagyoni és erkölcsi érdekek azonossága nem fogja-e követelni, reákényszeritve a népeket, hegy a nemzetek egymásközti viszonyában is érvényesüljön a jog és méltányosság? A nemzetközi jogra való hivatkozás — eléggé tapasztalhatjuk — mit sem ér, de ha az ellenség azonos érdekei bizonyos vonatkozásban is ugy kívánják, aligha térhetnek ki a jogi rendezés elől, hiszen a kölcsönös retorziók lehetősége mégis csak ide fogja kényszeríteni őket. Az antantnak békejavaslatunkra adott büszke válasza azt hangoztatja, hogy azért kérünk békét, mert »minket a gazdasági inség szétmorzsolt*. Ez az állításuk is nem az igazságot, hanem a vágyai18