Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-697
097, országos ülés 1917 Szász Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—3. %-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : T. ház ! Vitának helye nem lévén, kérdem a t. háza£, elfogadja-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban : igen vagy nem? (Igen!) A ház harmadszori olvasásban is elfogadja a törvényjavaslatot és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett átküldetik a főrendiházhoz. Következik a napirend második pontja : a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről a ministerelnök hatodik jelentése (Ir:<m. 1324, 1349). (Halljuk! Halljuk!) Az előadó urat illeti a szó. Illés József előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha visszatekintünk az elmúlt évre, talán mondhatjuk, hogy az a harcztereken az »egységes front« nagy offenzivajának jelszavával, a front mögött pedig a »kiéheztetési taktika« jegyében indult meg. Ellenségeinknek nyíltan hangoztatott véres és vérnélküli nagy küzdelme ugyan milyen eredményt hozott az év végével? A gazdasági harcz főintézőjének : Angliának - volt ministerelnöke, Asquith még novemberben a Guildhallban büszkén hirdette : »Flottánk gondosan őrködik mindenütt, egyre szorosabbá váló fogással elzárja azokat az utakat, amelyeken az ellenség készleteit beszerzi.« Pedig akkor már nyilvánvaló lett, hogy a központi hatalmak a tavasz és nyár valóban kritikus időpontját szerencsésen kiállották. A számitás kitűnő volt : a gazdaságilag tönkretett ellenséget, az éhínségtől gyötört népeket egy hatalmas offenzíva lendületével elsöpörni, megsemmisíteni. T. ház! Az elmúlt évnek háborús és gazdasági végső számláját egyként nyugodtan zárhatjuk le. Az egységes front nálunk aratta legszebb diadalait és a kiéheztetési taktika révén, bármennyi szenvedést és megpróbáltatást zúdított is ránk, gazdasági életképességünkről és erőnkről ujabb bizonyságot tehettünk az egész világ előtt. Es az angol ministerelnök beszéde után alig egy hónap múlva, az év végén nem hangzik-e egészen komikusan, szinte végzetteljesen az angol földmivelésügyi ministeré, midőn hangoztatja, hogy Angliában terhes a drágaság s végül ő állapítja meg saját magukról, hogy ostromlott várban élnek ! T. ház! A kormányj elentések sorában a hatodik fekszik a t. ház előtt. Ez a jelentés az együvé tartozó rendelkezéseknek bizonyos csoportosításával iparkodik tájékozást nyújtani mindazokról az intézkedésekről, amelyeket a kormány a múlt évi május hó 24-étől kezdve egészen november 23-áig a háborús kivételes hatalom álapján tett. Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal is, ugy mint eddig az öt jelentés tárgyalá-sáf'ebruár 9-én, pénteken. 13ö nál voltam bátor tenni, utalhassak a jelentések részleteire. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! A kormányjelentés függelékében teljes szöveggel hozza az összes rendeleteket, még azokat is, amelyek nem tartoznak ugyan a kivételes hatalom körébe, de a rendkívüli háborús viszonyok kifolyásai. így lehetővé válik mindenki számára az egész rendeleti anyagnak minden változtatás nélkül való megismerése ugy, amint létrejött. Bármilyen legyen ugyanis a feldolgozás, összefoglalás, ha meg is könnyíti az áttekintést, mégis az illető feldolgozó szemüvegének használatára kényszeríti a tanulmányozót. Egyébként a bizottsági jelentés azt a czélt szolgálja, hogy az intézkedések fontosabbjainak időrendben való objektív kiemelésével vezérfonál legyen az intézkedések tömegében. Tekintettel az intézkedések nagy számára és természetszerű sokféleségére, méltóztassék megengedni, hogy ezúttal is azokat a főbb, egyetemes kérdéseket vethessem fel, amelyek szerény nézetem szerint az intézkedések e tömegéből kiemelkednek. Legyen szabad előbb az inkább gazdasági, mint jogi s később a főként jogi kérdéseket néhány szóval érintenem. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A gazdasági kérdések központjában van ma is a közélelmezés, a közellátás biztosítása. Kétségtelenül ma jobban, mint a háború kitörése óta bármikor, ez a probléma dominálja az összes többieket. Izolált gazdasági életünknek minél jobb kiépítése nemcsak az elmélet embereinek tudását teszi próbára, hanem saját erőforrásainknak minél jobb kihasználása és a meglévő készleteknek minél megfelelőbb és arányosabb szétosztása a gyakorlat égető kérdése lett. Míg egyik oldalról arra a háborús tapasztalatra utalnak, hogy kényszerrel nem lehet a készleteket tetemesen megnövelni : addig más oldalról a többtermelés megvalósításának szükségességét hangoztatják. A legutóbbi német kormányjelentések erősen hangsúlyozzák, hogy a háborús gazdasági rendben nem annyira a termelési probléma áll előtérben, mint a szétesztási. A Kriegsernährungsamt-ot elsősorban a német birodalomban megfogható készletek feletti rendelkezésre állították fel. Legyen szabad itt előrebocsátanom, hog)^ e nagy kérdések megvitatásánál szerény nézetem szerint aligha lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági élet mindig jelenlévő két tényezőjének méltatását. Az egyiket röviden fizikainak, a másikat pszichikainak nevezhetném. A kettő egymással szorosan összefügg ugy, hogy alig is választható el az egyik a másiktól. A gazdálkodás fizikai tényezőiben általában véve — de nálunk, sajnos, jobban, mint másutt — méltánylást követel az éghajlat hatása. És itt mindjárt meg kell állapitanunk, hogy a háborús három gazdasági év rossz terméseiben ennek a tényezőnek igen nagy szerep jutott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) \ Vaj jón lehet-e a ránk nehezedő probléma