Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 fog fellebbezni s lótni-futni, könyörögni, hogy adják vissza neki a rekviráltat, hanem egyszerűen számitást tesz s azt mondja: ennyit hagytak, ennyiből ennyi holdat tudok megművelni, s ha nem adják meg a módot, hogy többet megműveljek, egyszerűen parlagon fogom hagyni. Ez különösen áll a kapásokra, melyek tudvalevőleg a legnagyobb kézi és igaerőt igénylik. Már most méltóztassék elképzelni: ha Magyarországon a jövő évben 30—40%-kal kevesebb lesz a czukorrépa-, takarmány- és tengeritermelés, akkor a jövő télen s az egész gazdasági évben katasztrófa elé jutunk. Nagyon kérem tehát a t. kormány közegeit, tartsák vissza mindkét kezükkel azokat a rekvirálókat a túlzásoktól. Hisz tudjuk, hogy nálunk szeretnek az emberek pillanatnyi sikerek kedvéért kissé erőszakoskodni. Vigyázzanak hát, mert végveszedelembe: közélelmezési katasztrófába viszik az országot, ha igy túloznak. Annak a tételemnek bizonyítására, hogy a kellő gondosság semmi irányban sem vezérelte a kormányt intézkedéseiben, bátorkodom néhány konkrét esetet pár szóval rekapitulálni. Itt van pl. a czukor. A háború kitörésekor nagy riadalom volt a czukorgyárosok körében, akik addig a czukortermelésnek körülbelül egyharmadát exportálták, hogy mi lesz most már velük, devalválódni fognak a ezukorárak és ők veszíteni fognak. Ennek következménye volt az, hogy 1914ben a czukorrépa átvételénél a gyárak áz egész vonalon mintegy taktusra kartellszerüleg a legnagyobb nehézségeket csinálták a gazdáknak. A következő évben, amúgy is kevés lévén az állomány s kevés ós drága lévén a munkabér, egy sereg ember abbahagyta a répatermelést. A további következmény az lett, hogy a czukorgyárosok azon félelme, hogy majd leszáll a czukor ára és czukorfelesleg áll be, megszűnt és czukorhiány következett be. A kormány tett ugyan intézkedéseket a múlt évben, prémiumot biztosított a czukortermelésre, de későn tette, ugy hogy az nem állott arányban a répatermelés költségével s azzal a nyereséggel, amelyet a czukorgyárak csináltak. Az pedig egészen bizonyos, hogy amint a termelő azt látja, hogy vevője óriási haszonnal dolgozik, mig ő — a termelő — semmi, vagy igen kevés hasznot szerez, akkor abbahagyja a termelést. Ez igen egyszerű dolog. A vége az, hogy a czukorgyárak, melyek a háború kitörése idejében más okokból, melyek nem tartoznak ide, katasztrofális rossz helyzetben voltak, a háború alatt megkeresték alaptőkéjük 50, sőt 100 %-ät is; czukor azonban kevés van, s ami van, az igen drága. Itt a kormány a hibás, mert kezében volt a czukortermelés fokozása, több munkaerő biztosításával, s kényszerithette volna a czukorgyárakat, hogy ezen drága árak mellett megoszszák a nyereséget a termelővel, munkással és deczember ll-én, hétfőn. 59 földbirtokossal s ne tartsák egyoldalúan maguknál. (Helyeslés bälfélöl.) így vagyunk más mezőgazdasági terményekkel is. Nagy panaszokat hallottunk, hogy nincs sör, hogy drága, a sörgyáraknak nincs készletük. S mit látunk? Most közölték a napokban egyik legnagyobb sörgyárunk mérlegét. Ez nem tudja hová dugdosni jövedelmeit. Mérlegében van egy tétel, mely mutatja, hogy készletei óriási mértékben növekedtek, noha azt hitte volna az ember, hogy raktárai teljesen üresek. Mit jelent ez, t. ház ? Megint csak azt, hogy ezek a sörgyárak tudtak maguknak annyi árpát, komlót, szenet biztosítani, melylyel a. magas árak mellett is óriási hasznot csináltak. Hogy azután a köz rosszul van kiszolgálva, az nekik a legkisebb gondjuk. Hogy vagyunk a szeszszel? A szesz egyike azon ipari czikkeknek, amelyeknek tulajdonképen egész irányítása, vezetése a kormány kezében van. Ha van czikk, melynél indokolt lenne, hogy a kormány rögtön rátegye a kezét, s a mint az a czikk a gyárból kikerül, azt a megállapított makszimális áron átvegye, eloszsza, a felett diszponáljon, ugy ez a szesz. Nem mondom, hogy monopóliumot csináljon a kormány; de a háború alatt ezen monopóliumszerű jogokat gyakorolhatta volna. Igaz, a j>énzügyminister több izben felemelte a szeszadót, amit egész helyesen tett. De hagyták a szeszgyárakat tovább operálni. Az eredmény az, hogy egy idő óta protekczió kell ahhoz, hogy az ember félliter szeszhez jusson, ha még annyira szüksége van is rá gazdaságában, műhelyében, vagy háztartásában. Aki pedig abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy 1000, vagy 2000 hektoliter szesz eladása került a kezébe, az szigorúan a makszimális áron adván el a szeszt s hozzá alapos, háromszor akkora jövedéket szedve, — méltóztassék kissé érdeklődni az üzleti világban, s hallani fognak oly nevekről, melyeknek viselői a háború előtt igen-igen egyszerű, szegény sorban voltak, s ma már azon pár ezer hektoliter szesz eladásának közvetítése révén százezrek, sőt milliók tulajdonosai. A szeszgyárak pedig emellett — méltóztassék ismét érdeklődni mérlegeik iránt — ugyancsak óriási hasznot vágnak zsebre. A szeszgyáraknál annyiból nehezebb a helyzet megítélése, mert hisz legnagyobb szeszgyáraink tudvalevőleg magánkézben vannak. De itt van a G-schwindt-féle, az részvénytársulat. Méltóztassék utána nézni, — nem akarom a ház idejét annyira igénybevenni, hogy ily mérlegeket felolvassak, tavaly Bródy Ernő néhány példát csemegéül bemutatott: az semmi a legújabb mérlegekhez. Itt 60—80 százalékos tiszta hasznok, dividendák, részvénytartalék stb. czimen lesznek elkönyvelve mindennapi tapasztalatok szerint. A szesznél még felemlítem azt, hogy a 8*