Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

114 696. országos ülés 1917 elsősorban — azt hiszem, rám nézve is ez volt irányadó — tőlünk nem függő eseményeknek tulaj donitható. Ez az egész kérdés, — t. i. mindaz, ami a rokkantak, özvegyek és árvák testi-lelki gondozásával, kereseti viszonyainak szervezésével, életmódjuknak, nevelésüknek kellő irányba vezetésével kapcsolatos — mindez néztem szerint csak a patron ázsízerü gondozásnak nagyarányú országos szervezésével oldható meg. (Helyeslés jobbfelöl) E tekintetben nagyon egészséges kezdeményezés mutatkozott spontán az árvaszékeknél, ahol a hadiárvák pártfogójának intézményét létesítették. Ezt az intézményt nézetem szerint ki kell egészíteni a felnőtt rokkantak és az özvegyek tanácsadójának intézményével. A kettő természetszerűleg szorosan egybevág az életben. Hogy egyébről ne beszéljek, az árva és az özvegy annyira összetartozik, hogy ezt az egész kérdést az árván maradt családra nézve csak akkor lehet jól megoldani, ha egy megfejelő egyén a kiskorúak pártfogójául és az özvegy tanácsadójául ajánlkozik. (TJgy van ! jobbról.) Ezt az egész intézményt tehát mint egységes gondozó intézményt véljük megoldandónak, amely lehetőleg minden községben kikeresi mindazokat az egyéneket, akik ilyen szerep betöltésére alkalmasak, akczióba viszi őket a községben, azt az akcziót irányítja a járásban, megadja a magasabb irányítást a törvényhatóságban és az egész ügy csúcspontjára egy országos hivatalt állit, autonóm alapon felépített és kellő hatáskörrel felruházott országos tanács közreműködésével. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az akczió így megszervezve magába vonhatja mindazokat a tényezőket, amelyek ennek az ügynek segítségére lehetnek. "Az egyesek tevékenysége tekintetében a magyar társadalom, fájdalom, nagyon hátra van. Talán most ez a háború lehet az az alkalom, amely felébreszti letargiájából a társadalmat és az egyleti jótkéonyság mindenféle jo és' rossz oldala mellett megérteti a vagyonosabb elemekkel, hogy az igazi jótékonyság, a jótékonyságnak legbecsesebb, legértékesebb része az az egyéni munka, amit az egyes ember az egyes emberrel szemben kifejt ; (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon.) nem az alamizsna, nem a könyöradomány, de felkarolása annak az istápolásra, tanácsadásra, testi és lelki gyámolitásra, segítésre szoruló elhagyott szegény embernek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt azonban kapcsolatba kell hozni a létező társadalmi szervezettel és a hatósági szervezettel. Társadalmi- munka és hatósági munka itt is anynyira egybevág, hogy a kettő egymástól elkülönítve • esak fél munkát végezhet és feladatát teljesen csak akkor tudja megoldani, ha szerves összefüggésben, szerves kapcsolatban áll egymással. (Igaz ! TJgy van! a jobboldalon.) Már a járásban meg kell lennie ennek a kapcsolatnak -a hatóság és az egyes pártfogók között, de amelyik járásban ibrúár 8-án, csütörtökön. jótékony intézmények, árvaházak, nőegyletek, szegényegyletek, gondozóegyletek vannak, azok már ott egymással kapcsolatba hozhatók. Mindezeket az intézményeket be kell vonni, a törvényhatósági gondozóügjü szervbe és természetesen az országos intézmények, az országos hivatal és országos tanács keretébe. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ezen a réven sikerülni fog ezt az egész kérdést, amennyire korlátolt erőnk megengedi, a mainál sokkal megfelelőbb módon megoldani. (Helyeslés jobbról.) En végtelenül sajnálom és mondhatom, végtelenül bánt és nyom az, hogy ez az egész gondolat, amely a kormány kebelében megérlelődött és egyszer már egy nagyobb számú, igen tekintélyes testület megvitatásának rostáján is keresztülment, amely tehát már huzamosabb idő óta majdnem készen van, nem mehetett még át az életbe. Ennek főoka a múlt év katonai és politikai eseményeiben rejlik. Nem akartam ezzel a kérdéssel akkor előtérbe lépni, amikor a lelkeket más természetű izgalmak, más természetű örvendetes vagy aggodalmat keltő esemé^^ek tartották lekötve. Jöttek a júniusi katonai események ; ezek hatása még nagyon is fennállott, amikor jött a román betörés ; azután jött boldogult emlékezetű áldott királyunknak elhunyta ; azután a koronázás : egy szóval, egész sorozata olyan eseményeknek, amelyek miatt czélszerübbnek véltem várni ennek a kérdésnek napirendre hozásával. Most, azt hiszem, ennek időpontja elérkezett és azt gondolom, legközelebbről meg kellene indítani az egész intézmény életbeléptetésére szolgáló országos akcziót. (Élénk helyeslés.) Ebben az akczióban teljes bizalommal számitok minden tényezőre a magyar nemzet, a magyar társadalom minden tényezőjének közreműködésére és meg vagyok róla győződve, hogy azzal a szent lelkesedéssel, amelyet ez a szent ügy megkíván, azzal az odaadással, amivel mindnyájan viseltetünk rokkantjaink, hadiárváink és hadi özvegyeink iránt, a magyar társadalom és a, magyar állam vállvetve meg tudja majd mutatni, hogy ezen a téren is többet, szebbet, nagyobbat 'és maradandóbbat képes alkotni, mint bármely más humanisztikus vagy közjótékonysági intézmény. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ezeket kívántam, t. ház, elmondani,. különben pedig kérem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház ! Jaczkó Pál képviselő ur a házszabályok 211. §-a alapján vissza kívánja vonni beadott első indítványát is. (Halijuk ! Halljuk !) Jaczkó Pál: Miután a ministerelnök ur kilátásba helyezte, hogy a közel jövőben e tekintetben törvényjavaslatot'vagy más valami előterjesztést várhatunk, ennek következtében javas• lataimat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek n3ulvánitom.. Következik a határozathozatal,;