Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692. országos illés Wl7 fi lőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tartanám ugyanis helyesnek, hogy az egész közéletünkre oly mélyen kiható szerves választójogi kérdésben a törvényhozási intézkedés ily incidentaliter történjék. Bakonyi Samu: Létező törvényről van szó Héderváry Lehel: Hol vegyük elő? Sándor János beliigyminister: Nem tartom helyesnek és időszerűnek, hogy a törvényhozás most menjen bele ebbe a kérdésbe, de az általuk felhozott indokból, méltóztassék megengedni, nem is tartom szükségesnek, mert amint Héderváry Lehel t. képviselő ur szíves volt felemlíteni, annak idején én a központi választmányok figyelmét felhívtam, hogy méltányosan járjanak el és igyekezzenek azon, hogy senki választójogától el ne essék. (Mozgás.) Hogy ez a figyelmeztetés nem volt eredménytelen, amint Héderváry Lehel t. képviselő ur azt állította, arra nézve legyen szabad hivatkoznom a választók összeírásának eredményére. Héderváry Lehel: Nem is terjesztették be; három év óta nem. Sándor János beliigyminister: A folyó évről még nincs összeállítva, azért nincs módomban egész terjedelmében rendelkezésre bocsátani, de már a beérkező adatokból láthatjuk, hogy a központi választmányok ebben a tekintetben feladatukat helyesen fogták fel, helyesen jártak eh a választók összeírásánál és különösen a fővárosban nem hogy apadt volna, de tekintélyesen szaporodott a választók száma. Héderváry Lehel: Külön határozatot hoztak. Nem a rendelet következménye. Sándor János beliigyminister: A választók száma volt a fővárosban 1914-ben 91.635, 1915—16-ban volt 145.894, tehát az uj törvény hatása alatt a szaporodás 54.259, 1917-ben 165.971, e szerint a mult évről a mostani évre szaporodott 20.077-tel. Az az aggodalom tehát, hogy a választók listájából sokan maradtak ki és estek el választójoguktól, azt hiszem, ezzel el van oszlatva. Héderváry Lehel: Nem a rendelet következtében. A főváros hozott egy külön határozatot. Sándor János beliigyminister: A főváros helyesen járt el. De ha a fővárosnak módot nyújtott a törvény a helyes eljárásra, módjukban van a többi központi választmányoknak is, hogy ugyanígy járjanak el. Erre megtettem a figyelmeztető intézkedést és hajlandó vagyok azt az idén ismét megtenni. Héderváry Lehel: Imperative! Sándor János beliigyminister: Imperative addig a határig, ameddig felügyeleti hatáskörömben jogom van hozzá, mert amint méltóztatnak tudni, a választói jogczimek meghatározására, az arra való beavatkozásra a beliigyminister már nem illetékes, ezek a kérdések a : közigazgatási bíróságra tartoznak. Azonban az összeíró küldöttségeknek és a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. ebruár 1-én, csütörtökön. 529 központi választmányoknak ez módjukban van, mert a törvény 44. §-a ezeket mondja (olvassa) : »A választónak a névjegyzékbe való felvétele és a névjegyzékből való kihagyása a rendelkezésre álló hivatalos adatok felhasználásával hivatalból, amennyiben pedig hivatalos adatok nem állanak rendelkezésre, az érdekeltek jelentkezése s az általuk szolgáltatott adatok alapján történik. Azt, akinek az összeíró küldöttség tudomása vagy a rendelkezésére álló adatok szerint a névjegyzékbe való felvételhez szükséges kellékei megvannak, kívánságára való tekintet nélkül fel kell venni a névjegyzékbe.« így tehát az összeíró küldöttségeknek és a központi választmányoknak a törvény nyújt módot arra, hogy a névjegyzékbe a hadbavonult katonákat is felvegyék és fel is veszik, mert amint ezt a ministerelnök ur annak idején — azt hiszem — Bakonyi képviselő urnak interpellácziójára adott válaszában is már elmondotta, és amint mindnyájan tudjuk, a közfelfogás abban az irányban alakult ki, és ezt az ilyen ügyekben eljáró összes hivatott illetékes tényezők és hatóságok magukóvá is tették, hogy azok, akik nem tényleges katonai szolgálatban állanak, hanem csak a mozgósítás következtében tartalékosokként vagy népfelkelőkként vonultak be, nem tekinthetők olyan katonáknak, akikre a törvény kizáró rendelkezése alkalmazható volna. Ebben a tekintetben tehát nincsen szükség azokra az intézkedésekre, amelyeket Héderváry Lehel és Huszár Károly kéjjviselő urak határozati javaslatai inicziálni szándékoznak. Végül még csak egy kérdést szabadjon felemlítenem, amelyet Huszár Károly t. képviselő ur felhozott. Bár módunkban lesz a hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával legközelebb behatóbban foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mégis ugy érzem, hogy amikor egy olyan törvényjavaslatot fogunk tárgyalni, amelynek alapjául a mindnyájunk kebelében egyformán élő, kegyeletes érzés szolgál, akkor talán nem volna helyes, hogy abba olyan kérdéseket vegyítsünk, amelyeknek időszerűségére és terjedelmére nézve közöttünk véleménykülönbség van, vagy épen- olyanokat, amelyek üzleti vonatkozásúak. Legyen szabad az utóbbira vonatkozólag mindjárt megjegyeznem, hogy nekem arról, hogy üzleti alapon ilyen czélu részvénytársaság alakult volna, amely ezt a kegyeleti kérdést így magához akarná ragadni és ki akarná használni, nincs tudomásom, de kötelességemnek tartom utána járni és a kellő tájékozódást megszerezni. (Általános élénk helyeslés.) Egyről igenis van tudomásom. Van egy bizottság, a hősök emlékét megörökítő országos bizottság, ez azonban altruista ala]?on álló, önzetlen czélokat követő társaság. Ez még 1915-ben beadványt intézett hozzám, amelyben arra hivatkozott, hogy mozgalom indult meg a társada67