Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
96 695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. De különösen addig, amig a háború tart, ilyen könnyű szerrel megérinteni egy egész sorozatát az ügyeknek, a viszonyoknak, a hadvezetőség eljárásának és felettük pálczát törni: méltóztassék nekem megengedni: ez a háború közepén talán mégsem czélhoz vezető, mégsem helyes dolog, mert egy pillanatig sem szabad az embernek elfeledkeznie arról a hatásról, amit ilyen természetű, egyoldalú és a dolog természeténél fogva nem kellő informáezióra alapított bírálat számtalan irányban, ki- és befelé, maga után vonhat. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Én most nem megyek bele, nem is mehetek bele egyes kérdések taglalásába. Először nem azért, mert ezen kérdések nagy részét természetszerűleg nem is ismerem annyira, hogy róluk kellő alapossággal nyilatkozhatnám. (Helyeslés jobbról, és balfelöl.) De nem azért sem, mert nem tartom a mai pillanatot alkalmasnak arra, hogy ezeket a kérdéseket a nagy nyilvánosság előtt tárgyaljuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: Akkor szanálni kell! Gr. Tisza István minísterelnbk: Egyről azonban biztosithatom a t. képviselő urat: ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy nekünk el kell arra készülnünk, hogy ezt a háborút képesek legyünk sokáig sikerrel vivni s hogy ennek folytán takarékoskodnunk kell a gazdasági javakkal is, de mindenekelőtt a legbecsesebb javakkal, az emberi élettel ós vérrel, akkor biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ebben a felfogásban nemcsak itt a házban értünk egyet pártkülönbség nélkül mindnyájan, de ebben a felfogásban egyetért velünk a hadvezetőség is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Higyje meg nekem a t. képviselő ur, hogy a háború kezdetétől fogva megvolt minden komoly tényezőben az a törekvés, hogy igyekezzék a gazdasági takarékosságot megvalósítani és igyekezzék az ember életét lehetőleg kímélni és megóvni. Ez a törekvés azonban a dolog természeténél fogva csak fokozatosan és csak részben érvényesülhetett. Hiszen egy háborúban, amely az embereknek soha el nem képzelt millióit és a gazdasági javaknak soha el nem képzelt milliárdjait mozgósította és vetette egymás ellen, egy ilyen háborúban a takarékosság nehézségei, olyan óriási nagyok, hogy azokkal a dolog természeténél fogva komoly akarat mellett is csak bizonyos idő alatt és csak részben, csak tökéletlenül lehet czélt érni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha igazságos mértéket akarunk alkalmazni, akkor bizonyára nem szabad szemet hunynunk az előtt, hogy ezen a téren még ma is sok visszásság van, hogy ezen a téren még ma is sok a teendő. Biztosíthatom a t. házat, folyik is a munka ebben a tekintetben. De másfelől lehetetlen szemet hunyni az előtt is, hogy ezen a téren igenis nagyon sok történt' és hogy a helyzet ma kétségtelenül sokkal jobb, mint volt a háború első hónapjaiban. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon.) Csak egy dologra hivatkozom. Akkor is, amikor még sem a háború hosszú tartamáról, sem arról, hogy annyi millió és millió ember fog résztvenni a háborúban, nem volt senkinek fogalma, két nagy aggodalom fogta el, azt hiszem, minden országban, nemcsak a kormányokat, de a társadalmat is. Az egyik, hogy hogyan fogják élelmezni ezeket a milliókat, és a másik, hogy hogyan fogjuk irtózatos járványoknak elejét vehetni. Ha tudjuk azt, hogy minő óriási feladatokkal kellett a hadsereg adminisztratív részének megküzdenie, akkor azt hiszem, bizonyos megelégedéssel lehet mégis megállapítani azt, hogy a hadsereg élelmezése fennakadást sehol nem szenvedett és hogy a fellépett járványokat sikerült leküzdeni. (Igaz! Ugy van! jobboldalon. Felkiáltások balról: Ez igaz!) Hogy e mellett történtek hibák, történt pazarlás, azt — mondom — egyáltalán nem szándékom eltagadni. De ez először is minden háborúban előfordul a háború természeténél fogva, másodszor bizonyára nagyobb mértékben fordult elő minálunk, mint pl. a német hadseregben. Mert anélkül, hogy elismerném azt, hogy nálunk minden rossz és a német hadseregben minden jó: kétségtelen, hogy a német hadsereg sokkal tökéletesebb szervezettel ment neki a háborúnak és hogy a német nemzet az Önfegyelmezésnek, a szervezési képességnek, a rendhez való alkalmazkodás képességének sokkal magasabb mértékével bír, mint akár a magyar, akár azok a többi nemzetek, amelyek a monarchia másik államában élnek. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) De ismétlem, t. ház, a komoly törekvés a rend és a takarékosság felé megvan a hadsereg vezetőségében, meg is nyilvánul a viszonyok fokozatos, állandó javulásában. És biztosíthatom a t. házat, hogy ez a törekvés a magyar kormány részéről is a legerőteljesebb támogatásra talál. (Elénk helyeslés a jobbóldalon.) Még csak egy dologról kell megemlékeznem, t. ház és ez az egészségügy terén mutatkozó bajok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urnak itt is igaza van abban, hogy sok minden baj, hiány,'fogyatékosság, talán hozzátehetem: fonákság is volt, kivált a háború kezdetén. Ezt bizonyára nem fogják tagadásba venni a hadsereg illetékes vezető tényezői sem. De itt ismét tanúbizonyságot tehetek arról, hogy ugyanezek a tényezők igenis, nagyon komolyan vették ezen a téren való hivatásukat és kötelességüket és hogy nagyon sok történt ezeknek a fonákságoknak az orvoslására. A t. képviselő ur kiemelte azt a körülményt, hogy a katonaorvosi karban az intézmény természeténél fogva a hivatalos rang az irányadó és ennek folytán olykor kevésbbé képes szakférfiak ragadták magukhoz a vezetést, képzettebb szaktársaikkal szemben.
