Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

106 696. országos ülés 1917 február 8-án, csütörtökön. pedig kell, mert hiszen intelligencziánk szinejava pusztul el, (Ugy van! a szélsöbälolclalon.) nagy perczentje veszett el, szükség lesz tékát rájuk a jövőben. ííem leket máskép gondjukat viselni, csak akképen, hogy az állam felszólítja a társadalmat és a társadalom igenis siet egyegy ilyen árvát házába fogadni; hogy egy-egy család az ilyen gyermeket magáénak fogadja, örökbe fogadja. Ahol 2—3 ember merit a levesből, jut a tálból másnak is; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálolclalon.) nincsen olyan szegény ember, aki ilyen körülmények között szívesen meg ne osztaná a falatját. Az állani kötelezze, ha kell, ezeket a családokat, elsősorban azokat, amelyek nem adtak katonát a háborúba, vagy amely családok egyes harczképes gyermekei fel vannak mentve, vagy amelyek talán már elvesztették gyermekeiket. Keresse ki minden község lcgintelegensebb, legelőkelőbb családjait és egyszerűen parancsolólag adja át az árva gyermeket és az a család tekintse kitüntetésnek azt, hogy a nemzet egyik kincsét rábízza. És mérjük az ilyen családnak aszerint a tisztességet, amint az a nemzetnek beléje helyezett bizalmát megérdemelte, amint az annak a bizalomnak megfelel és amint a rája bízott gyermeket a gyermek boldogulása érdekében, nemzetünk javára és büszkeségére felnevelni igyekezett. (Helyeslés a szélsöbálolclalon.) Hiszen nem akad egy család sem széles Magyarországon, amely egy-egy ilyen neki felajánlott árvát visszautasítani merészkednék. Helyezzük el őket anyanyelvük, vallásuk szerint a hasonlók között; érezze magát az a gyermek ott odahaza; máskép nem tudjuk a szétdúlt otthont, családi fészkét, annak melegét részére visszavarázsolni és biztosítani. Ezt állami intézményekkel megtenni nem lehet. Azt mondta Lévay t. képveselőtársam, hogy siessünk a gyermekvédelemmel, mert üresen maradnak a szeretet nevében emelt nagy épületeink, a mostani generácziónk felveszi a néhai nevet. Az árvák tömeges nevelését nem ajánlom, ezt nem is lehet elképzelni ; otthon kell azoknak és azt nekünk, a társadalomnak kell részükre felajánlanunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen kéréseinkre miért nem felel már egyszer a kormány? Azt az igazságtalanságot, embertelenséget, amelyet sehol sem tudok megérteni és összhangba hozni a belügyminister urnak Kun Béla • t. képviselőtársam által is, azt hiszem, az egész ellenzék hozzájárulásával méltatott nemes szivével, nemesen érző szive hogy tudja elnézni? Hogy tudja eltűrni azt, hogy az özvegy és árva még azt a kicsiny segélyt is nélkülözze, amelyet megkapott addig, amíg a kenyérkereső apa odakünn küzdött a csatatéren ? Két esztendeje sürgettük rá a megnyugtató választ, nem a magunk érdekében, hanem küzdő harezosainknak, a hadseregeink érdekében, ezen háború sikerének érdekében, ele nem kaptunk még megnyugtató választ. Brutálisan hallgat az egész többség; (Ugy van! balfelől.) szinte sértő a hallgatása, ez már több a türelmességnél, amelyet velünk szemben tetszik tanúsítani, ez már érzéketlenség. (Ugy van! balfelöl.) Ezen brutális hallgatással szemben azonban nem veszítjük el hidegvérünket és türelmünket, hanem tovább kérünk, esdünk, könyörgünk az özvegyek és árvák nevében önökhöz és a költő gyengédségével ismételjük kérésünket, kérdezvén a t. kormánytól, »száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök tisztelt madarak ?« Mindaddig, mig kérésünket nem tetszik teljesíteni, míg az özvegyek és árvák jogos kívánságait kielégíteni és ezzel hős harezosainkat megnyugtatni nem fogják: kénytelenek vagyunk e törvényjavaslat komolyságát és őszinteségét is kétségbe vonni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez magában véve nem bír értékkel. Méltóztassék ezt kitölteni szívvel és lélekkel, és ha nem tetszenek kérelmünket, tiszteletteljes alázatos kérésünket teljesíteni, majd méltóztatnak teljesíteni akkor, azt hiszem, 24 óra alatt, ha észreveszi a hadvezetőség, hogy az özvegyek és árvák ily laza ellátása romboló hatással van a hadseregre, és akkor felső parancsra meglesz 24 óra alatt. Adja ,Isten, hogy meg is legyen. En részemről hálás köszönettel fogadom ezt a törvényjavaslatot is, mint hős halottaink iránt érzett kegyeletünk adójának részlettörlesztését, annak reményével, hogy a kormány méltóztatik tovább menni és elsősorban hősi. halottaink özvegyeiről fog gondoskodni. Amíg ez meg nem történt, azok a táblák nemcsak az elhunyt hősök dicsőségét fogják hirdetni, hanem a mi szégyenünket is. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélsöbálolclalon.) Elnök: Több szónok feljegyezve nincs. Kérdem a t. házat, kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban szólani ? Jacrkó Pál: T. ház! Elnök: Milyen czimen kíván a t. képviselő ur szólani? Jaczkó Pál: Ugy tudom, hogy a házszabályok 214. §-a megengedi, hogy a benyújtott határozati javaslatot a képviselő visszavonhassa. Elnök: Vissza méltóztatik vonni ? Jaczkó Pál: Ha méltóztatik megengedni, egész röviden kívánom megindokolni, hogy miért. Amikor a javaslat tárgyalása elején felszólalni szerencsém volt, két határozati javaslatot terjesztettem elő a magam és pártom nevében. Az egyik épen az elhunyt hősök özvegyeiről és árváiról szólt, a másik pedig amely kiegészíteni kívánta ezt a törvényjavaslatot, az életben maradt hősök iránt az elismerés és hála jelét dokumentálta. Ezt a második határozati javaslatot, amelyben azt kértem, hogy a nemzet hálájának és elismerésének jeléül a választői jogot már most adja meg, tisztelettel visszavonom. Azt hittem, t, ház, amikor beterjesztettem