Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

126 696. országos ülés 1911 február 8-án, csütörtökön. az emberen a világtörténelem kerekei, de meg kell próbálni megállítani annak a rohanását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) T. ház ! Az én álláspontomról mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy az valamely, az újítá­soktól félő, túlmerész konzervativizmus volna. En nem hiszem — és itt gondoljanak vissza a képvi­selő urak mindazokra a választójogi reform­javaslatokra, amelyek csak 12—15 évvel ezelőtt még a magyar közvéleményben megfordultak — én nem hiszem, hogy túlságosan konzervatív jellege volna annak a választójogi politikának, mely a választók számát egy csapásra 50—60 százalékkal fölemeli, mely behoz az alkotmány sánczai közé uj széles néprétegeket, behozza őket oly módon, mely biztosítja számukra a parlament­ben való érvényesülést és mely megadja a módot a választók számának automatikus emelkedésére, aszerint, amint a magyar társadalom általános műveltségi színvonala emelkedik, (ügy van! TJgy van ! a jobboldalon. Zaj balról.) T. ház ! A mi választójogi törvényünk két általános korlátot ismer : a korhatárt és a hat­osztályu elemi iskola sikeres elvégzését és miután a mai időben még Magyarország lakosságának je­lentékeny része nem végezhette el a hatosztályu népiskolát, csak ezért állit bé kvázi kisegítő esz­közül vágyom határokat is. E két korhatár mind­egyide megegyezik az általános választói jog krité­riumaival, mert mindenki, a legszegényebb ember is, anyagi áldozatok nélkül, ingyen megszerezheti, mert általánosan mindenkire nézve érvényes. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Es nagyon kérem a t. képviselő urakat, ne törjenek olyan könnyen pálczát a korhatár felett. Az eszme, t. i. a 24 éven túlmenő korhatár moda­litása az aktiv választójognál uj, csak nagyon rész­legesen van meg . . . Egy hang (balról) : Dániában! Gr. Tisza István ministerelnök: ... talán Dániában. De méltóztassanak megengedni, néze­tem szerint nem képzelhető ennél helyesebb kor­rektúrája azoknak a bajoknak és veszedelmeknek, melyeket az általános szavazati jog magában rejt Európa minden társadalmára nézve, (ügy van! jobbfelől.) magában rejt az angol, a frauczia és a német társadalomra nézve is, (Zaj balfelól.) de fokozott mértékben rejt magában olyan társada­lomra nézve, mint a miénk, amelynél annyi kom­j)likáczióval kell megküzdeni, melynél annyi vál­tozatos veszedelem fenyegeti az államot és a nem­zetet, ha nem vagyunk kellőleg óvatosak a vá­lasztójog megállapításában. (Élénk helyeslés jobbról.) A legabszurdabb korhatárbeli állapot a régi magyar törvényekben van. Az a törvény igazán unikum volt a világon, amely 24 évben állapította meg a nagykorúságot és 20 évben az aktiv vá­lasztójogot ; amely azt mondta mindenkinek: Téged nem tartalak arra alkalmasnak, hogy a saját ügyeidet intézd, te, ha száz koronát ki akarsz adni vagy fel akarsz venni, eredj a gyámodhoz vagy a gyámhatósághoz, mert erre nem vagy való, arra azonban alkalmasnak Ítélünk, hogy dönts a ma­gyar nemzet sorsáról. (Élénk tetszés jobbról. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ennek az okoskodásnak épen fordítottja áll. Valaki sokkal hamarabb lehet alkalmas arra, hogy a saját magán­életének egyszerűbb és szűkebb viszonyait át­tekinthesse és hogy helyesen irányithassa tetteit akkor, mikor saját közvetlen létérdekéről van szó. Es azt tartom, egészen jogosult az a felfogás, hegy azoknak a polgártársainknak, kiknek nem volt alkalmuk magasabb műveltségre szert tenni, azt mondjuk : szerezzenek maguknak bizonyos élet­tapasztalatokat, bizonyos életbölcseséget, mely módot nyújt nekik különbséget tenni a komoly valóság és a csillogó látszat, a nemzet javára szol­gáló igazság és a tetszetős jelszavak között. (Elénk tetszés jobbról. Zaj balról.) Es, t. ház, hogy ez állásponttal szemben meny­nyire nehéz helytálló indokokat felhozni, azt legjobban bizonyította előttem Vázsonyi t. kép­viselő ur, ki ma minden csillogó dialektikája mel­lett olyan érveket hozott fel a maga állításai bi­zonyítására, melyek, azt hiszem,, pillanatig sem állják ki a vizsgálat próbakövét. Hogy csak két főargumentumát vegyem : a t. képviselő ur azt mondta : Hogyne volna érett az, aki koczkára tette az életét ? Le tudná ezt a képviselő ur íróasz­talánál nyugodtan írni egy darab papírra? (Fel­kiáltások balról: Hogyne ! Vezérczikkbe ! Derült­ség.) Az már egészen más ; ép azt akartam mon­dani : ha csak nem abból a czélból, hogy nyomda­festékkel adja be a közönségének. (Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások balfelól és a szélsőbaloldalon ; A lövészárokban másként gondolkoznak erről!) Beck Lajos (közbeszól). Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ne méltóz­tassék folyton közbeszólni! (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Gr. Tisza István ministerelnök: A lövész­árok népe jobban meg fog engem érteni, mint a képviselő ur. (Élénk helyeslés jobbról.) Higyje meg nekem a képviselő ur, a lövészárok népe verek­szik hazájáért (Zaj balról.), verekszik azért, hogy ez országnak véráztatta földje, e maroknyi magyar nemzet ősi patrimóniuma megmaradjon és ne jus­son idegen kézre. (Élénk tetszés jobbról. Zaj bal­felól.) A lövészárok népét az a nemes hazafiság vezeti, mely a nemzetet már kimentette ezer ve­szélyből és ezer megpróbáltatás között. Es jót­állok róla, hogy a lövészárok népe tiltakoznék leg­inkább az ellen a sivár felfogás ellen . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, ügy van! ügy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Igenis, a lövészárok népe tiltakoznék legerősebben az el­len a sivár felfogás ellen, a mely itt tegnap is ki­fizetendő számláról és nem tudom micsoda köve­telésről és viszontszolgálatról beszélt. A számla fogalma nem méltó a lövészárok népének lelküle­téhez. (Zaj a szélsőbáloldalon. ügy van ! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom