Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 képviselőházban is kifejezést adjunk annak, hogy mi, kik a barczban szövetségesek voltunk, a békés fejlődésben is szövetségesek akarunk lenni és hogy a magyar nemzet is, mely a századok folyamán mindig a szabadság zászlóját hordozta, a jövőben is a szabadság biztositékát akarja elsősorban a maga számára, de nem akarja a szabadságot megvonni semmiféle kulturnemzettől sem, nem akarja eltiporni semmiféle állam szuveranitását és önállóságát. Ezek a népszövetségek azonban, ime, egy nagy birodalom vezetője is látja, nem utópiák, mint azelőtt hirdették, hanem igenis megmutatta a mostani háború, hogy az utópiák közé tartoznak a nagyzfsi hóborttói vezetett hódítási eszmék. A mostani háború összedöntötte, merem állítani, örökre a Nagy-Szerbia s Nagy-Románia utópiáját, amelyekkel e szegény népeket áltatták, ahelyett hogy belső fejlődésüket, művelődésüket előmozdították volna. Ilyen hiu nemzeti ábrándokkal áltatták őket, de ami ott megboszulta magát, az mindenütt meg fogja magát bőszülni. Azért nekünk is kell, hogy az legyen a szándékunk, mi akik megtámadott jogaink, hazánk területi épségének védelmére fogtunk fegyvert, azt kívánjuk, hogy a jövőben nagyobb biztosítékaink legyenek a nemzeteknek egymás közötti békés együttélésére, hogy egyszer már vége legyen annak az anarchiának, amely ezt a vészes világháborút magával hozta. Mert hiszen talán van valami igaz abban, amit egy szellemes franczia iró, Finot mond, hogy ez a háború olyan lesz, mint egy vízválasztó a népek életében és hogy a háború után az időszámításban a világháború előtti és a világháború utáni eseményekről fognak beszélni. Ha a győztesek győzelmüket arra használják fel, hogy megfelelő uj nemzetközi jogot alkossanak, ez a győzelemnek legnemesebb és egyedül értékes anneksziója lesz, amelyet kívánhatunk. Akkor, midőn a kormány újból a nemzet elé lép, hogy mintegy megerősítse poziczióját azzal, hogy a költségvetést elfogadásra előterjeszti, a nemzet elvárhatná azt, hogy a jövőre nézve tájékozást kapjon. Sajnálattal kell kijelentenünk, hogy mig más országok parlamentjei a jövő alakulásra nézve irányítást kapnak és azokat tájékoztatják a népeknek, a nemzeteknek az államok összességébe való beilleszkedésére nézve, addig nálunk mindeddig semmiféle irányítást nem adtak. (Ugy van! balfélöl.) Ezt ez a magyar nemzet, amely a háborúban annyi vért áldozott, joggal megkívánhatná. Eőképen ennek akartam ez alkalomból kifejezést adni, mert Magyarországon vagyunk, még pedig remélem, sokan vagyunk, akik ugy érezünk, amint azt a német kanczellár kifejezte, hogy mi a háborút csak a jog védelmére ránk kényszeritett eszköznek tekintjük, de ennek a jövőben másként kell lenni és hogy mi óhajtjuk a tartós békét hozó népek szövetségét, csak a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. deczember 11-én, hétfőn. 73 másik féltől függ, hogy minél előbb belássák, hogy ebbe a népszövetségbe belépjünk és hogy igenis be lehet lépni, részünkről ennek semmi akadálya és ha ezt mindenütt belátják, akkor nézetünk szerint semmi sem fog a békének útjába állni. A mi részünkről, magyarok részéről — ezt talán sokak nevében, ha nem is az egész ház részéről, kijelenthetem — egy ilyen szervezkedésnek, nemcsak hogy semmiképen sem fogunk útjában állani; mi nem kívánjuk, hogy ellenségeink megalázkodva a caudiumi iga alá járuljanak, de kívánjuk, hogy jogainkat elismerjék és egyedül attól függ, hogy béke legyen és hogy kifejlődhessék az a nemzetközi jog, amely a jövőben meg fogja védeni a világot hasonló borzalmas katasztrófától. Minthogy erre nézve a kormány előterjesztésében eddig semmiféle biztatót nem láttam és a költségvetésben sem látom semmi jelét annak, hogy a jövő fejlődésére nézve kellő tekintettel volna, az indemnitásról szóló törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl-) Elnök: Ki következik szólásra? Rudnyánszky György jegyző: Bartos János! Bartos János: T. ház! (Ralljul! Halljuk!) Mindnyájan, akik ezen az oldalon ülünk, tudatában vagyunk annak, hogy a most folyó küzdelemben az állam erejének teljében kell, hogy álljon és hogy az államháztartás szükségleteit zavartalanul ki kell elégíteni. És ha én nem fogadom el a napirenden levő indemnitási javaslatot, ezzel még korántsem az államháztartás természetes folyásának megzavarására törekszem, hanem egyedül csak a kormánynyal szemben akarom újból kifejezni bizalmatlanságomat, amely nemcsak a múlt sajnálatos eseményeiből, hanem a jelen időben is szomorúan tapasztalt kormányzati ténykedések nyomán fakad. Nemcsak a rendkívüli viszonyok tartanak vissza attól, hogy a kormány iránti bizalmatlanságomnak a múltban gyökerező okait itt részletezzem, hanem már maga az a tény is, hogy ezek az okok sokkal jobban belevésődtek a köztudatba, a magyar nép szivébe, lelkébe, semhogy azokat újból emlegetni szükséges volna. Emlékeztetni akarom azonban a t. házat arra, hogy a múlt sajnálatos és szomorú eseményei közül magasra kiemelkedik egy ökölbe szorított csontos kéz, amely könyörtelenül le tudott sújtani mindenre, amit eddig szentnek és sérthetetlennek tanultunk megismerni és tisztelni. Az erőszak jegyében fogamzott az a politika, amelynek gyümölcseit a ház többsége a háború előtt sietve aratta le. T. ház, a rendnek és a kérlelhetetlen következetességnek is vannak fanatikusai. Ezeknek az ideálja lehetett talán a káprázat első perczeiben az az ökölbe szorult csontos kéz és elismerem, hogy a háború kitörésekor sokan mások is, nagy, vérmes reményeket fűztek ahhoz az erős kézhez. Talán a ministerelnök ur leghatározottabb elitélői léikében is felvillant az a remény, hogy az a fanatikus 10