Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
540 692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. zésnek azt a módját, amely tőlünk, ha egy-egy felszólalás alakjában tehetünk is valamely nyilatkozatot, sajnos, éppen kötelességeink halmozott voltánál fogva szinte el van záiva, el van véve. Ismételve csak azt jelentem ki, hogy teljesen egyetértek Hammersberg t. képviselő úrral abban, hogy nem mindig, különösen még a rekvirálások körül sem csujján az erőhatalom kifejtésével, nem csupán az erőszak erejével akarunk czéljainkhoz közeledni, hanem igenis az egyéneknek és az eseteknek megkülönböztetésével, a meggyőzés és a kérő szó érvényesítésével is ott, ahol annak helye van, de egyúttal hangsúlyoznom kell azt is, hogy olyan esetekben, amikor veszélyes visszaélésekről vagy olyan megrögzött egyénekről van szó, akikkel szemben ez a kérő felszólalás, ezek a kapaczitálások és a meggyőzés eszközei az ő kapzsiságuk vagy az ő egyéb gonosz hajlamaik folytán hatástalanok volnának, természetszerűen kell, hogy a törvény ereje alkalmaztassák. Amint múltkor is mondottam, osztályozni kell és egyénileg kell az illetőkkel elbánni. Én nagyon szívesen veszem egyénileg a magam részéről, hogy ha a rekvirálás körül is ugyanazok a kísérletek tétetnek, amelyekre a t. képviselő ur utalt és adott esetben a rekvirálás körül eljáró különböző égjenek figyelmeztetik a termelőket, hogy mi a kötelességük. Lehet, hogy ez egyes esetekben a jobban czélra vezető mód, de fentartom azt a tételt, hogy sok esetben ez nem kielégítő és hogy akkor kell rákerülnie a sornak azokra az eszközökre, amelyekre a kormány most a felhatalmazást kérte. T. képviselőház ! Utalnom kell még arra, hogy a belügyminister ur délelőtti felszólalása abszolúte nincsen ellentétben azokkal, amiket én kifejtettem. A Hammersberg László t. képviselő ur által vélt ellentét azáltal magyarázható meg, hogy a rekvirálás körül én is hozzájárulok olyan munkatársak alkalmazásához, a kik az illető rendőri hatóságnak, vagy közigazgatási hatóságnak működését csak elősegítik, ott azonban, ahol épen az előbb említettem oknál fogva, mert tudniillik az enyhébb eszközök csődöt mondottak, a büntető szankezió alkalmazására kerül a sor, ott természetesen büntető bírói hatáskörrel csak olyan hatósági tagot vélnék felruháztatni, akinek megvan a büntető birói hatásköre, bár esetleg más területen is. (Helyeslés jobbfelől.) Azokra a különben messzemenő és nagyon érdekes és értékes fejtegetésekre, amelyekre Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur mostani felszólalásában kiterjeszkedett, azt hiszem, nem kötelességem minden irányban reflektálnom. Gondolom, hogy a kivételes hatalom igénybevételéről beterjesztett hatodik jelentés tárgyalása alkalmával módjában lesz a kormán}' több tagjának és kötelességem lesz nekem is, hogy ezen ujabb törvények alkalmazásának tapasztalatairól beszámoljak. Nem érthetek azonban egyet Vázsonyi t. képviselő úrral akkor, amikor arra hivatkozott, hogy bizonyos irányokban a közvéleményben is az elkövetett visszaéléseknek bizonyos túlzott megítélése volna tapasztalható. Én iparkodtam két év óta a legnagyobb objektivitással — dicsekszem mindig azzal, hogy biró is voltam — szinte birói tárgyilagossággal Ítélni meg ezeknek a visszaéléseknek mértékét és habár helyeslem Zrinyi Miklósnak, a költőnek, büszke mondását, hogy »egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók« mégis meg kell, hogy valljam, hogy nagyon elkedvetlenítettek, elkeseritettek, felháborítottak, szégyenérzésre indítottak azok a visszaélések, amelyeket hivatali hatáskörömnél fogva tapasztalnom kellett. Tudom, hogy ezek tapasztalhatók ellenséges államokban és kisebb mértékben szövetséges államokban is, tudom azt is, hogy 20 millió kifogástalan, sőt minden áldozatkészséget és minden hazafias erényt kifejtő polgár mellett egynéhány ezer vagy tízezer züllött, kapzsi kufár visszaélése nem alkalmas a nemzet erkölcsi színvonalának megítélésére és hogy nem szabad ezeket általánosítani. Mindamellett nem tartanám helyénvalónak, hogy ha megjegyzés nélkül maradna az a felszólalás, amely ezeknek a visszaéléseknek talán enyhébb megítélésére vezetne. Vázsonyi Vilmos : Csak eljárásról beszéltem ! Balogh Jenő igazságügyin inister : A kormánynak bármikor módjában van a t. háznak ezeket az adatokat, amelyek erre vonatkoznak, rendelkezésére bocsátani. Azt hiszem, azonban, hogy a háború tartama alatt helytelenül járnék el, ha ilyen összeállítást vagy jelentést vagy amint Huszár Károly (sárvári) t. képviselő ur kívánta, pláne egy teljes irásbafoglalását ezeknek az eseteknek terjesztenék elő. Ez olyan kedvezőtlen színben tüntetné fel egyoldalúan az ország népességének magatartását, amely a haza nagy érdekeivel határozottan ellentétben állana. T. i. nem állana módunkban kiemelni azt, amit eléggé nem hangsúlyozhatok, azt a nagy áldozatkészséget, azt a harezrakészséget, amelyet a magyar néjj minden rétege és a magyar társadalom nagy többsége ezen nehéz időkben kifejtett. Az ilyennek mindig csak egymás mellett vagy egymással szemben szabad megtörténnie. (Helyeslés jobbfelől.) A visszaélések megtorlása körül sem tapasztaltam túlságos szigort. Különösen ami a bizonyos kapzsisági motívumokból eredő bűncselekményeket illeti, a magam részéről sokat vártam volna az ujabb büntető-törvényeink közül az 1916. évi IV. t.-cz. 6. §-ában megállapított attól a nóvumtól, hogy módjában lenne a bíróságoknak, különösen a rendőri bíróságoknak is, a megállapított nyereségnek kétszeres összegét büntetésül kiszabni. Ez a szerintem nagyon helyes alapgondolat, amennyire én megfigyelhettem, nem ment át az életbe és ez is mutatja, hogy a bíróságok nem éltek minden irányban azzal a szigorítással, amelyre ujabb jogszabályaink módot nyújtottak volna. Ha bizonyos oldalról — ez nem Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur felszólalására vonatkozik — túlzott vagy státariális, vagy középkorias szigorról panaszkodnak, akkor ezeket a panaszokat mindig csak nagyon óvatosan kell venni. (Igaz! ügy van! jobbfelől.)
