Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692. országos ülés 1911 február 1-én, csütörtökön. 537 ritcni a birot és tanuskoclhatom, hogy 23 évi ügyvédeskedésem alatt még nem volt soha egy esetem, ahol ezt a szakaszt betartották volna. A bűnvádi perrendnek van egy szakasza, mely kötelezi a birót, hogy legkésőbb 8 naj) alatt irásba foglalja az Ítéletet és a jegyzőkönyvet. Kijelentem, hogy nekem még soha nem volt az a gyönyöröm, mióta ügyvéd vagyok, hogy valaha egy 8 naj) alatt elkészült jegyzőkönyvet láttam volna, ellenkezőleg, voltak foglyos ügyeim, melyekben a jegyzőkönyvnek késedelme súlyos sérelme volt az elitéltnek és mégsem készült el 8 nap alatt. Hiába panaszkodtam emiatt, a fizikai lehetetlenségre hivatkoztak a törvényszéki elnökök. A terminusok tehát nem jelentenek semmit, mert a kérdés az, hogy fizikailag lehetséges-e. Pl. a gyorsított eljárásban, mely a bűnvádi perrendet egésziti ki háború esetére, rövid terminus van kiszabva, mely alatt a semmiségi jjanaszt be kell adni a vádlottnak vagy a védőnek. De mit ér ez a rövid terminus ? A semmiségi panasz idejére még soha nem volt készen Írásban az ítélet és a jegyzőkönyv, nem is lehetett, mert hiszen néha napokon és heteken keresztül tárgyaltak, tehát fizikailag lehetetlen volt, hogy a jegyzőkönyv elkészüljön, vagy egy 12, etetleg 20 vádlottra kiterjedő ítélet irásba foglalva minden részletében készen legyen. Mit jelent tehát az, hogy a váltójogból vett rövid terminus alatt kell beadni a semmiségi panaszt ? Egyszerűen csak maltretirozását a vádlottnak és a védelemnek anélkül, hogy a gyorsaságot bármikép előbbre vitte volna. De ez ellen nem teszek kifogást, hiszen ismerem a régi kihágási eljárást, méltóztatik tudni, hogy a közegészségi kihágási eljárásban, mielőtt a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény unifikálta a felebbezési határidőt, három nap alatt kellett beadni a felebbezéseket. Nem hiszem, hogy a három nap alatt beadott felebbezések gyorsabban lettek volna elintézve. De ha ebben méltóztatnak garancziát látni, nincs benne semmi . veszedelem, nem lehet kifogást tenni- ellene, bár nagyon kérem az igazságügyminister urat az eddigi tapasztalatok alapján, hogy ne méltóztassék a 15 napról nyomban a 3 najira áttérni, hanem egy kis milieut megtartani. Mert arra, hogy valaki egy védőiratot alaposan elkészítsen, azt hiszem 5 nap a minimum. De ez a kérdés tulajdonkép csak alárendelt és csak azért hoztam fel, hogy. rámutassak arra, hogy a gyorsitás nem a terminusoknak megrövidítésében rejlik és nem a felek perorvoslati határidejének megrövidítésében, hanem gyorsan a bírónak kell dolgoznia, nem pedig a félnek kell gyorsan a perorvoslatot beadnia. Ezen a téren különben sem számítanak az elnevezések, mert hiszen az egész bűnvádi gyorsított eljárás abból indul ki, hogy mi a katonai bűnvádi jierrendet és annak gyorsaságát fogjuk KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. majd utánozni a polgári bűnvádi perrendben. Hát én nagyon kérem, hogy bár nagyon megdicsérték a katonai bűnvádi eljárást, ne méltóztassék nagyon utánozni, mert felhozhatnék eseteket és csak ízlésből nem említem a konkrét esetet, hol 1914 deczemberétől kezdve ül egy szólóvádlott katonai vizsgálati fogságban (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ül ma is anélkül, hogy ügye még csak főtárgyalásra került volna. Hogy valaki két éve és egy hónapja üljön vizsgálati fogságban, ezt mindennek lehet ne-vezni, csak nem gyorsított eljárásnak. Mondom tehát, nem akarom, hogy utánozzuk azt a gyorsaságot, melyet a katonai bűnvádi perrend alkalmazása mutat és azt a polgári bűnvádi perrendtartásban követendő például állítsuk oda. Az ón nézetem különben is az, hogy amint lehetséges volt, hogy szövetségeseink ilyen abnormis büntetendő rendelkezések nélkül ekszpediálhassák az élet problémáit, amint tudomásom szerint Németországban, és Ausztriában sem a bűnvádi perrendtartás terén, sem a közigazgatási kihágások terén semmiféle gyorsított eljárást nem csináltak, és enélkül is képesek voltak feladványaikat megoldani, nálunk is lehetséges mindezeknek a problémáknak megoldása. Mert méltóztassék elhinni, hogy a társadalomnak nagyon sok bűne van, de nekünk is van egy bűnünk, és ez az, hogy ezeket a bűnöket túlozzuk, amire semmiféle szükségünk nincs. Hogy ismét Németországról szóljak, azt hiszik, hogy Németországban csak becsületes emberek laknak ? Ott nem követhettek el a háború alatt borzalmas bűncselekményeket ? Németországban és Ausztriában a kapzsiság nem ülte orgiáit? Németországban és Ausztriában nincsenek árdrágítók, nincsenek szállítási csalók? Igenis, vannak, sőt merem állítani, hogy a méretek nagysága az országok nagysága szerint változik, és sokkal nagyobb csalások, bűncselekmények és visszaélések köveíteitek el Németországon, mint Magyarországon, mert nem az esetek száma dönt, hanem az esetek jelentősége. A t. igazságügyminister ur — nem kívánom a vitát felújítani — arra hivatkozott, hogy van ezer és hány eset, hol a vádlott jogérvényesen elitéltetett. Az a kérdés, hogy mi van ezekben az esetekben, az a kérdés, hogy ezek a visszaélések milyen természetűek voltak, hány volt ezen eset közül, ahol minőségi kifogás alapján elitéltetett az a szállító, hány volt, ahol jelentékeny bűncselekményről volt szó, hány volt, az esetek közül, ahol óriási nagy érdekek lettek veszélyeztetve? Mert azok az esetek, amikre a t. igazságügyminister ur czélzott, t. i. a posztóesetek, azok nem is a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint, hanem a katonai bíróságnál tárgyaltattak le, sőt tudomásom szerint az elsőfokon az egyes vádlottak felmentésével is végződött. Amint nagy bűnnek tartanám, ha a visszaélések, bárki követi is cl azokat, kicsiny vagy 68