Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

528 692. országos ülés 19]7 február l-m, csütörtökön. szolgálataikat, és akik között igazán rendkívül értékes elemek vannak, különösen azért, mert a gazdatársadalom tagjai is jönnek, akik ezen igazán kényes és a gazdasági élet érdekeibe mélyen benyúló kérdésekben hivatottabb erők, mint némely elméleti jogi képesítéssel bíró egyének, akkor ennél a paragrafusnál csak az volt a szándékunk, ennél az intézkedésnél csak arra törekedtünk, hogy módunk legyen az önkéntesen kínálkozó és rendelkezésre álló jó erők munkáját a nagy czél érdekében igénybe venni. Nem vezetett semmi hatalmi érdek, mert hisz nem nézzük e kérdéseknél senkinek a pártállását, nem nézzük senkinek politikai meggyőződését, csak azt kérdezzük és nézzük, hogy használhat-e annak a czélnak az illető, amelyre ajánlkozik. Azért én is méltányoltam a túloldalon felmerült aggodalmakat, hogy körül akarják bástyázni az intézkedést oly óvatossággal, amely kizárja, hogy arra nem hivatott, elemek vétessenek igénybe, vagy oly funkcziók bízassanak rájuk, amelyeknek elvégzésére nem képesek. Különösen ami a birói Ítélkezést illeti, én itt az igazságügyminister úrral együtt hozzájárultam, hogy annak idején, a részleteknél, oly módosítást fogadjunk el, amelynél fogva kihágási birói Ítélkezésre csak olyan tisztviselők jogosíttassanak fel más területeken is, akikben az egyéni kvalifíkáczió erre megvan. Ámi pedig azt az aggodalmat illeti, amely itt megnyilvánult, hogy egyes törvényhatóságoktól a jobb erők elvonatnának és az illető törvényhatóságok beleegyezése nélkül más helyen vétetnének igénybe, erre nézve megjegyzem, hogy eddig is ugy jártunk el, hogy amikor különleges szolgálatokra törvényhatósági tisztviselőket igénybe vettünk, ahhoz a törvényhatóság első tisztviselőjének hozzájárulását kikértük. A kormány nemcsak rekviráláskor, de más funkeziókat illetőleg is nagyon sokszor volt abban a helyzetben, hogy törvényhatósági kötelékben álló, közigazgatási gyakorlattal biró tisztviselőket kellett más működési területen igénybe vennie. Legyen szabad arra utalnom, hogy pl. a hadsereghez polgári biztosok kellettek, a meghódított területek adminisztrácziójához közigazgatási képesítéssel biró egyének kellettek. Eljárásunk min-, dig az volt, hogy kiszemeltük az illetőket értesítettük a törvényhatóságok első tisztviselőit, az illető önkéntes ajánlkozása alapján kértük a törvényhatóságot, hogy szabadságolja és ha megadta a szabadságot, akkor küldtük ki a különleges funkezióra. Amennyiben méltóztatik kívánni, nincs észrevételem az ellen, hogy ez törvényes intézkedésben is kifejezésre jusson. (Helyeslés.) Ami egyes tisztviselőknek másik törvényhatóságnál való megbízatását illeti, ugy áll a dolog, hogy egyfelől vannak helyzetek, méltóztatik elismerni, ahol szükség van arra, hogy máshonnan küldessék ki valaki. Lehetnek esetek, hogy a rendes tisztviselő fizikai tulajdonai olyanok, amelyek képtelenné tennék őt a nagy fáradságokkal járó feladatok elvégzésére, itt szükség van arra a területre kiküldött megbízottra és az ugy jár el, mint a kirendelő hatóság megbízottja. Utóvégre, ha a közélelmezési hivatal felelősség terhe alatt köteles eljárni, jogának kell lennie azokra az intézkedésekre is, amelyek az eljárás sikeréhez szükségesek ; és minthogy magunk nem mehetünk mindenüvé, küldjük megbizottainkat, de az illető hatóság jogkörét, absorbeálni nem szándékunk, sőt ahol lehet, természetes, legelsősorban a leghivatottabb közigazgatási tényezőkre támaszkodunk, már pedig senki sem hivatottabb, mint az a közigazgatási tisztviselő, aki népének szokásait, igényeit, viszonyait ismeri. (Ugy van !) Azt hiszem ennélfogva, hogy miután a végczélban egyetértünk, a végezel t. i. az, hogy nem formákat és fórumokat, hanem gabonát akarunk, amelylyel élelmezzük a rászoruló közönséget, a másik pedig az, hogy az árdrágító visszaélések gyorsan toroltassanak meg azért, hogy példáid szolgálhassanak másoknak is és visszatartsanak másokat is attól, hogy hasonló visszaéléseket elkövessenek, mondom, miután a főczél ügyében egyetértünk, azt hiszem a részleteknél megtaláljuk a megoldás helyes módját is. (Ugy van !) T. ház ! Az anya- és csecsemővédelem dolgában hallottunk figyelemreméltó megjegyzéseket, amelyek tekintetében a törvényjavaslattal szorosan összefüggő részletekre nézve a kereskedelemügyi minister ur volt szíves a választ megadni. Magam részéről, minthogy e kérdés az én tárczám ügykörét is közelről érinti, csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy

7 igenis nagyon behatóan foglalkozunk a kérdéssel, és pedig már nemcsak a tervezgetések, hanem a gyakorlati megvalósítás terén is. így elsősorban megtettük már az intézkedéseket az anyavédők intézményének létesítése iránt és e czélra a szükséges tanfolyamokat szerveztük, valamint szerveztük a tanfolyamokat azoknak a közegeknek kioktatására is, akiknek a kérdés megvalósításánál szerep jut, elrendeltem továbbá, hog}* az erre vonatkozó tudnivalókat a községi közigazgatási tanfolyamon is előadják. De hogy még lényegesebb lépést tehessünk, hog}' különösen támogathassuk azokat a társadalmi tényezőket, amelyek felkarolták ezt a kérdést és ezek közt elsősorban a Stefánia szövetséget, amelynek e téren való munkálkodását én is ismerem és amelyről a legnagyobb elismeréssel szólhatok, a pénzügyminister ur hozzájárulásával már a legközelebbi költségvetésben több százezer koronára menő összeget vettünk fel, hogy necsak tervezgessünk, necsak gondolkozzunk e kérdésen, hanem legyen módunk a megvalósításra (Helyeslés.) és a szükséges segédeszközök megadására is. (Helyeslés.) . • T, ház ! őszinte sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy Héderváry Lehel és Huszár Károly t. képviselő uraknak a választójogi törvénynek ez alkalommal való módosítására vonatkozó indítványát, illetőleg határozati javaslatát elfogadjam és kérem, méltóztassék azt nael-