Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

376 689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. gyár iparnak a hadseregszállitásokban való részeltetése körül. Ekkor, körülbelül ebben az időtájban, hozzám fordult a Magyar vegyészeti gyárosok országos egyesületének alelnöke, a magyar ruggyantagyár vezérigazgatója, akit régóta mint Magyarország egyik legelső kvalitású gyárigazgatóját és szakemberét ismerek és akinek egyéni megbízhatósága minden kételyen felül van : Rechnitz Béla azzal a kéréssel, illetőleg panaszszal, hogy az ő szakmájukba vágó magyar ipar teljesen mellőztetik a hadseregszállitásoknál; a hadsereg kizárólag Osztrák gyártmányt vesz igénybe, a magyar kereskedelemügyi minister ur ugyanebben az ügyben, amelyet ő nekem előadott, kétszer irt át a hadügyminister úrhoz . . . Örgr. Pallavieini György: Miért nem volt alistán? Szterényl József: ... és a hadügyministerium erre nem reagált; az iparág mellőzése súlyos sérelem a magyar közgazdasági életre nézve, adjak tanácsot, mi tevő legyen. Erre azt a tanácsot adtam neki, hogy nem lehet mást tenni, mint felmenni Bécsbe és közvetlenül a hadügyministeriumban az ügyet tisztázni. Nem lévén neki ott összeköttetése, arra kért, hogy nem adhatnék-e neki bevezető ajánlatot. Hangsúlyozom, hogy részéről vagy gyára részéről sem ajánlat szállításra nem volt, sem konkrét szállításról szó nem volt, sőt az a gyár, amelynek ő a vezérigazgatója, utóbb sem tett ajánlatot, amint ma meggyőződtem róla a gyárigazgatótól, mert hisz időközben rekviráláták az összes gummigyárak készítményeit, tehát nem is tehetett. E kérése alapján én Tamássy Árpád altábornagy i;rhoz, mint magyar osztályfőnökhöz, régi ismerősömhöz magánjellegü ajánlatot adtam, amelyben ezt az urat, egy nagy magyar iparág kiváló és teljesen megbízható képviselőjét figyelmébe ajánlom. De megjegyzem, hogy Tamássyhoz nem tartozott semmiféle szállítási ügy és ismétlem, semmiféle hadseregszállitásról vagy ajánlattételről szó sem volt. Ez volt összes ténykedésem. — hangsúlyozom, tehát nem egy czégről van szó, hanem egy iparágról, a magyar ipar érdekéről a hadseregszállitásokban, amelyet a magyar kereskedelemügyi minister ur hivatalosan reklamált, amit azt hiszem, a minister ur is igazolhat. (Harkányi János kereskedelemügyi minister igenlőleg int.) Hogy ezek alapján, mikor nem szállításról van szó, mikor a rekriminált lista a hadseregszállításokról és kij árokról beszélt . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Bocsánatot kérek! (Mozgás és felkiáltások a baloldalon : Érdeklődőkről! Felkiáltások jobbfelől: Ajánlókról!) Szterényi József: Bocsánatot kérek, t. ház, én magyarul tudok és magyarul értek ; arról volt szó . . . (Mozgás a baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: A leghatározottabban tiltakozom 1 Szterényi József : Semmiféle képviselőtől sem fogadom el azt a mentséget, hogy ő hadseregszállitásokban egyeseket ajánlott, vagy egyesek iránt érdeklődött. Legkevésbbé fogadom el azonban azoktól, akik az ellenzéki padokon ülnek ; akik kritikát gyakorolnak a kormány ténykedései felett, akiknek mindenekfelett tisztában kell lenniök azzal, hogy minden ténykedésüknek olyannak kell lennie, hogy ahhoz a legkisebb gyanúnak még árnyéka se férhessen. így fogom és igy fogtam fel a magam képviselői tisztét. Ebben az esetben tehát,ismét hangsúlyozom, még csak ajánlatról sem volt szó, — tehát ajánló sem lehet — mert hiszen az nem badseregszállitó volt. Ezek alapján, midőn ezt a tényállást tegnapi felszólalásom kiegészítéséül a t. háznak a magam megtámadott reputácziója szempontjából bejelenteni kötelességemnek tartom, hogy mégis alkalmat adjak az esetnek a legszélesebb alapon való megvizsgálhatására, — de nem ugy, mint az eddigi összeférhetlenségi esetekben, évek múlva, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem kérem a magam érdekében az esetnek soronkivüli, azonnali megvizsgálását: bejelentek magam ellen összeférhetlenséget, az 1901 : XXIV. t.-czikk következő összes pontjai alapján, amelyek alá képviselői összeférhetlenség egyáltalán eshetik. Nevezetesen a törvény 5. §-a 2. pontja alapján, amely azt mondja, hogy »országgyülési képviselő nem lehet a kormány és mások közötti ügyletek közvetítője vagy bizományosa«. Ha tehát az az ajánlat, amelyet én ebben az esetben adtam, szállításra vonatkozott volna, az összeférhetlenség ténye ezen pont szerint is megvan. Továbbá a 11. §. alajjján, amety azt mondja: (Olvassa.) »Tilos az országgyűlési képviselőnek pénzért, vagy bármi anyagi előnyökért vagy ellenszolgáltatásért bárkinek érdekében, bármely ügyben — ideértve czimek, kitüntetések, rendjelek adományozását is — a kormánynál közbenjárni/* (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha tehát az az ajánlat, amelyet adtam, idevág, ez alapon is bejelentem magam ellen az összeférhetlenséget. Végül a 13. §. alapján, amely azt mondja, hogy (olvassa) : »Az országgyűlési képviselő a kormánynál közben nem járhat olyan ügyekben, amelyek« — i) pont — »állami megrendelésekre és szállításokra . . . vonatkoznak.* Tisztelettel kérem a t. házat, hogy bejelentésemet tudomásul venni, az elnök urat pedig, hogy az összeférhetlenségi állandó bizottsághoz az esetet áttenni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. ház ! A Szterényi József képviselő ur által önmagával szemben tett összeférhetlenségi bejelentést a házszabályok 146. §-a értelmében vita és házhatározat nélkül az összeférhetlenségi állandó bizottsághoz utasítom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Én csak egész egyszerűen utalok tegnapi beszédem világos szövegére. Tegnap azt mondtam, hogy a jegyzékben benne van mindenki, aki egyáltalán valamiféle hadi szállítás révén egy szót szólt ministernek, vagy referensnek. Szterényi József : Csakhogy én nem szóltam ! Gr. Tisza István ministerelnök : Benne vannak olyanok, akiknél az eljárás altruisztikus természete