Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

696. országos ülés 1917 /, t. barátom indítványához és remélem, az ország és a haza szempontjából, hogy önöknek meglesz az a clairvoyance-a, az a prévoire érzésük, hogy hozzá fognak járulni ehhez az indítványhoz, mert hogyha ridegen elzárkóznak minden elől, akkor nagy bajok lesznek, olyan bajok, melyektől az Isten óvja ezt az országot. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Szepesházy Imre jegyző : Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: T. ház! Sajnos, ebben a házban szokássá vált az, hogy csak egy oldalról iratkoznak fel a szónokok, (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) igy pedig teljesen lehetetlenné válik a vita, teljesen lehetetlenné válik az, hogy a parlament eleget tegyen feladatának, mely abban áll, hogy a nemzet politikai gondolkodását irányítsa, hogy a nemzet érdeklődését felkeltse. Mert az egyoldalú felolvasások és előadások, bárminő kellemesek és tökéletesek is, mindig unalmasak. Miután már több ellenzéki társam felszólalt, igen nehéz volna ezen kérdéshez hosszasabban hozzászólnom. Nem is kívánom ezt tenni, hanem csak azért szólalok fel, hogy az; alkotmánypárt részéről is hozzájáruljak a Rakovszky t. barátom ált 1 beadott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A választójog nagy problémáját itten most tárgyaku nem Idvánom, mert csakugyan nem tartozik ehhez a javaslathoz. Sajnos, a legutóbb hozott választói j örvény képtelen arra, hogy a választójogi problémát levegye a napirendről. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Olyan szűkmarkú volt, hogy nem elégített ki senkit és olyan szerencsétlenül voltak felállítva a korlátozások, hogy azok tarthatatlanok, mint pl. a korhatár, ugy hogy — sajnos — a napirenden maradt teljes erejével a választójogi probléma. (ügy van! ügy van ! balfelől.) Ezt a problémát ezzel a javaslattal megoldani, gondolom, nem akarja senki. Mindenki tudja, hogy ez csak egy ad hoc intézkedés, amelynek forrása nem a jutalom szüksége, hanem a hála érzete. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hálából, igenis, lehet jogokat is adni, ha azok nem károsak a nemzetre nézve. Osak akkor volna szabad visszautasítani ezt a jogkiterjesztést, ha bizonyítani lehetne, hogy veszélylyel jár. De azt hiszem, ezt senki sem teheti. Nincs ember, aki állithatná, hogy azoknak szavazati joggal való ellátása, akik véreztek, vagy legalább is küzdöttek a hazáért, veszélylyel jár. (Ugy van ! Ugy van ! baljelöl.) Hálából jogot adni tényleg megfelel a magyar tradiczióknak, amint erre t. barátom. Rakovszky István rámutatott és ez tényleg mindenütt gyakorlatban is van. Magam is azon az elvi állásponton állok, amelyen a t. ministeielnök ur, hogy a választójognál az egyén joga mellékes, a legfontosabb a nemzeti közérdek. A választójogot ugy kell megalakítani, amint az a nemzetre nézve hasznos, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX [V. KÖTET. ebruár 8-án, csütörtökön. 121 De ezen az alapon nem lehet kizárni azokat a katonákat, akik védenek bennünket, akik védik a hazát, akik napról-napra koczkára teszik életüket a hazáért, ( ügy van > Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondta a múltkor, hogy ő nem tudná megegyeztetni lelkiismeretével, hogy a fizikailag erősnek, a fizikailag egészségesnek megadja a jogot és nem adja meg a gyengének. Hát ha ilyen kényes a lelkiismerete, akkor a t. ministerelnök urnak kötelessége az általános választójogról szóló törvényjavaslatot sürgősen és haladéktalanul beterjeszteni, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert akármilyen korlátozás áll itt fenn, legyen az czenzus, legyen az korhatár, mindig kénytelen lesz olyanoknak nem adni választójogot, akik ép annyira megérdemlik, mint azok, akik a czenzus alapján azt megkapják. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ha megállapítok egy bizonyos adókulcsot, aki pl. valamivel kevesebbet fizet, csak ép anyira megérdemli, mint a másik. A 30 évesnél miért érdemli meg kevésbé a 29 éves? (ügy van! Ugy van! balfelől.) Amint tehát fáj a t. ministerelnök ur lelkének, hogy nem adhatja meg mindenkinek a választójogot, ennek csak egy logikai következménye van : vagy senkinek választójogot nem adni, . . . Rakovszky István: Ugy van, ez felel meg a legjobban ! Gr. Andrássy Gyula : . . . ami azonban nem lehetséges, vagy pedig mindenkinek. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Amint szelekcziókat csinál, mindig lehetetlen elkerülni azt, hogy olyannak adjon, akinek társa hasonlóan igényelhetne és mégsem kap jogot. Itt még könnyíthetne a lelkiismeretén a t. ministerelnök ur. Ha valakinek pénze van, lakása van, hozzá még választójogot kap, tehát mindenképen csak jól jár. De ha valaki életét koczkára teszi, küzd, fárad és szenved, a másik pedig azt nem teszi, akkor emberileg igazán nem lehet megirigyelni, hogy valamivel több jogot kapjon, mint más. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) A kiegyenlítés . abban van meg, hogy az egyik érdemből, — véletlenség, megengedem, lehet ép olyan derék az, aki otthon maradt — de az egyik véletlenségből az életét koczkára teszi a hazáért, a másik véletlenségből otthon ül, ha tehát azt a különbséget kiegyenlítjük azzal, hogy az egyik nem jutalomból, de hálából kap egy jogot, akkor emberileg nem követünk el igazságtalanságot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éri tehát igen kérem a t. többséget, fogadja el ezt a határozati javaslatot, amely nem fogja veszélyeztetni sem a magyar állam nemzeti érdekét, (Ugy van ! Ugy van ! a bál- és a szélsobaloldalon.) sem semmiféle konzervatív tekintetet, amely buzditóan fog hatni a katonákra is (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) és egyik kifejezője lesz annak az együttérzésnek nemzet és hadsereg között, amely a nemzetnek és a hadseregnek le