Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

534 692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. tott törvényes rendelkezések alapján felmerülő közigazgatási és kihágási ügyekben a közigazgatási hatóságok eljárásának gyorsítása érdekében kivételes eljárási szabályokat állapíthat meg és evégből a felebbvitelnek törvényben megszabott határidejét is megrövidítheti és ha különös körülmények következtében, vagy a megtorlandó visszaélések természete miatt az eljárás eredményessége érdekében szükséges az elsőfokú rendőri büntető bíráskodásra feljogosíthat a kivételes rendelkezések végrehajtásában vagy megtartásában vagy megtartásának ellenőrzésénél akár rendes hatósági területén, akár kiküldése folytán más hatóság területén eljáró olyan közigazgatási tisztviselőt is, aki elsőfokú rendőri büntető bíráskodásra jogosult, de a kihágási ügyekben hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt különben nem járhatna el. Ahhoz, hogy törvényhatósági tisztviselők más törvényhatóság területére küldessenek ki, azon törvényhatóság első tisztviselőjének hozzájárulása szükséges, amely törvényhatóság tisztikarának kötelékébe az illető tisztviselő tartozik. A Budapest székesfővárosi állami rendőrséget a kormány az ezen szakaszban emiitett közigazgatási teendők ellátásával is meghízhatja a Budapest székesfőváros területén kívül eső azon egész területen, amelyre rendőri hatósága jelenlegi törvények alapján kiterjed.« Tisztelettel ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok? Szepesfiázy Imre jegyző: Vázsonyi Vilmos'! Vázsonyi Vilmos: T. ház ! (Halljuk! Halljuk.') Nem kívánom kisebbíteni annak a határozati javaslatnak értékét, amelyet Hammersberg László t. képviselőtársam beterjesztett, sajnálatomra azonban nem követhetem őt abban a kijelentésben, hogy az abban foglaltak engem is teljesen megnyugtatnak. Azok a kifogások, amelyek az 1. §. ellen felhozattak, kétirányuak voltak. Az egyik kifogás arra vonatkozott, hogy aggályok merültek fel abban az irányban, hogy mely hatóságok lesznek azok, amelyek gyorsított közigazgatási eljárásban a kihágások tekintetében ítélkezni fognak. Ebben a pontban ez a határozati javaslat teljes megnyugvásra szolgálhat. A másik kifogás az volt, hogy nincs tudomásom arról, hogy az a gyorsított közigazgatási eljárás, amelynek alapján most hatósági hnperiummal felruházott tisztviselők fognak Ítélkezni, tartalmában micsoda. Ez előttünk ma is rejtély és én ezért beszédemet tulajdonképen erre a pontra alapítottam, minthogy a kérdés másik részét előttem felszólalt t. képviselőtársaim már eléggé kifejtették. Ezen pont tekintetében a határozati javaslat semmiféle megnyugvást sem hoz és a mélyen tisztelt kormány részéről ebben az irányban semmiféle felvilágosítást vagy megnyugtatást nem kaptam. Részemről különben is kifejtettem, hogy én a gyorsított eljárásoknak, az abnormis eljárásoknak elvi ellensége vagyok. Ezt a tételemet igázok tam az igazságszolgáltatás körében már életbeléptetett gyorsított eljárás eredményeivel. Én a vitát ebben a részben nem kívánom folytatni, vagy újból felvetni. Nézetem az, hogy a moratórium dolgában a háborús abnormis viszonyok következtében szükséges rendkívüli . magánjogi és rendkívüli perrendi intézkedések a háború folyamán mind fokozatosan megszűntek és nem az a csel, hogy a magánjogi és perrendi abnormitások fenmaradjanak, hanem az, hogy amint előrehaladunk a háborúban, és az, fájdalom, egy megszokott stádiummá válik, a normális joghoz való visszatérés legyen lehető. Ez a tételem a büntetőjog és a bűnvádi perrend terén is. Minél tovább haladunk előre a háborúban, annál indokoltabb, hogy az abnormis büntetőjog helyébe normális büntetőjog, az abnormis bünvédi perrend helyébe a normális bűnvádi perrendtartás ismét teljes jogaiba lépjen. Bátor voltam rámutatni az általános vita rendjén, hogy a háború harmadik esztendejében kontempláltatik egy közigazgatási gyorsitott eljárás a másik két, a rendes és a rendkívüli bűnvádi perrendi gyorsitott eljárásnak helyébe. En is figyelmesen olvastam és hallgattam az igen tisztelt igazságügy minister ur beszédeit, amelyekben az intézkedés szükségességét indokolta és abban igazat adok neki, hogy a kihágási esetek nem épen bagatell dolgok, amint azt itt egy felszólalásra megjegyezte. Épen azért, mert nem bagatell dolgok, mert csak részben azok, más részben pedig nem azok, egy ismeretlen eljárásnak, míg annak részletéről felvilágosítást nem kapunk, a polgárok egész tömegét — sokkal nagyobb tömegét, mint a bűnvádi gyorsitott eljárás terén — kiszolgáltatni, nézetem szerint, nem lehet. Nem bagatell dolgok ezek, mert nem lehet bagatell dolognak nevezni, ismétlem, a hathavi elzárást, nem lehet bagatell dolognak nevezni a súlyos pénzbüntetést, nem lehet bagatellnek nevezni azt az idézetet, amelyet nagyon helyesen vettek fel ezen háborús rendeletek, hogy a pénzbüntetés mellett, amennyiben kideríthető az okozott kár, ezen okozott kár kétszeresének megfelelő super-pénzbüntetés is állapitható meg és nem nevezhető bagatellnek a vagyonelkobzás, amely százezrekre vagy milliókra is mehet. De én a vagyon, a pénzbüntetés dolgában nem állok annyira szigorú alapon, mint aminőn állok az elzárás tekintetében. Mert a polgári felfogás, méltóztassék elhinni, nem kívánja a fegyháznak tömegét ahhoz, hogy a polgár elriasztassék valamely deliktum elkövetésétől; csak a szokásos bűnözők, a fegyházvirágok azok, akiket csupán a fegyházi évek tömegei riaszthatnak el. A polgári felfogás bármily csekélyfoku elzárásban teljes és tökéletes ignominiát, a polgári becsület teljes összeomlását, egy egész életre való súlyos, eltörölhetetlen bélyeget lát, ugy hogy ott, ahol elzárásról van szó, —• nem is hathavi elzárásról — a legnagyobb óvatossággal kell az ügyeket kezelni,