Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

118 696. országos ülés 1917 február 8-án, csütörtökön létének, a békének és a háborúnak kérdései, amelyek mostanában nyertek nálunk és másutt beható tárgyalást, lehetetlenné tették a belső politikai reformnak oly nagy mértékben való tárgyalását, mint azt magam is akarom.<< t Egészen hasonló a helyzet, mint nálunk. »Ezek azonban már ma sem foglalják le annyira a mi időnket, hogy ne jusson belőle arra, aminek megtétele a haza érdekében elsőrendű kötelesség. Ez a kormány is azt vallja, hogy adjuk meg mindenkinek a jogot, nehogy az elkeseredés és a hiába érzése vegyen majd erőt a hazatérők megszenvedettein. Igaz, nem ismerjük el jogosultságát egy oly álláspontnak, melynek, mint gondolom, Carson tanár adott legutóbb is kifejezést, hogy módját kellene ejteni annak, hogy csak az szavazhasson, aki itthon, vagy künn fegyverrel, munkával, tollal, vagy bármiképp résztvett az angol nemzet ezen nagy harczában. Ennyire épugy nem szabad mennünk, — ha az elv tetszetős is — mint annyira, hogy ép az ne szavazhasson, aki életével és vagyonával állt helyt a nagy viharban.« (Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház ! íme, egy angol államférfiú, aki amellett foglalt állást, hogy a háború közepén is meg kell adni ezeknek a hősöknek a választói jogot és az előbbi kormány álláspontját magára kötelezőnek ismeri el. De a legmeglepőbb, hogy a t. ministerelnök ur egyszerre lelkiismeretével meg nem egyeztethetőnek tartja a hősök választói jogát, mert ezzel a fizikai erőt előnybe juttatná. Hiszen egész hatalma csak a fizikai erőn alapszik. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen a fizikai erőt a legbrutálisabb módon épen a képviselőházban alkalmazta. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Csak a minap hallottuk a t. ministerelnök úrtól a fizikai erő brutalitásának dicséretét, amidőn azt mondotta, hogy ez csak a második, javított kiadás volt. Mikor az alkotmányon csorbát ejtettek, amikor képviselőtársaink egy megsértéséről volt szó, akkor a fizikai erőt mint hatalmának jogforrását helyeselte, akkor igenis a fizikai erő egy közjogi tényező volt. Akkor volt a fizikai erő közjogi intézmény. (Igaz! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor azonban alkotmányos jogok adásáról van szó, azok számára, akik künn az országért és nem a hatalomért itt bent harczolnak, akkor a fizikai erő elismerése a t. ministerelnök urnak lelkiismereti furdalást okoz. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások a baloldalon: A darabontok!) Jogok megsértésénél nincs, jogok adásánál van lelkiismereti tusája ! T. képviselőház ! Én nyugodt vagyok, hogy itt a t. ministerelnök ur az ő közjogi intézményével többé szerepelni nem fog a teremben, bármit követ is el az ellenzék. Erre nézve nyugodt vagyok. De egyről biztosíthatom a t. ministerelnök urat és ehhez állok egész politikai rejDutácziómmal : ha az Úristen nem nagyon rövidre szabja meg kettőnk életét, akkor a t, ministerelnök ur is és én is azokat a nagy közjogi intézményeket, amelyekhez az én indítványom, amelyet be akarok terjeszteni, csak az első lépés, csak az első kő ahhoz, amit akarunk, megvalósítva fogjuk látni. (Igaz! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) És akkor fogjuk látni, hogy mi az igazi közérdek és ki viseli leginkább a szivén az igazi közérdeket. (Igaz ! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb elismerés, amit egy nemzet* adhat, hogy ügyei intézésében befolyást enged olyanoknak, akik addig abban befolyással nem bírtak. Ebből a jogból őket kizárni nem lehet, nem szabad, ezzel nemcsak őket, de önnönmagunkat is örökre megtiszteljük. (Igaz! Ugy van! Taps a bál- és a szélsobaloldalon.) Kérem indítványom elfogadását. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Olvassa.) »Indítvány. Az 1. §. után a törvényjavaslat második §-a helyett a következő szakasz teendő : Mindazon állampolgárok, akik a nemzet mostani élet-halálharczában katonai szolgálatot teljesítettek a harcztéren, húsz éves koruktól fogva életfogytiglan aktív választói joggal ruháztatnak fel. Ezek a polgárok hősi viselkedésükkel, véráldozatukkal és hazafias hűségükkel érdemeket szereztek arra, hogy az ősi magj^ar alkotmány jogokkal felruházott részesei legyenek.« (Elénk helyeslés, meg-megujuló éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Szepesházy Imre jegyző : Gróf Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Csak nagyon röviden akarok a tárgyhoz hozzászólni, hogy ugy a magam, mint a velem egy párton lévő t. képviselőtársaim és barátaim nevében melegen pártoljam Rakovszky István t. barátom indítványát. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem szóltam hozzá a törvényjavaslat általános tárgyalásához tisztán azért, mert a rokkantak és a hadiözvegyek és árvák ügyére vonatkozó mindazon adatokat, amelyek birtokában akartam hozzászólni, nem tudtam összegyűjteni és azért élni fogok a t. belügyminister ur azon felhívásával, hogy e kérdéseket, a rokkantak, a hadi özvegyek és árvák ügyét majd a kormány jelentésével kapcsolatosan tárgyaljuk. Ebből a szempontból vonta vissza Jaczkó Pál t. barátom is erre vonatkozó határozatát, azzal a gondolattal, hogy amennyiben a kormánytól teljesen megnyugtató felvilágosításokat akkor nem nyerünk, a határozati javaslatot újból lenyújthatjuk ; nem abból a szempontból, mintha ezek az ügyek nem lennének összefüggésben a most szőnyegen levő törvényjavaslattal. Nagycn is összefüggésben vannak. (Ugy van! a bál- és a szélsobaloldalon.) Mert bármelyikét a harcztéren küzdő hőseinknek megkérdeznék, hogy miben látna nagyobb megnyugvást, nagyobb elismerést, abban-e, hogy eleste esetén márványtáblán örökít tessék meg az ő emléke, vagy abban, hogy családjáról és hozzátartozóiról kellő gondoskodás tör-