Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-674
674. országos ülés 1916 deczember 11-én, hétfőn. 57 nagyobb aggodalommal fogadom és ezen aggodalomnak kifejezést kell hogy adjak, ezért rosszalólag vagyok kénytelen a közös külügyminister úrral szemben fellépni és bizalmatlanságomat vele szemben kifejezni, amiért ő egy a dinasztiára és a monarchiára jobb megoldást elejtett, súlyos vereséget szenvedett és ennek daczára nem tartotta alkotmányos kötelességének, hogy helyét elhagyja és másnak engedje át. Áttérve egy másik témára, amelylyel szintén a háború folytán vagyok kénytelen a t. ház figyelmét igénybe venni az a köz-ellátás, a közélelmezés kérdése. Jobb szeretem a köz-ellátás szót, mert a közélelmezéssel kapcsolatban annyi probléma áll, melyet egymástól elválasztani alig, lehet. A közellátás ügyeiben kezdettől fogva sajnálattal konstatáljuk — non verba sed facta — tények által, hogy a t. kormány abszolút nem állott a helyzet magaslatán. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az előrelátás teljesen hiányzott, a pillanatnyi égető szükségek orvoslásában merült ki egész tevékenysége, intézkedett, de mindig fél rendszabályokkal és mindig későn. Ezen alaphibának kell tulajdonitanunk, hogy a köz-ellátás terén ma anarchisztikus állapotok pállanak fenn. Én nem akarom elvi szempontokból bírálni a kormány eljárását, csupán egy-két , körülményre kell a kép teljessége szempontjából a t. ház figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy amint látta a kormány, hogy a háború pár hónapon túl fog terjedni, tudnia kellett volna, hogy az ellátás itthon, az utánpótlás emberanyagban, élelmi- és iparczikkekben legalább is oly fontos része a hadviselésnek, mint a harczvonalban fegyverrel a kézben való küzdelem. Az egyik részt hadvezetőségünk óriási baklövései daczára derék katonáink fényesen megoldották. A másik részt, a gondoskodást a jövőről, az utánpótlásról azt a t. kormány teljesen elhanyagolta és itt egy hibába esett, melyet annál inkább kell a terhére rónom, mert előtte állott a német példa, melyet ha követ, akkor a bajok nagyrészét elmulasztja. Nálunk mindenkit besoroztak és a frontra küldtek. Soroztak 18-tól 50 évig a legnagyobb rigorozitással, pótsorozásokkal, minden épkézláb embert elvittek a frontra, aminek folytán idehaza a munka hátramaradt. A németek sokkal észszerűbben csinálták, pláne a bajorok, akik törvénybe iktatták, hogy 45 évnél idősebb férfiak szolgálatot nem teljesítenek, sőt 45 éves korukban hazaküldik a katonákat a frontról. Farkas Pál: De fiatalok ülnek a G-erbeaudnál. Lovászy Márton: Falun nincsenek fiatal emberek. Gr. Batthyány Tivadar: Azokról az urakról, kik a Grerbeaudnál ülnek, elmondta a magáét, de azok nem dolgoznak, azok nem szántják a földet, nem dolgoznak a műhelyben, azok föltétlenül és mindig urak. (Igás! Ügy van! a szélsőbalodalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxm. KÖTET. Rakovszky István: A törvényjavaslatot kérjük! Gr. Batthyány Tivadar: Ezeket a képviselő ur megtárgyalta, én a dolgozó tömegekről beszélek, amelyek elvonása folytán látjuk a hibák egész sorozatát. Itt van a vasút kérdése. Miért kerültek úgyszólván csődbe vasutaink? Pompás emberanyagunk volt, meglehetősen jő mozgó anyagunk. A háború kitörése után 15 nappal minden épkézláb vasutast a harcztérre vittek, itthon pedig a forgalomban az emberek a végsőkig kimerültek. A műhelyekben, az ipartelepekben nem hagytak embereket, kik a rohamosan romló anyagokat kijavították volna és ennek köszönhetjük, hogy minden nap egy pár vonattal kevesebb közlekedik és minden nap nagyobb nehézségeink vannak ugy a katonai, mint & polgári életben. Gr. Károlyi Mihály: És vasúti szerencsétlenségek ! Gr. Batthyány Tivadar: Ez onnan van, hogy a személyzet rémségesen hosszú és terhes szolgálatot kénytelen teljesíteni. Tudok olyan konkrét esetet, hol mozdonyvezető és fűtő 72 óráig állott egyfolytában a mozdonyon. Tessék ezt megpróbálni azoknak, akik a Gerbeaudban ülnek. Farkas Pál: Egy nézeten vagyunk. Gr. Batthyány Tivadar: Ez egyik hibája; a másik az, hogy túlsók embert vontak be a frontszolgálatba, amiáltal elérték azt, hogy itthon az egész vonalon elmaradt a munka. Nagyon ajánlanám tehát az intéző uraknak, ha nem akarják, hogy a köz-ellátás rövid időn belül teljes csődbe kerüljön, hogy igenis gondoskodjanak arról, hogy itthon a legszükségesebb munkát mindenütt teljesíthessék. Ennek a kérdésnek részletesebb taglalásánál leszek bátor még pár konkrétumra hivatkozni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amelyből láthatjuk, minő előrelátás nélkül intézik közélelmezésünk dolgát. Van azonban ennek általában még egy nagy hibája és ez az, hogy a t. kormány, amelynek elnöke és vezetője az egész világ előtt mindig mint igen hatalmas, erőteljes, erélyes ember szerepel, aki akaratát minden téren a legerőteljesebben keresztülviszi, ezt az erélyét, ezt az autokratikus fellépést ott, ahol arra most szükség lett volna, t. i. a közélelmezés ügyeinek intézésében — sajnos — teljesen ki hagyta siklani a kezéből, amennyiben ugy a Haditermény Eészvénytársulatot, mint az összes központokat a kecskére méltóztatott bízni, amidőn ahelyett, hogy erőteljes állami vezetés alatt tartotta volna ezt a köz-ellátást, amint azt a kedvencz példa helyén, Németországban is megtették, egészen kiszolgáltatta a nagytőkének. Igaz, hogy megszorították az 5%-os osztalékokkal a nyereségeket, de nagyon jól tudjuk, hogy a Haditermény a Korpaközponttal, a Korpaközpont megint a Czukor- és nem tudom micsoda Központokkal kedélyes és jó üzleti reläczióban van és ezek az 8
