Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

•696. országos ülés 1917 február 8-án, csütörtökön. , 117 T. ház! »Az állami közérdek a döntő«, mondja a t. ministerelnök ur. De hát mióta állami közérdek az, hogy az, aki a legnehezebb kötelességeknek a legkritikusabb időben, a legnehezebb előfeltételek között az állammal szemben eleget tesz, az államtól elismerést ne kapjon, hogy-az ne kapjon jogot arra, hogy ő az állam ügyeibe, amely államot ő a testével fedi, beleszólhasson? (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsöbálólclalon.) Hogy tőle a jogokat az állam megtagadja ? T. ház4v Ez lehet osztályérdek, ez lehet a t. munkapárt érdeke, (Ugy van! ügy van! bálfélől.) ez lehet a t. bankok érdeke, amelyek a munkapárt győzelmében segédkeztek, de hogy ez közérdek roma, azt tagadom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobálóldalon.) A t. ministerelnök ur egy másik téves szempontból indult ki, midőn visszautasította a múltban az én hasonló tartalmú indítványomat. Mikor azt mondotta, hogy egy szelekczió alapján, amelyet én nem tartok helyesnek, lehet csak odajutni, hogy a választóknak bizonyos rétegeit jogokkal ruházzuk fel (olvassa): »Ha ebből a szempontból nézem a dolgot, én abban a tényben, hogy valaki a harcztéren volt és ott kötelességét teljesítette, ezt a szelekcziót nem tudom felfedezni. Mindenekelőtt azért nem, mert nem a hívebbek és bátrabbak vannak a harcztéren, hanem a fizikailag erősebbek. Akik itthon vannak, nem kevésbbé hívek, nem kevésbbé bátrak, ezek egyszerűen csak rövidlátók, vagy ludtalpuak, vagy gyenge mellkasuak.« A mai háborúban, a mai harezokban nem a fizikai erő a döntő, hanem a morális érték, mert góliátok ezredei vonulhatnak fel és ha ott egy-két apró katona a kellő morális elszántsággal és bátorsággal ül a gépfegyver mögött és azt kötelességszerűen és hiven kezeli, akkor a góliátok ezredeiből egyetlenegy sem ér el odáig; nem a fizikai erő, hanem a morális belérték, a morális fajsúly, a bátorság, a lelkesedés, a kitartás azok a nagy tényezők, (Ugy van! Ugy van! bál felől.) amelyek a modern állóharczban a döntők. B. Hámos Antal: Vannak ott szívbajosok is. Rakovszky István: Igenis a szívbajosokat is elviszik; nem egy „ember hal meg ott betegségben. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Héderváry Lehel: Tessék felszólalni, nem közbeszólni! B. Hámos Antal: Van annyi jogom közbeszólni, mint Hédervárynak! Héderváry Lehel: Közbeszóló hősök! Elnök (csenget) : Csendet kérek! B. Hámos Antal: Én már voltam a harcztéren, de maga még nem volt! Rakovszky István: A t. képviselő ur azt mondotta, hogy az én t. barátom nem volt a harcztéren. ... B, Hámos Antal: Ő mondta nekem! Héderváry Lehel: Nem azt mondtam! Rakovszky István: Megjegyzem, hogy t. képviselőtársam súlyosan sebesült meg a képviselőházi harcztéren. (Derültség balfelöl,) Héderváry Lehel: Szenvedtem annyit, mint Farkas hadnagy ur a harcztéren. Farkas Zoltán: Bajosan. Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ezeket a külön vitákat abbahagyni és csendben meghallgatni a szónokot! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Csendet kérek! Rakovszky István: Valóban nem tudom, (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) vájjon a fizikai erő döntő-e igazán, de egyet tudok: hogy azok, akik künn vannak a harcztéren, bebizonyították, hogy készek hazájukért meghalni, holott a nélkülözhetetlenekről, a fizikailag gyengébb hadiszállítókról legjobb akaratom mellett is ezt csak feltételezhetem, de nem tudom. Ez egy lehetetlen és teljesen elhibázott álláspont a t. ministerelnök ur részéről. A t. ministerelnök urnak egy igen súlyos ellenvetése volt, amelylyel számolnunk kell. A t. ministerelnök ur súlyos és nehéz ellenvetése a következő volt, amely szerint ezt mondotta: (Halljuk! Halljuk!) »A logikai konzekvencziát nagyon helyesen vonta le Huszár Károly t. képviselő ur, amikor azt mondta, hogy adjuk meg azoknak is a választói jogot, akik nincsenek a harcztéren. Az az okoskodás ugyanis, amely a katonáknak meg akarja adni a választói jogot, hacsak teljes logikai ellenmondásba nem akar keveredni, a legszélsőbb általános szavazati joghoz vezet. Mert én nem tudnám megegyeztetni lelkiismeretemmel, hogy a fizikailag erősnek, a fizikailag egészségesnek, megadjam a választói jogot és annak, aki csupán csak gyengébb fizikai szervezeténél fogva nem jutott a hareztérre, meg ne adjam.« A t. ministerelnök ur lelkiismereti nyugalma mindenesetre nagy szerepet játszik ebben az ügyben, de hogy lelkiismeretét némileg megnyugtassam, felolvasom egyik kollégájának ugyanebben a kérdésben kifejtett nézetét. Henderson argol közoktatásügyi miiiister ugyanis következőleg nyilatkozott : »Semmi sem természetesebb, mint hogy a demokrácziában az előző kormány mögött mivel sem maradó Lloyd George-kormány a régi ministeri um minden tervét és javaslatát magáévá tette, mely ebben az irányban előrehaladást jelent. Azt az utasítást, amelyet a képviselőház az előző kormánynak adott és amely vonatkozik arra, hogy miután a ház egyhangúlag megszavazta már a katonák, tengerészek és municziónrunkások szavazati jogát, tekintet nélkül arra, hogy más alapon most vagy a jövőben választók-e, a kormány is kötelezőnek tartja magára és az utasítás kimondja, történjék gondoskodás arról, hogy ezek a katonák, tengerészek és municziónrunkások bárhol legyenek is egyébként, még a háború alatt gyakorolhassák megszerzett vagy régi jogukat. Ezek a nagy nemzeti létkérdések, sőt a világ