Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692. országos illés 1917 február 1-én, csütörtökön. :>:5!i tegyen meg mindent az árdrágítás ellen, hanem ellenkezőleg azt kívántuk, hogy a konjunkturális uzsorát legyen kegyes büntetőjogi megtorlással — Németországnak és Ausztriának példájára, ahol ugy van a dolog szabályozva, amint bátor voltam abban a vitában hivatkozni a német birodalmi intézkedésre és az osztrák császári rendelet intézkedésére — ugy szabályozni, hogy azok is, akik a háború előtt bármiféle czikkel foglalkoztak, vagy be vannak jegyezve, vagy részvénytársaságot alakítanak, vagy pedig bankszerül cg veszik fel az áruüzletet a maguk hatáskörébe, ha egyszer áruuzsorán kapatnak rajta, mint konjunkturális uzsorások súlyosan bűnhődjenek. (Helyeslés baljelől.) " • Általában az igen t. igazságügyminister ur félreismeri a mi intencziónkat és félreismeri az én inteneziómat is, ha azt hiszi, hogy amikor én az eljárásban kérek garancziákat, akkor én őt szándékaiban kívánom meggátolni vagy a szigorú büntetéseket akarom megakadályozni. Tessék szigorúan büntetni, tessék a büntető rendelkezéseket ilyen módon, amint most voltam bátor vázolni, kiterjeszteni, azt azonban, hogy kit lehessen szigorúan megbüntetni, bármilyen gyors eljárási szabályok szerint mégis a védelem teljes szabadságával és minden jogi garancziával ellátni ; akkor azután párosulni fog kettő : az egyik a szigor, amely megérdemelt és amely helyes mindezekben, a másik pedig a jognak biztonsága. Akkor a szigorúság nem lesz ellentétben a szabadsággal, mert a szabadság és rend nem ellentétesek egymással, a szigorúság és az igazság sem ellentétesek, hanem mindezeknek harmóniában kell lenniök egymással. (Ugy van! Ugy van! halielöl.) Amidőn arra kérem a t. igazságügyminister urat és belügyminister urat, hogy legyenek kegyesek minket ezen gyorsított eljárás szabályairól tájékoztatni és megnyugtatni, amidőn arra kérem őket, hogy ott, ahol szó van a polgárok becsületéről, vagyonáról, elzárási büntetésről, méltóztassék a harmadik fórumot mint érdemleges fórumot meghagyni és méltóztassék semmiségi okul mindenesetben meghagyni azt, ami a bűnvádi perrendtartás 384—90. §-ban a rendes büntető ügyekben és a gyorsított bűnvádi eljárásban is meghagyatott, hogy t, i. bizonyítékok megtagadása czimén a felülvizsgálati fórumhoz lehessen fordulni : én az ő helyes intenezióikat, én azt az ő szándékukat, hogy a közérdeket vas erővel megvédelmezzék, nem akarom hátráltatni. Előmozdítani akarom ezzel, mert előmozdítom akkor, ha megnyugvással lehet az erős rendszabályokat életbeléptetni és ha mindenki tudja, azt, hogy akire a szigor erős pallossal lesújt, az azután ezt a szigorúságot meg is érdemli és soha erőhatalmat ne lásson a szigorúságban, hanem mindig csak jogot, mert a Justitiának van mérlege és van pallosa. A pallos arra való, hogy lesújtson arra, aki a mérlegnek igazságát kétségbe vonja, de nem való soha arra, hogy mint Brennus-kardot beledobják a mérlegbe. Ezeket vagyok bátor az igen t. képviselőháznak szíves figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés baljelöl.) Elnök : Szólásra nincs többé senki feljegyezve Kérdem a t. házat, kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólni? Igen vagy nem? (Nem !) Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Mindenekelőtt igaz örömömnek adok kifejezést afölött, hogy a vita folyamán az eszmecsere révén sikerült bizonyos félreértéseket eloszlatni és a megértéshez közeledni. Ez — méltóztassék megengedni — egészen önkénytelenül is eszembe juttatja, mennyire kívánatos volna, ha hasonló, kizárólag szakszerű kérdésekben bizottsági tárgyalások révén módjában volna a kormánynak ilyen kérdéseket a t. túloldal arra hivatott tagjaival tüzetesen megbeszélni, mennyire előbbre vinné ez az ország érdekeit és a törvényjavaslatoknak minél gondosabb előkészítését. (Ugy van ! jobb/elől.) Előre is jelezve, hogy Hammersberg László t. képviselő ur módositványának, illetőleg az általa benyújtott uj 1. §-nak elfogadását leszek bátor felszólalásom végén a t. háznak ajánlani, van szerencsém pár szóval reflektálni a vitában felhozottakra. (Halljuk ! Halljuk ! jobb/elől.) Gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur beszédében kifogásolta a kormánynak azt a mulasztását, hogy nem sikerült a közönséget a végrehajtó hatalom szolgálatába beállítania és nem sikerült elérnie azt, hogy a közönség ne mindig a bürokrácziát lássa, hanem átérezze, hogy ő is tényezője annak a rendkívüli hatalomnak, amely nem önmagáért, hanem a háború győzelmes befejezéséért van. Ez a kiindulási pont, kapcsolatban azokkal, amiket Hammersberg László t. képviselő ur ma kifejteni méltóztatott, kötelességemmé teszi, hogy ismételten nyilatkozzam általában a kormánynak és a társadalomnak, különösen a t. túloldalnak is hivatásáról. En azt készséggel vállalom a kormány feladata gyanánt is, hogy ne csupán a maga hatalmának erejét éreztesse, hanem más' alkalmas módon is a közönség meggyőzésével és a közönség felhívásával, a polgároknak kellő felvilágosításával és kötelességeikre való figyelmeztetésével mozdítsa elő azokat a nagy feladatokat, amelyek valamenynyiünket, az egész nemzetet, az egész országot egyformán állítják sorompóba ebben a nemzeti háborúban. De egyúttal vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ezen a téren mindenesetre sokkal többet tehetnek azok, akik már csak a társadalommal való állandó érintkezés révén is — mert hiszen a kormány tagjait többnyire kora reggeltől napestig hivatali teendőik kötik le — inkább gyakorolhatják a meggyőzésnek, az érvelésnek, az érintke-