Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
695. országos ülés 1Ö17 február 7-én, szerdán. 95 hadköteles polgárok ; továbbá helyesnek tartanám azt, hogy parlamenti bizottság ellenőrizze a hadügyi kiadásokat és az összes háborús költségeket, (Helyeslés bal felől.) de megnyugtat az is, ha legalább a magyar kormány, a takarékossági elvet hirdető pénzügyminister ur szerez- meggyőződést a hadseregnél a vagyonkezelés és a gazdálkodás mikéntjéről. Es ezzel befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk !) Interpelláczióm előterjesztésére az ösztönzött, hogy, sajnos, a mi békekészségünket az ententehoz tartozó államok elannyira nem honorálták, hogy még az iránt sem érdeklődtek, hogy elfogadható békefeltételeket kontempláltak-e 8 központi hatalmak. Ily viszonyok között fokozott kötelesség felkészülten lenni és még azt a lehetőséget is számításba venni, hogy a háború nyomoruságainak nem végén, de annak közepén vagyunk. Én nem osztom ugyan ezt a véleményt, azt tartom, a béke szó ki van mondva s a békevágy oly mélyen gyökerezik az összes hadviselő államok népeinek szivében és érzületében, hogy ezt a barbárságot, kegyetlenséget, emberietlenséget sokáig folytatni nem lehet. De most arról van szó, hogy nekünk kitartanunk kell mindaddig, mig az ellenséges államok csak ugy képzelik a békekötést, hogy államiságunk veszélyeztetve, országunk területe a feldarabolás szándékának kitéve van. (Helyeslés balfelől.) A polgárság nem fog meginogni, az erkölcsi erő meglesz. Igen, de a hadvezetőség is gondolja meg, hogy a ránk zúdult háborút esetleg még sokáig kell győznünk emberrel és pénzzel; kímélje tehát az emberanyagot és ne pocsékolják az államvagyont. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A háború mai stádiumában az erőgyűjtés minden eszközét felhasználnunk kell, ezt pedig takarékoskodás nélkül el nem érhetjük. Ámde nemcsak a polgárságnak, az itthonmaradt lakosságnak kell takarékoskodni, de a katonaságnak, a hadseregnek is. Gondolják meg a hadsereg vezetői, hogy a háború az államkicstárnak amúgy is irtózatos kiadásokat jelent, de ha ők nem takarékoskodnak, ha a front mögött bőkezűség, pénztékozlás, vagyonfecsérlés folyik, az ilyen katonai wirtschaft mellett nincs a világnak olyan Kánaánja, mely a legjobb gazdálkodás és a legkedvezőbb időjárás mellet is elég termést hozhatna és egyetlen nép sem takarékoskodhatik, nem nélkülözhet annyit, amennyivel a hadseregnek ilyen módon előálló szükségletét, jobban mondva túlkiadásait, fecsérléseit• pótolni lehetne. A következő interpellácziót intézem a t. kormányhoz : (Halljuk ! Halljuk !) 1. Hajlandó-e a t. kormány odahatni, hogy egészségügyi harcztéri berendezkedésünk a legnagyobb értéknek, a magyar katonáknak, sebesült jeinknek gyógyítását és megmentését czéltudatosan szolgálja; hajlandó-e odahatni, hogy küzdő harczosainknak életben tartása érdekéből a sebesülteknek a kórházakba szállítása és ott azonnali gyógykezelés alá vétele az eddiginél kielégítőbb és humánusabb módon történjen ; hajlandó-e a sebesültek gyógyítása terén eddig elért eredményekre vonatkozó hivatalos adatokat a képviselőház elé terjeszteni? 2. Hajlandó-e a t. kormány a képviselőháznak részletes jelentést tenni, mennyi összeget tesz ki a hadipótlékoknak (Feldzulage) az az összege, amelyet a hadseregfőparancsnokságnál, a hadseregparancsnokságoknál s általában a háborús veszélytől mentes frontmögötti területeken lévő katonai parancsnokságoknál beosztott tisztek és a legénység eddig kapott ? 3. Hajlandó-e a t. kormány részletes jelentést tenni a képviselőháznak arról, hogy a háború kitörése óta a mai napig Hoen Miksa tábornok ur vezetése alatt álló cs. és kir. sajtóhadiszállás személyi és dologi kiadásai mennyi összegre rúgnak, valamint arról is, hogy a magyar, az osztrák, a külföldi haditudósítókon és művészeken kivül mennyit tesz ki a sajtóhadiszállás parancsnokságához, tér parancsnokságához, általában ebbe a szervezetbe beosztott tisztek és legénység létszáma és meunyi ezeknek a havonkinti háborús költsége? 4. Hajlandó-e a t. kormány részletes jelentést tenni arról, hogy a cs. és kir. hadügymiaisterium, illetve a hadi levéltár (Kriegsarchiv) a háború kitörése óta a mai napig hogyan értékesítette az engedélyezése alá tartozó hadifilmfelvételeket ; mennyit tesznek ki az eddigi bevételek és az ezzel kapcsolatos személyi és dologi kiadások; valamint arról is, hogy a hadifilmfelvételek értékesítéséből mely országokból milyen összegű bevételek folytak be a kantonai kincstárba? 5. Hogyan ellenőrizte a t. kormány a háború eddigi folyama alatt a hadügyi kiadások czélszerü felhasználását, illetve a háborús költségek hovaforditását és hogyan szándékozik a jövőben ellenőrzést gyakorolni és meggyőződést szerezni a hadseregnél a vagyonkezelés és a gazdálkodás mikéntjéről? (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök '. A miniszterelnök ur válaszolni kivan, (Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: T: ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur interpellácziót bevezető beszédében felhozott egynéhány olyan konkrét kérdést, amelyekre mindenesetre felhívom a közös hadügyminister ur figyelmét, (Helyeslés.) s amelyekre később lesz alkalmam esetleg visszatérni. (Helyeslés.) Ezenkívül a t. képviselő ur a kérdéseknek egy olyan nagy tömegét érintette, amelyeknek kellő alapossággal való felderítése és megvilágítása, azt hiszem, nem egy bárminő hosszú beszédnek, hanem egy hosszu ülésnek keretében sem férne el. (Ugy van! jobbfelöl) És engedjen meg nekem a t. képviselő ur, én nemcsak kétségbe nem vonom a kritikához való jogát sem a t. képviselő urnak, sem a ház egyetlenegy tagjának, de ellenkezőleg, czélszerünek és helyénvalónak is tartom a kritikát. (Helyeslés jóbbfeíől.)
