Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-696
696: országos ülés 1917 j ténjék, bizonyára az utóbbit választaná. Ezzel korántsem azt mondom, hogy amazt, a kegyelet megörökítését ne kellene szintén megtenni; igenis kell és azért hozzá is járultunk a törvényjavaslathoz. En csak azt mondom, hogy szerettem volna, ha a kegyeletét kifejező e törvényjavaslatnak keretében egyesitettük volna mindazt, amivel tartozunk a hareztéren küzdő és a haroztéren elesett hőseinknek. De most konkrété a választói jog kérdését hozta napirendre a Rakovszky István t. barátom indítványa. Sietek kijelenteni, hogy ez nem fedi egész terjedelmét annak, amit a választói jog reformálása terén mi követelünk, (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Annyira nem fedi, hogy ezen indítvány elfogadása esetén nem szűnnék meg a programmunkért való küzdelem, (Ugy van! a szélsőbahldalon) mert mi tudvalevőleg az általános szavazati jog terén állunk és abban a meggyőződésben vagyok, -— és ha e témát már érintettem, legyen szabad ennek kifejezést is adnom — hogy e reform létesítésétől a magyar nemzet el nem maradhat, ha nem akar ellentétbe jutni äz egész művelt világ fejlődésének ellenállhatatlan törvényével. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) És akármilyen aggodalmak fűződhessenek ehhez a jogkiterjesztéshez, amint loyálisan elismerem, hogy ilyen aggodalmakat igenis támasztani lehet, de emlékeztetek arra, hogy ugyanezeket az aggodalmakat még sokkal nagyobb mértékben lehetett támasztani 1848-ban is; amikor a nemesi privilégiumok eltöröltettek, (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) mégis egyikünknek sem jut eszébe nem áldani az 1848-iki törvényhozókat azért, hogy a demokratikus haladás terén megtették az első és döntő lépést, (ügy van! balfelől.) Viszont épen ugy sokkal, de sokkalta nagyobb aggodalmak fűződnek az én lelkemben és kell hogy fűződjenek a történelmet tanulmányozó minden embernek lelkében ahhoz, ha nemzetünk fejlődését ellentétbe hozzuk az emberiség fejlődésének szükségszerűen érvényesülő törvényeivel. (Ugy van ! balfelől.) Ezekkel párhuzamosan és együttesen való haladásának utján várom nemzetemnek boldogulását és kétségbe kellene esnem életrevalósága felett, ha fenmaradásának létfeltételeit nem ebben a párhuazmos előrehaladásban, hanem valami mesterséges tákolmányban kellene keresnem. (ügy van ! balfelől.) Ezek előrebocsátása mellett, nehogy állásfoglalásomhoz bármely félreértés fűződjék, minthogy a nagy reform általános, elvi álláspontjaira nézve, ugy látszik, sajnálatomra nem tudunk megegyezésre jutni, ezt az egy pontot preferenter, hogy ugy mondjam, előzetesen és előlegképen akartuk jDrogrammunkból kivenni, mert hittük és reméltük, hogy e téren legalább megállapodásra fogunk jutni, hogy egyértelműséggel fogunk találkozni. Arról beszélnek a túloldalon, hogy a választói jog megadása nem lehet jutalom. Én sem tekintem jutalomnak. Kötelességnek tekintem, (ügy van! Tetszés balfelől.) Becsületbeli kötelességemfebruár 8-án, csütörtökön. 119 nek tartom, (Ugy van! ügy van ! balfelől.) hogy azokat, akiknek köszönhetjük, hogy egyáltalán tanácskozhatunk, (ügy van! balfelől.) akiknek köszönhetjük, hogy Magyarországon egyáltalában választások lesznek, (ügy van! balfelől.) hogy azokat a jog élvezetéből ki ne zárjuk. (Élénk helyeslés balfelől.) Ismétlem, kötelesség ez azokkal szemben s egy erkölcsi kötelességnek megtagadása, ha nekik meg nem adjuk. ( Ugy van ! balfelől.) U., Azt mondja a t. minist ere] nök ur — s erre Rakovszky t. barátom részben válaszolt már, én csak meg akarom toldani az ő válaszát — hogy nem alkalmatos szelekczió a választói jog gyakorlására való hivatottság tekintetében, ha valaki a harctzéren bátorságot tanúsított, mert ez a fizikai erőnek előnyben részesitését jelentené a fizikai erőt nélkülözővel szemben. Megengedem, hogy itt, ha ez az indítvány elfogadtatik, olyan dolgok történhetnek, amelyek nem egyezhetnek meg tökéletesen az osztó igazsággal : Nem a tekintetben, hogy igazságtalanság volna a hareztéren küzdötteknek megadni a választójogot, de talán lehet igazságtalanság, azt megtagadni olyanoktól, akik önhibájukon kivül nem mentek a hareztérre.. De hát ezt a második igazságtalanságot azzal akarjuk elkerülni, hogy azt a sokkal nagyobb igazságtalanságot elkövetjük? (Ugy van! Tetszés balfelől.) Ha az igen t. nimisterelnök urnak a lelkiismerete nem veszi be azt, hogy az önhibájukon kivül a hareztérre nem menőket a választói jogtól megfoszsza, hát akkor elégítse ki lelkiismeretének parancsszavát és én vele leszek e tekintetben azon módon, hogy azoknak is megadjuk a választójogot, akik önhibájukon kivül nem mehettek a hareztérre.. (Ugy van! TJgy van! Helyeslés balfelől.) De nem azzal akarjuk az igazságot elérni," hogy a hareztéren megjelentektől, az ott a nemzet védelmében életüket vásárra vittcktől megtagadja annak a kötelességnek teljesítését, amelylyel nekik tartozik. Annyira magától értetődőnek tartom e dolgot, hogy csodálkozom, hogy ezzel szemben ellenvélemény egyáltalán nyilvánulhat. (Ugy van! balfelől.) És én nagyon kérem a mélyen t. képviselőházat, méltóztassanak az utolsó jullanatban a dolgot meggondolni. (Ugy van! balfelől.) Méltóztassanak meggondolni, hogy milyen méltó elkeseredettségre, (Ugy van! balfelől.) milyen méltó visszatetszésre, milyen méltó felliá-: borodásra adhat alkalmat (Ugy van! Ugy van! balfelől.) az a gondolat, hogy aki elég jó nekünk arra, hogy a hareztéren mindenét feláldozza, családjának jövőjét veszélyeztesse, mert azzal, hogy ő elesik, nemcsak saját életét áldozza fel,hanem bizonytalanságnak teszi ki családját is, — akitől ilyen mérhetetlen áldozatokat kívánunk, a nemzet részére, attól még azt az erkölcsi elégtételt is megtagadjuk, hogy a jövőben hozzászólhasson ahhoz, minimális befolyást gyakorolhasson arra, hogy az országnak ügyei miként, fognak tovább fejlődni, minimális befolyást gya-~