Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
692. országos ülés 1917 fi mássággal nem bir. Hát nincs a többi 11 járás 22 szolgabirája között olyan, aki a maga pszichikai tulajdonságánál, vagy pedig energiájánál fogva alkalmasabb volna ennél az öreg urnái? Nem mondhatja azt a főispán az alispánnal egyetértésben, hogy azt a szolgabirót áthelyezi ide, ebbe a járásba ? Ha én főispán vagyok, behivatom akkor azt az alkalmatlannak talált főszolgabírót és azt mondom neki és azt mondatom neki az alispánnal : ugy látom, hogy a főszolgabíró ur ebben az ügykörben vagy nem akar, vagy nem tud eljárni ; elvárom az úrtól, hogy ezt az ügykört rábizza egészen erre a fiatalemberre és abba nem fog beavatkozni. De lehet a hivatali köteléken kivül álló embert is találni, valami intelligens uri embert, aki jogi kvaliflkáczióval bir, de mezőgazdaságot folytat. Nem nevezheti-e ki ezt tiszteletbeli főszolgabírónak, vagy szolgabírónak a főisjján? Vagy ha akad ügyvédi kvaliflkáczióval bíró egyén, vagy nyugalmazott bíró : nem lehet megadni a vármegyének annak módját, hogy az illetőt napidíj, vagy nem tudom micsoda honorárium mellett központi tevékenységre, íróasztal melletti munkára alkalmazza tiszteletbeli aljegyzővé, vagy főjegyzővé való kinevezéssel? És nem nevezheti-e ki a főispán azt az energikus aljegyzőt, ha van olyan, tiszteletbeli főszolgabírónak és nem küldheti-e ki abba a nem egészen helyesen vezetett járásba? (Ugy van ! balfelol.) Nem folytatom tovább. Csak egy pár eszmét akartam felvetni. Meg vagyok róla győződve, hogy a végső eszközök igénybevétele nélkül is nagyon, de nagyon sokat lehet segíteni azokon az állapotokon, amelyeket most orvosolni kívánunk, rendkívüli felhatalmazások igénybevételével. Különösen három pontban foglalhatom össze azon aggodalmakat, melyeket pártom és ugylátszik az egész ellenzék részéről terjesztettem elő. Az egyik az volt, hogy az 1. §. szövegezése nagyon vague, meghatározhatatlan. Mi attól féltünk, hogy itt szem nem látott, fül nem hallott egyének fognak hatóság jellegével felruháztatni, beillesztetni a közjogi szervezetbe, felruháztatni impérium karakterével. A másik az a félelem volt, hogy itt a kormány tetszése szerint dekomponáltatni fog Magyarország jól megépített közigazgatási szervezete azáltal, hogy egyik törvényhatóságból a kormány időlegesen és más funkczióra átrendelheti a neki tetsző köztisztviselőt más törvényhatóságba. A harmadik az volt, hogy azt kívántam, hogy a kivételes hatalom igénybevételéről szóló törvényekben s az azok alajyján keletkezett végrehajtási rendeletekben minősített rendőri kihágások fölötti bíráskodás ruháztassék át a királyi járásbíróságra. A t. igazságügyminister ur az első kettőre nézve a maga koncziliáns előadásában megjelölte az utat, melyen az ellentéteket áthidalhatjuk és igy találtunk is egy minket is utcunque megnyugtató megoldást ; a harmadik kívánságot azonban a minister ur elutasította, En honorálom agebruár 1-én, csütörtökön. 533 gályáit, hisz elvégre az ő szakmája és ő talán jobban meg tudja Ítélni a körülményeket. Ebbe tehát b lenyugszom, ha nem is örömest. A minister ur rámutatott arra, hogy Budapest közvetlen közelében vannak oly községek, melyek közigazgatásilag Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe tartoznak, de területükön élő törvény alapján a rendőri teendőket, a kihágási bíráskodást a budapesti államrendrőség gyakorolja.' Ez tény, melyből ugyanazt a konzekvencziát vonom le, mint a minister ur. Hiszen, mint a minister ur kifejtette, meglevő jogrendünk szerint is megvan a lehetősége annak, hogy az előljáró rendőri hatóság bizonyos mulaszt ásókat konstatálván, az eset egyszerűségére való tekintettel azt nyomban le is tárgyalja és az Ítéletet is meghozza. Ez általam is helyesnek vallott körülményből kifolyólag szükségesnek találnám, hogy ezekre a most emiitett községekre nézve ez a kivételes törvényben expressis verbis, imperative ki legyen mondva. A határozati javaslat, melyet lesz szerencsém benyújtani, erre is kiterjed. Most még egy-két szóval reflektálok a belügyminister ur ma délelőtti felszólalásának egyetlen pontjára. Ö azt mondta : miért ne vehesse ő igénybe a rekvirálás körül a társadalomnak közhivatali kötelékén kivül álló oly elemeit is, melyek nincsenek felruházva semmiféle hatósági imperiummal, sőt erre való kvalifikácziójuk sincs, ellenben mint tekintélyes birtokosok, gyakorlott mezőgazdák igen jól használhatók a rekvirálás körül. Szerinte éppen az a czclja e javaslatnak, hogy esetleg ily elemeket is igénybe lehessen venni. Az igazságügyminister urnak pedig ellenkező az álláspontja. 0 azt óhajtaná, hogy az a hatósági közeg, aki eljár az e törvényből származó közigazgatási ügyek terén, tehát a rekvirálás körül, egyúttal, mint juriszdikczióval biró hatósági közeg, a dolog büntető oldalát is letárgyalhassa. Az, amit a belügyminister ur kíván, hogy a társadalomnak nem közhivatali minősítésű tagjait is igénybe lehessen venni, igy is elérhető. Méltóztassék azokat szakértőkül kirendelni, vagy a kvalifikácziónak igen alacsony fokán álló közegeket is odaküldeni. Mert utóvégre nem az a főszolgabíró, vagy akárkicsoda fogja a fizikai munkát is végezni a készletek felkutatása körül, nem az fogja az ásót kezébe venni és feltakarni a vermet, hogy megnézze, mennyi van benne. Tessék annak a hatósági embernek, aki kimegy rekvirálni, megadni minden fizikai és értelmi segitséget, de a hatóság legyen az egyetlen, amelynek juriszdikcziója és büntető hatalma van. Ezért nem akarjuk elfogadni, hogy hatóság minőségével ruháztassanak fel a társadalom oly elemei, kiknek eddig ily minőségük nincs, kik erre kvalifikáczióval sem birnak. Ezeket előterjesztve, tisztelettel bátorkodom beny r ujtani a következő módositványt (Olvassa) : Az első szakasz hagyassák ki és ennek helyébe tétessék a következő szakasz : »A ministerium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alko
