Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-696
Ó9fí. országos ülés 1917 f harczolni. de nincs joguk szavazni és egyéb joguk nincs ez életben, akkor ezeknek is, a hadsereg ezen hős fiainak is, igazán gondolkodás nélkül meg kell adni a választójogot. Elfogadom a határozati javaslatot. (Helyeslés balfelől.) /', Elnök : Ki a következő szónok? Szólásra senki sincs följegyezve. Kérdem a t. házat : kivan még valaki szólani? (Nem !) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Á ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Megnyugtathatom gróf Andrássy t. képviselő urat az iránt, hogy a többséget és a kormányt nem az a szempont tartja vissza a választójog kérdésének alapos megvitatásától, mintha ennek a kérdésnek a maga idejében és a maga helyén való megvitatása elől. . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol van a helye ?) Gr. Batthyány Tivadar: Hol van a helye, ha nem itt? Gr. Tisza István ministerelnök : ... mintha ez elől kitérni akarnánk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Méltóztassanak türelemmel meghallgatni a ministerelnök urat. Gr. Tisza István ministerelnök : Hanem visszatartja az a szempont, hogy a mai háborús időkben semmiféle ily nagy, szerves reformra s azok között különösen erre a reformra, (Felkiáltások balfelől: Hát az adótörvény !) mely a nemzeti élet testébe a legmélyebben vág bele, amelynéljegy elhamarkodott lépés a legvégzetesebb következményekkel járhatna s tönkretehetné a nemzet jövő generácziójának erejét . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halijuk ! Halljuk ! jobbról.) Elnök : Kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Mondom, (Halljuk ! Halljuk !) visszatartja az a szempont, hogy ezekben az időkben ilyen reformra nem vállalkozhatunk. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Engem, t. ház, a képviselő urak közbeszólásai sem meg nem zavarnak, sem abban, amit el akarok mondani, meg nem akadályoznak, sem — higyjék el nekem — ügyük erősségéről senkit meggyőzni nem fognak. (Élénk helyeslés jobbfelM.) Ismétlem, t. ház : ha van kérdés a világon, amelyet nem szabad ebben a háborús időben, ennek a háborús időnek sok tekintetben emelkedett és sok tekintetben szurekszczitált légkörében megoldani, akkor épen ez a kérdés az, amelyikben, akár tetszik az igazság szava a képviselő uraknak, akár nem, (Elénk helyeslés jobbfelől.) egy elhamarkodott lépés ennek a nemzetnek életében helyre nem hozható kárt okozhat. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj bálról. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát a kiegyezés/) Mellesleg jegyzem meg, hogy a kiegyezés kérdését napirendre hozza az idő, (Zaj a baloldalon.) napirendre hozza a létező törvény lejárta és figyel"ebruár 8-án, csütörtökön. 125 mébe ajánlom a t. képviselő uraknak azt az ismételt kijelentésemet, hogy nagyon óhajtanám, hogy a kiegyezést a háború után uj törvényhozás tárgyalja le. Tehát ez a szemrehányás ép oly kevéssé alapos, mint nagyon sok egyéb szemrehányás, amelylyel ebben a vitában találkozunk. (Élénk helyeslés jobbról. Zaj a baloldalon.) T. ház ! Általában nagyon furcsa helyzetben érzem magam a választójogi reform kérdésében. Ha visszagondolok a multakra, — pedig nekem megvan az a veszedelmes tulajdonságom, hogy meglehetős jó emlékezőtehetségem van (Halljuk! a jobboldalon.) — ha visszagondolok arra a számtalan fordulatra, amelyen ez a kérdés Magyarországon keresztülment és látom, hogy azon t. képviselő urak egy részével, akik ma a messzemenő radikális reform jelszavait hangoztatják . . . (Nagy zaj a baloldalon. Elnök ismételten csenget. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Eitner Zsigmond: Hát Khuen nem azon az alapon választatta meg önöket? Gr. Tisza István ministerelnök : ... ezeknek a képviselő uraknak egy részével vállvetve küzdöttem sok évvel ezelőtt a választójogi radikalizmus ellen ; azután kiléptem politikai elzárkózottságomból, hogy támogassam ezeknek a képviselő uraknak a választási radikalizmust mérsékelni kivánó, szerintem nagyon bölcs és nagyon hazafias törekvéseit ; azután ismét kezet fogtam ezekkel a képviselő urakkal, hogy megállítsam a választójogi radikalizmust olyan pillanatban, amidőn azt még különben velem a legszorosabb politikai szolidaritásban álló elvbarátaim egy része is hirdette — engedjenek meg nekem a t. képviselő urak, nagyon különösen érzem magam most, amidőn ilyen hangon, ilyen modorban támadtatom meg ugyanezen képviselő urak részéről, azért, mert egy nagyon messzemenő, nagyon merész reform megalkotása után azt az álláspontot foglalom el, hogy ne menjünk ujabb lépéssel előre addig, amig ezt a reformot az élet próbatüzénél meg nem vizsgáltuk. (Helyeslés a jobbóldalon. Zaj balról.) T. ház ! Volt idő, amidőn jóformán az egész magyar közvélemény egyetértett a választójogi radikalizmus elitélésében. Fájdalom, a mai kor embere nagyon is fogékony a pillanatnyi benyomás, a divatos jelszavak iránt. (Nagy zaj a baloldalon. Ugy van I Ügy van ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Volt idő, amikor senki szavát fel nem emelte ebben az országban a választójogi radikalizmus ellen, csak az én csekélységem, és hozzátehetem, én sem hittem, hogy sikerülni fog megállítani ezt a nemzeti veszedelmet, (Derültség a baloldalon.) én sem hittem, és nem vállalkoztam volna arra —• amint akkor magam is gondoltam — donquixoti szerepre, ha nem lett volna az a meggyőződésem, hogy a választójogi radikalizmus a magyar nemzet jövőjére oly rettenetes csapást jelent, amelyet nem kérdés, hogy sikerül-e megállitani vagy nem sikerül, nem kérdés, hogy mi történik azzal, aki útjába áll, nem kérdés az, hogy keresztülgázolnak-e