Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

100 695. országos ülés 1917 T. ház! Egyáltalában mindabban, amit a sajtó előzetes ellenőrzése tekintetében tettem, sohasem vezetett más, mint az a legbensőbb meggyőződésem, hogy mi áll abban az időpont­ban, mikor az intézkedést tettem, az országnak és a nemzetnek érdekében. Nyugodtan hivatkoz­hatom arra, hogy száz és száz czikk mutattatott be, melyben a kormány a legélesebb birálat és legélesebb támadás tárgya volt, és támadás nem lehetett oly éles, ráfogás nem lehetett oly alaptalan, állítás nem lehetett oly téves, amely arra indított volna, hogy annak a czikknek megjelenését meggátoljam. E czikk is, melyet a képviselő ur felolva­sott, az Esti Újságban január 30-án megjelent és konstatálom — ezt a képviselő ur nem em­iitette — hogy a kormány nem tett semmi oly intézkedést, mely e czikk terjesztését bármely irányban gátolta volna. Csak arról volt szó, hogy e czikket ne vegye át más lap. Ez figyel­meztetés volt és tudtommal oly intézkedés, mely azt czélozta, hogy e czikk reprodukcziójától a lapok álljanak el. Miért? Abban az időpont­ban, midőn a czikk megjelent, be nem fejezett kiegyezési tárgyalások folytak, melyekről ez a czikk egészen valótlan részleteket közölt, be­állította olyan módon, ahogy a t. képviselő ur felolvasta, amely mód az ország lakosságának egy. részét egyenesen a legélesebb ellentétbe helyezte a lakosság más részével, a nemzet egy jelentékeny részét, a nemzet egy másik jelenté­keny részével. Azt mondta, t. i. (olvassa): »A kiegyezés a magyar fogyasztóközönséget teljesen kiszolgáltatja a háború alatt amúgy is túlontúl jóllakott agráriusok önkényének*. Az én álláspontom lehet egészen téves, de gondolatmenetem a következő : A ránk kény sze­ritett, legfontosabb nemzeti létérdekünkért vívott élet-halálharczban a nemzetnek kifelé ugy kell mutatkoznia, ugy kell e harczot megvívnia, hogy a nemzetnek legalább minden nagy rétege, a társadalomnak nagy osztályai nem egy megosz­tott és egymással harczoló nemzet képét adják, hanem ugy, hogy vállvetetten állják e harczot az utolsó fillérig, az utolsó lövészárokig és az utolsó emberig. (Élénk helyeslés jobbról.) Már pedig ha valaki ugy állitja be, a valóságnak teljesen meg nem felelő módon, egészen a légből ­kapott mesék alapján, egy be nem fejezett ki­egyezés tárgyalási menetét, hogy a kormány egyenesen arra tendál, hogy »a fogyasztó közön­ség nagy tömegét kiszolgáltassa a háború alatt amúgy is túlontúl jól lakott agráriusok önké­nyének* : ez nem egy egységes nemzet képét, ez megosztott, egymás ellen küzdő társadalmi osz­tályok harczát mutatja, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Az a rendelet, mely a czenzura kezelésére nézve a kormány álláspontját az 1912: LXIII. t.-cz. 11. §-a alapján jelezte, egyenesen kiemelte, hogy a hadviselés érdekeit érintheti minden oly közlemény, mely alkalmas a lakosság széles réte­február 7-én, szerdán. geiben nyugtalanságot és izgalmat kelteni és ez a közlemény igenis ilyen, (Ugy van ! jobbról. Ellenmondás balfelöl.) mert itt a fogyasztó­közönséget, a drágaság folytán úgyis nagy nehéz­ségekkel küzdő százezreket, a nem agrárius ele­meket egyenesen azzal nyugtalanítják, hogy. a kormány tisztán agrárius érdekeket szolgál. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. A kor­mány egyes osztályok érdekeire való tekintet nélkül mindig az ország nagy, általános, egye­temes érdekeit szolgálja. Ez volt intézkedésem oka. Azt hiszem, mi­vel ez csak figyelmeztetés volt, hogy más lapok ne vegyék át azt a közleményt, mivel meg sem akadályoztam, hogy e czikk**' ! 'terjesztessék és nem tudom hány tízezer példányban szét is ment az országban, én ez intézkedéssel egyene­sen kötelességemet teljesítettem és ezért kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Rakovszky István: T. ház! A minister ur­nái ugy látszik fogalomzavar mutatkozik. (De­rültség jobbról.) Azt mondta, ő a legerősebb ráfogások és támadások közlését, melyek a kor­mányt érték, nyugodtan tűrte, de mikor a kor­mányról azt mondják, hogy rábocsátotta az agráriusokat a nagyközönségre, szükségét látta a közbelépésnek — tehát, íme mégis a kor­mány érdekeit ilyen módon védelmezte. (Elénk ellenmondás jobbról. Félkiáltások: Ez a foga­lomzavar !) Elnök (csenget); Csendet kérek! Rakovszky István: A kérdés az, igaz-e ami abban a czikkben van, vagy nem ? (Felkiáltá­sok: Nem!) Nem igaz! Helyes! Akkor erre a felelet nem az, hogy a czenzura közbelép, ha­nem hogy ezt megczáfolják. (Ugy van! balról.) Az, amit a t. minister ur mond. hogy szükségesnek látta a közbelépést, mert az a czikk káros lehetett az országra, nem áll. Ez még őt nem jogosítja fel arra az eljárásra, mert abban a ministeri rendeletben, melyet idéztem, körül van határolva azon esetek száma, melyek­ben meg van a jogi alap az ily eljárásra. Ami­: nister ur eljárása nem volt egyéb, mint a sajtó szabadságnak elismerem ügyetlen megsértése, de mindenesetre megsértése. A minister ur azt .mondja; hiszen nem történt itt semmi, nem kobozták el a lapot, megengedték, hogy a czikk megjelenjen. Ez sem áll. Igenis történt valami, ráczáfolhatok á mi­nister ur szavaira magával az úgynevezett bi­zalmas értesítéssel, ahol ez olvasható: »Az Esti Újság ellen az eljárás megindult.« (Ellenmon­dások jobbról) Kérem, ha én a minister ur szavait valóknak fogadom el, akkor ez a sajtó­bizottság válótlant mondott, mert ez a két el­lentétes állítás nem lehet mind a kettő igaz. Történtek lépések. Először az Esti Újságot be akarták szüntetni három hétre. (Ellenmoh-

Next

/
Oldalképek
Tartalom