Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

74 674. országos ülés 1916 erély, amely a háború előtt az alkotmányos életben csak rombolni tudott, a háború alatt, amikor a kapzsiság, lelkiismeretlenség, tehetetlenség és tájékozatlanság szövetkeztek a rend felbontására, talán áldásos eredményeket is produkálhat. Ez a remény azonban csak üres bizakodás volt. A. szándékokat nem vizsgálhatom, de a tények itt vannak előttünk. Az ország, amely a béke idejében sem élvezte azokat a gyümölcsöket, amelyeket a mostani kormányzat termelt, amely ország sokkal többet ismert és ismer a kötelességekből, mint a jogokból, bámulatos lelkesedéssel fogott fegyvert a haza védelmére. Magyarország becsületes földmivelö és polgári lakosságát nem kellett figyelmeztetni a kötelességek teljesítésére. Ez a becsületes nép a lelke mélyéből fakadó meggyőződéssel ment a halálba a galicziai síkokon, a szerb hegyek közt, OroszLengyelország mocsaraiban, a Doberdón, a Krnen, a szédítő albán hegyeken és ujabban az erdélyi és román havasokon egyaránt. Ez a Magyarország a kötelességek teljesítésében találékony is volt. Amikor a Kárpátokban szétmállott testükön a drágán megfizetett panamaposztó, lábukat térdig ügyesen sodrott szalmafonatba burkolták. Ok vitték be a fokost a világháború fegyverei közé és csodálatos hogy az a találékonyság, amely odakünn a hareztereken oly nagy eredményekre vezetett, mily ellenkező eredményeket produkált az otthonlóvőknól. És itt két csoportot keli megkülönböztetnünk. Az egyiket, amely leleményességben felülmúlta a világ összes taktikusait, amely a legcsodálatosabb furfanggal dolgozott és dolgozik a kizsákmányolás terén és a másik csoportot, amelyben a kormányt és az intézkedésekre hivatott hatóságokat látjuk, amelyek a világháború alatt elvesztették minden találékonyságukat, akikben egy parányi leleményesség sem mutatkozik ós akiknek ötletei, sajnos, mindig másod kézből származnak. T. képviselőház! Az egyik oldalon a törvényes korlátokat is átfuró-fürészelő furfang, a másik oldalon pedig a legteljesebb tehetetlenség a bűnös, káros manipulácziókkal szemben, ezek termeltek nekünk a világháború alatt igen keserves gyümölcsöket és ez volt az a rendszer, amelynek daczára győznek a magyar fegyverek. (Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) JSIem fogom a t. ház idejét és türelmét igénybe venni az egyes esetek ismertetésével és bírálásával. Eléggé ismertek ezek és én hiszem, hogy senki sem akad e házban, akivel vitába kellene bocsátkoznom az ezen gonosz üzelmek bírálatánál. Ami a törvénybe ütközik, azt sújtja a törvény, ami pedig kibújik a büntetőjogi felelősség alól, azt a társadalom ítélete éri utói és mindegyiken ott marad a nemzet átka és megvetése. Más mértékkel kell azonban mérni azokat deczember 11-én, hétfőn, a súlyos mulasztásokat, amelyek lehetővé tették a ma is uralkodó siralmas állapotokat. Az ország egész közvéleményére hivatkozom, mint tanura, hogy a kormány minden hatalmi intézkedésével megkésett. A kivételes állapotokról szóló törvény mérhetetlen hatalmat ad a kormány kezébe, amely élt is vele bizonyos esetekben, de amikor szükség lett volna rá, akkor az erős kéz mindig ott maradt a pad alatt. T. képviselőtársaim e házban már többször is elég bőven foglalkoztak a kormány e mulasztásainak legkényesebb és eredményeiben legkárosabb pontjaival. En ezúttal csak néhány oly visszásságra akarok rámutatni, amelyekről személyesen is volt alkalmam nftggyőződni. (Halljuk ! a bal- és szélsöbaloldalon.) Ezek közt elsősorban a hadi segélyezés terén észlelt oly különös jelenségre, amelyeket épen azért teszem elsősorban szóvá, mert ezek a legjobban bántják azokat a katonákat, akik a lövészárok szenvedései közt háromszorosan szenvednek, ha családjukat nem tudják biztonságban, és mert ezen bűnök, ezen mulasztások olyan egyéneket terhelnek, akikkel mint tisztviselőkkel szemben a kormány a legkönnyebben járhatna el. A közigazgatás önkénykedései, a hírhedett bürokrata félszegség és lassúság valóságos orgiákat ülnek a hadi segélyezés terén. Igen sok esetben az eddig nehézkeseknek hirdetett kalonai hatóságok erélyes fellépése tette lehetővé és jóvá azt, amit a közigazgatás mint hivatott faktor a legtöbb esetben nemcsak elmulasztott, de rosszakaratuan hátráltatott és elrontott. T. képviselőház! Annál a honvéd gyalogezrednél, amelynél 17 hónapon keresztül alkalmam volt hareztéri szolgálatot teljesíteni, az ezredparancsnok humánus intézkedése folytán több száz katona fordult részben hozzám, mint országgyűlési képviselőhöz, részben pedig az ezred görög katholikus tábori lelkészéhez, hogy a hadisegélynek a családjuk részére való kiutalása, illetve rendezése tárgyában írjunk át az egyes közigazgatási hatóságokhoz. Több száz ilyen levelet intéztünk az egyes közigazgatási hatóságokhoz és bár megkeresésünk a legtöbb esetben eredménynyel is járt, mégis itt-ott sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy egyik-másik közigazgatási közeg megkeresésünket, levelünket válaszra sem méltatta. Megtörtént azonban az a felette sajnálatos ós szomorú eset is, hogy amidőn a fronton vitézül küzdő ós már többször kitüntetett egyik ezredbeli szakaszvezető közvetlenül fordult községi jegyzőjéhez a hadisegélynek családja részére való kiutalása iránt és családja mostoha sorsa feletti elkeseredésében és jogos felháborodásában levelében talán erősebb, de semmi esetre sem sértő vagy fenyegető kifejezést használt, akkor a községi jegyző, ahelyett, hogy menten intézkedett volna a hadisegély gyors kiutalása iránt, az illető szakaszvezetőt felettes katonai parancsnokságnál egyszerűen feljelentette. .