Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-696
122 696. országos ülés 1917 ) legnagyobb érdeke. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos : T. ház ! Csak röviden kívánok szólni, hogy a magam részéről is hozzájáruljak Rakovszky István t. képviselőtársam indítva nyához. Amidőn ezt az indítványt elfogadom, logikusan járok el, mert ha elfogadom a kormány törvényjavaslatát, amelyet én ugy nevezek, hogy a halottak választójoga, akkor el kell fogadnom az élők választójogát is. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A kormány megadja a halottak választójogát és elrendeli, hogy márvány-névjegyzékbe foglaltassanak mindazok, akik életüket a hazáért nemcsak koczkára tetták, hanem el is vesztették. Ennek a márványnévjegyzéknek kell hogy megfeleljen egy másik névjegyzék, az életbenmaradott hősöknek névjegyzéke, (Ugy van ! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon) mert ha nem kérdezik a márvány-névjegyzék összeállitásánál, hogy annak, aki hős volt, annak, aki elvesztette életét, mi volt a foglalkozása, mi volt a vagyona, volt-e diplomája, mennyi iskolát végzett, szolgált-e három esztendőn keresztül egy szakmában, szolgált-e öt esztendőn keresztül egy és ugyanazon munkaadónál : ha ezt nem kérdezik, hanem felveszik nevét, beiktatják a márvány-névjegyzékbe a halottak közé, beiktatják és felírják róla, hirdetik az élőknek, hogy a nemzet hálájára, elismerésére érdemes, megérdemli azt, hogy neve átadassák az örökkévalóságnak : a logika azt követeli, hogy amit megadunk a halottnak, azt megadjuk annak is, aki életét ugyancsak koczkára tette, de az Isten, a sors kedvezéséből élete megmaradt nemzete számára. (Helyeslés bal/elől.) . Én azt hiszem, hogy a feltámadás nem lehet büntetés. Már pedig, ha valaki azok közül, akiknek nevét meg fogják örökíteni, fel fogják vésni márványtáblára, feltámadna vagy tévedésből került oda a neve, eltűntnek és halottnak jelentették, holott élve maradt s ide visszatér, elolvassa magáról a márványtáblát, hogy ő méltó a nemzet örök hálájára, de nem méltó arra, amire méltó . nagyon sok méltatlan ember, (Élénk helyeslés és taps a hal- és a szélsőbaloldalon.) nem méltó arra, hogy választó legyen. En nem képzelhetek el olyan rendet sem a vallásnak, sem az erkölcsnek, sem az igazságnak nevében, amely rend mellett a feltámadás bűnhődés, amely mellett az, hogy, valaki nem halt meg vagy valaki feltámadt, számára azzal jár, hogy nemcsak kitöröltetik a hősök sorából, hanem egyúttal ő, aki a nemzet örök hálájára volna érdemes, ha meghalt volna, azt kapja válaszul, hogy nem méltó arra, hogy a szervezett társadalomnak legprimitivebb jogát, a választójogot gyakorolja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A halott ifjú hős, akinek nevét babérral övezzük,— és nincs elég babér különösen az ifjan elhunyt hősök emléke számára, akikre el lehet "ebruár 8-án, csülövlökön. mondani paradokszonnal, hogy nem is éltek és már meghaltak — a halott ifjú hős, ha feltámad, éretlen ember, aki nem méltó arra, hogy ennek a_z országnak ügyeit intézhesse. Éretlen ember ! Éretlen lehet-e az, aki szembenézett a halállal, éretlen ember lehet-e az és nem a legkomolyabb aggastyánná, aki az életét koczkára tette és átélte egy háború borzalmait? Hát én a magam életkorában nem habozom kijelenteni, hogy azok a 19 vagy 20 esztendős ifjak, kik a háborút végigküzdik és a sors kedvezéséből élve fognak ide visszatérni, a komolyságban mind. mérkőzhetni fognak velem, mert komolyabbat, rettenetesebbet, borzalmasabbat láttak, mint amit én láttam valaha, mert ott voltak a halál mesgyéjén, a halál szomszédságában, onnan tértek vissza, a legdrágábbat koczkáztatták, aminek nincs duplikátuma, az életet, és csak a sors kegye, hogy életük megmaradt. Ezt a kegyet pedig nekünk meg kell hálálnunk azzal, hogv azt a kis cserágat, azt a kis szimbólumot megadjuk nekik, amit választójognak neveznek. Mert hiszen a választójog nem íőnj'eremény, csak egy Ígéret, egy szimbólum, a választójog mellett még ott marad az életnek sok rideg, sivár egyenlőtlensége, ott marad a kulturális és gazdasági javakban való egyenlőtlenség. A választójog nem tesz egyenlővé, csak egy Ígéretet ad, egy Ígérvényt jelent. Ezt a cserfaágat, ezt a szimbólumot ne tagadjuk meg azoktól, kik ifjú hősök vagy öreg hősök és a nemzet hálájára érdemesek, ha meghaltak, de ha életben maradnak, akkor is adjuk meg nekik ezt a legprimitivebb elismerését a nemzet hálájának. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) T7 ház ! A jelenleg érvényben lévő választójognak talán legsivárabb része az, amire már rámutattak t. képviselőtársaim, mely a 30 éves korhatárhoz fűzi a választójogot. A törvénynek ez a rendelkezése valóságos inzultus a nemzet ifjúsága ellen. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) De ha inzultus ez a béke idejében, sokkal inkább bántóan hat és illogikus a háború idejében akkor, mikor a nemzet ifjai közül már annyian vesztették el életüket. Mikor a 18 éves korhatárral kezdődik a hadkötelezettség, akkor a 30 éves korhatárhoz kötni a választói jogot teljes anakronizmus. De egyebekben is ez a választói jog, melyet az ifjakkal szemben követett eljárása miatt heródesi választójognak nevezhetnék legtalálóbban, már azért is teljesen indokolatlan és fenn nem tartható, mert az ifjúságnak kirekesztése az ország politikai életéből ép olyan lehetetlenség, mint amilyen lehetetlenség az ifjúság kirekesztése akár a tudományból, akár az irodalomból. Merem állítani, hogy amint a tudomány és irodalom terén azok a kiváló nagyok, kik az ifjúsággal nem vesztik el a kontaktust, akik az ifjúsággal együtt haladnak és együtt tanulnak és amint azok túlélték magukat mint tudósok vagy mint irók, a kik az uj generácziót, uj irányzatokat, uj eszméket megérteni nem képesek, ugy a politikában is meghalt az a párt, az az irányzat és meg-