Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

m 674, országos ülés 1916 deczember ll-én, hétfőn. val, mint Németországgal gazdasági, politikai és katonai nexusba kerüljön az uj királyság. Én figyelmeztetem mindazokat, akik Magyarország és a monarchia ügyeit intézik, hogy nagyon vigyázzanak erre, mert a monarchia önállósága Varsón keresztül igen könnyen sérelmet szenvedhet e mellett a megoldás mellett. Mert mit jelent pl. a gazdasági kapcsolat? Minden valószínűség szerint azt, hogy valami illő formába burkolt vámunió lesz. Ezt a kérdést már sokszor tárgyaltuk itt és ha a közjogi nehézségeket esetleg sikerülni fog elkerülni, egészen bizonyos, hogy mind Magyarország, mind Ausztria elvesztené önrendelkezési jogát és Németország diktandója alá kerülne. Már pedig Magyarországnak, mely körülbelül 20 milliárdot költött a háborúra és amely a háború befejezéséig és a retablirozás költségeire még igen sok millióval fog megterheltetni, nem érdeke, hogy Németország és Ausztria agrár gyarmata legyen. Hogy a terheket ez az ország hogy fogja elviselni, ez olyan talány, melynek megfejtésére nagyon kíváncsi volnék, konkrét választ azonban még nem kaptam, pedig többször felvetettem a kérdést. Azt mondják, hogy katonailag szoros kapcsolat lesz. Ha az uj királyság kapcsolatot létesít velünk és Németországgal is, egészen bizonyos, hogy mi is katonai kapcsolatba kerülünk direkt, vagy Varsón át Németországgal. Akkor azonban az uralkodócsalád önállóságának be is fellegzett, mert katonailag Berlin alá kerül — in praxi látjuk, hogy mit jelent ez a kondominium — a győzelem korszakában, a békekötés után vezetni csak Berlin fog, Bécs és Budapest pedig inferiorius helyzetbe fog kerülni. A politikai kapcsolat pláne megsemmisíti önállóságunkat és teljesen Berlin kommandója alá visz. Terveznek egy önálló lengyel államot, amelyből Galiczia és Posen kimarad, amely tehát az elégületlenségnek, a viszálynak magvait nem egy, hanem száz tekintetben hordja magában. Hogy ez a kondominium in praxi hová vezet, erre nézve konkrét példával szolgáltak már ennek a királyságnak elméleti megalkotói, amikor kimondották az önálló hadsereg felállítását, kimondották, igen helyesen, hogy most még nem létesitik ezt az önálló hadsereget, hanem csak légiókat — hiszen Orosz-Lengyelországban most hadsereget felállítani a nemzetközi jog szempontjából helytelen volna — azonban ezeket a légiókat ugy alakítják meg, hogy az osztrák-magyar hadvezetőség fővezérlete alatt álló légiókat német vezetés alá helyezik. Hogy jobban lesznek vezetve, azt elismerem, csakhogy a jövő irányát már előre megmutatja ez a dolog és világossá teszi, hogy a rendelkezési jog mindinkább át fog menni Berlinbe, ami régelemzésében oda fogja vinni a lengyel királyságot, hogy jmre et simple német-lengyel Bundesstaat-tá fog devalválódni. Már pedig nem hiszem, hogy azért harczoltak az osztrák népek és a magyar katonák, hogy a végén OroszLengyelország Németország alá kerüljön. Van a kérdésnek egy igen különös oldalhajtása : a galicziai és a poseni kérdés. A két kormány felfogásának teljes ellentéte domborodik ki akkor, midőn Bécsben, érezvén a súlyos vereséget, melyet a lengyel kérdésben szenvedtek, kárpótlásképen Gralicziának autonómiát biztosítanak, annak a Gralicziának, mely eddig is Ausztria leglojálisabb és legguvernementálisabb tartománya volt. Ugyanakkor Németországban deklarálták, hogy Posenben minden marad a régiben. Megerősítették ezt a kormány hallgatólagos hozzájárulásával, hiszen a porosz országgyűlésen olyan határozati javaslatot fogadtak el a lengyelek követeléseivel szemben, hogy a végsőkig elnyomó nemzetiségi politika Poroszországban továbbra is érvényben marad. T. ház! Én már egyszer indignáczióval utaltam arra, hogy akkor, amikor Magyarország nemzetiségeinek százszor jobb dolguk, több joguk és szabadságuk van, mint a lengyeleknek Németországban, a német sajtó és a német közvélemény állandóan mint a magyar nemzetiségek védője tolja fel magát a magyar nemzettel szemben. A háború alatt is tuczatszámra jelentek meg czikkek és munkálatok, maga Naumann is megüti könyvében azt a hangot, hogy Magyarország elnyomja, üldözi a nemzetiségeket és hogy itt liberálisabb nemzetiségi politika szükséges. Méltóztassék elolvasni a német irodalmat, Berlintől Bagdadig czimüt, Winternitztől és a Naumann-félét... Gr. Andrássy Gyula : Angliában és Prancziaországban is! Gr. Batthyány Tivadar: Angliában, Erancziaországban és Németországban. Gr. Andrássy Gyula: Németországban kevésbbé. Gr. Batthyány Tivadar: Míg azok ellenségek, akik harczolnak velünk, addig ezek szövetségesek, akik sokat köszönhetnek a magyar nemzetnek. A másik kérdés az, hogy igazuk van-e igen vagy nem, és hogy jogosultak-e a magyar nemzet nemzetiségi politikája felett ilyen kritikát gyakorolni. De ezt csak mellesleg említettem fel a kép teljességéért, a tény az, hogy a poseni lengyelek megmaradnak eddigi elnyomatásukban, a galicziai lengyelek pedig kapnak szélesebb autonómiát, melyet ugy képzelek, mint Horvát-Szlavonországét a magyar szent korona uralma alatt és közöttük lesz Lengyelország. Engedelmet kérek, egészséges alakulat-e ez? Végleges alakulat-e ez? Megnyugvással fogja-e ezt a lengyel nemzet fogadni ? Azt hiszem nem. Ellenben el fogják érni azt, hogy Posenben a lengyel agitáczió, az elégületlenség tetemesen fokozódni fog, Galicziában pedig ha nem szentek azok a lengyelek, az irredentizmus gondolatkörébe fogják őket beleterelni. A lengyel kérdés ilyen megoldását a leg-