Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
69ä. országos ülés 1917 fe, oldalról egyik-másik képviselő ur különben kifogásolt — hogy a tárgyalás nyomban ott, a tett színhelyén megtartható legyen. Hiszen ennek a 65.000 számú rendeletnek 104. §-a egyenesen előirja, hogy (olvassa) : »Ha a felek idézés nélkül megjelentek, vagy nyomban előhivhatók, úgyszintén akkor is, ha a tettenkapott terheltet előállították, vagy a terheltet a 109. §. utolsó bekezdése értelmében elővezették : a tárgyalást a rendőri büntetőbiró jogosult nyomban megtartani.* Ez az, amit szemem előtt tartottam akkor, midőn azon intézkedést kívántam, hogy meglegyen a tett színhelyén, t. i. a rekvirálással kapcsolatosan az a különben bírói képesítéssel rendelkező és a rendőri büntetőbirói hatáskörrel egyébként is felruházott hatósági tag, aki a tárgyalást akkor, midőn maga látja, hogy valaki magtárában egész vaggon terményt elrejtett, vagy hogy valaki pinczéjében, vermében, vagy nem tudom hol, ennyi és ennyi készlet van elrejtve : azt a tárgyalást azonnal megtarthassa. (Élénk helyeslés jobb jelöl.) Mert ezáltal nagyon sokat nyerünk ; ezáltal elérhető nemcsak az, hogy nem kell hetek múlva távoleső bírósági székhelyre beczitálni a feleket, de nem kel] oda tanukat, szakértőket sem meghívni akkor, ha az eljárás nyomban megindítható és az eset elbírálható, aminthogy pl. a túloldalnak számos jogász tagja nagyon jól tudja, hogy ezt az angol büntető eljárás mindennap megengedi, mert Viktória királynő uralkodásának egyik első évében hozott s évtizedek óta hatályban lévő törvény szerint ilyen esetben a feleket ott összehívják, s azonnal elintézik az ügyet, ami, mint a múltkor már kifejtettem, egyúttal magának annak az érdekelt terheltnek is javára van, mert nem kell ide-odautazásokkal bajlódnia, hanem azonnal előadhatja a védelmet. Ha tehát csak arról van szó, hogy egy hatósági tag legyen ott, aki erre alkalmas : azt hiszem, erre nézve a szövegezés tekintetében könnyen megállapodásra fogunk jutni. (Helyeslés jobbfelől.) En tehát nem a gyorsításra helyezem a súlyt, hanem két más lényeges vezérelvre. Először arra : tegye meg mindenki a kötelességét, t. i. a fogyasztó is szorítsa meg igényeit, a termelő pedig mondjon le minden önző, kapzsi és melléktekintetekről és ajánlja fel terményeit az ország és a nemzet szükségleteinek fedezésére. (Helyeslés a jcb- és a baloldalon.) Ha pedig ezt nem teszi, akkor minden melléktekintet és minden egyébre való figyelem nélkül az a hatósági tag, aki a mulasztást és kötelességszegést vagy éppen visszaélést konstatálta, tegye meg kötelességét akkor, midőn a törvényt egész objektív igazsággal alkalmazza az illetőre, mert mindenesetre olyan időket élünk, amidőn az egyetlen jelszó, amelynek jogosultságát elismerem, az, hogy mindnyájunknak össze kell fognunk arra, hogy kötelességeink teljesítésével a haza védelmét biztosithassuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Abban a feltevésben, hogy ez az együttes kötelességteljesítés meglesz, bátorkodom a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás bruáv 1-én, csütörtökön. 527 alapjául elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Sándor János belügyminister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Azok után, amiket a törvényjavaslatra vonatkozólag igen tisztelt barátaim, a kereskedelemügyi és igazságügyminister urak elmondottak, legyen szabad az idő rövidségére való tekintettel is csak pár szóval hozzászólanom azokhoz a kérdésekhez, amelyek tárczám ügykörébe tartoznak. (Halljuk ! Halljuk !) Mindjárt az 1. §-nál, nem tagadom, némi meglepetéssel láttam és bizonyos ellentétet vélek konstatálhatni abban, hogy mig eddig folyton abban az irányban sürgette és illette szemrehányásokkal a t. túloldal a kormányt, hogy a rekvirálások terén nem jár el a kellő hatékonysággal, gyorsasággal és eredménynyel ; hogy az árdrágitási visszaélések megtorlása körüli eljárás nagyon elhúzódik ; hogy a tárgyalások hosszadalmasak s az illetők nem nyerik el büntetésüket oly időben, hogy a példa másokat elrettentsen : addig most, amikor a kormány ezen ügyek gyorsabb és hatékonyabb végzését lehetővé tevő intézkedést akar tenni, egyszerre aggodalmak merülnek fel, amelyeket, ne méltóztassék rossz néven venni én inkább formaiaknak, mint lényegieknek vélek. (Helyeslés jobbfelől.) Mert, t. ház, ha valaki, ugy én tudom, hogy Magyarország közigazgatási hatóságai a háború óta nagy és nehéz feladatot végeznek. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a legutolsó körjegyzői irodától kezdve fel a ministeriumig, a fiatal munkaerőket eddig hazafias lelkesedéssel és áldozatkészséggel nemcsak bocsátottuk, hanem küldöttük, hogy menjenek és szolgálják fegyverrel a hazát. Itthon a legszükségesebb személyzet maradt, az öregebbje, a nehezebben mozgó, fáradtabb elem. De ezek az itt honmaradottak érezték, hogy a hazafias kötelesség a mostani időkben azt parancsolja nekik, hogy erejük végső megfeszítésével tegyenek meg mindent, hogy pótolhassák a hadba vonultakat is. Es a közigazgatási hatóságok a most nemcsak kétszerte, de tízszerte nehezebb feladatokat is igazán báoiulatraméltó odaadással, kitartással és buzgalommal igyekeznek teljesíteni. (Ugy van ! jobbfelől.) T. ház ! Napról-napra ujabb és ujabb, nehezebb és nehezebb feladatok állnak elő és ezek között a legnehezebbek közé tartoznak a rekvirálásokkal és az árdrágítások megtorlásával járó feladatok, amelyek igen sokszor a maga közönségével állítják szembe a közigazgatási tisztviselőt, a közönségnek azzal a részével, amely nem tudja kellően átérteni azokat az indokokat, amelyek miatt jogait annyira meg kell szorítania. Amikor tehát mi arra törekszünk, hogy e közigazgatási tisztviselőknek segítséget nyújtsunk és igénybevehessük — megkönnyítésükre — azoknak a hazafias elemeknek közreműködését, akik fegyverrel nem szolgálhatván a hazát, felajánlják