Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

016 692. országos ülés 1917 dolgoknak '! Nem igy történt. Mihelyt a tárgyalás elrendeltetett, beteget jelentett a főszolgabíró ur. Rá lett bizva az ügy a szolgabiróra. Mikor itt is elrendeltetett a tárgyalás, ez is beteget jelentett és igy utoljára a főszolgabírói hivatalban levő írnokra lett bizva a dolog. És ez Nyitrában történt, ugyanabban a vármegyében, melyből 300 vaggon gabona ttudtak kicsempészni ! Nyilvánvaló, hogy itt a gépezetben egy keréknek hiányoznia kell, vagy egy kerék jobbari meg van kenve és gyorsabban forog! Ilyen feljelentésnél bizonyára magának a főszolgabírónak lett volna kötelessége, hogy az egész vonalon rendet csináljon. Hogy a háborús gazdálkodás milyen abszurdumokra vezet nálunk, arra nézve még egy másik példát is akarok felhozni. Most kaptam egy levelet, melyben egy baranyamegyei, petárdái szegény falusi néptanító ezeket irja nekem (olvassa) : »Baranya vármegye Petárda községének néptanítója vagyok, öreg szüleimet magamhoz vettem s közös gazdaságunk Petárdán van. Birtokunk azonban a bácsmegyei Herczegszántó község határában van. Szüleimnek 12, nekem 0 kat. hold földem van. 1 916-ik évi tengeri termésünk 24 mm. Ebből, noha gazdasági szükségletünk jóval több, csak 4 mm.-t hagytak meg és a többi rekvirálva lett. Kevés ugyan, amit meghagytak, de ez ellen már látom, hogy nincs orvosság. A baj az, hogy ezt a csekélyke 4 mm.-t sem engedik flerczegszántó községből Petárda községbe átszállítani. Nekem pedig Petárdán van rá szükségem, mert gazdaságom, baromfiállományom is itt van.« Ez a tanító végigjárta mindkét vármegye minden fórumát és végül el lett utasítva, el lett ütve attól, hogy a saját birtokán termelt és el nem rekvirált kukoriczát hazaszállíthassa saját házában. Hasonló eset nagyon sok van. En nem mondom, hogy ne húzzuk elő a föld alól is mindazt az élelmiczikket, ami rendelkezésre áll és ne adjuk oda azoknak, akiknek nincs. De hiszen a tanítónak e négy métermázsám szüksége volt a háztartásában a maga megélhetésére ! Hol van az államnak az a hatalma, hogy a lét fentartásához szükséges négy métermázsa saját házához való szállítását is megtagadja ? Ez valóban az államhatalom túltengése és jogtalanság. Kérem ezért a t. minister urat, hogy minden olyan esetben, ahol valaki a saját birtokán termett és nem rekvirált terményeket haza akarja szállítani, ez soronkivül mindenkinek megengedtessék. Még egy kérdést akarok szóba hozni, mely ugyan nem tartozik a vita keretébe, hanem inkább az "élelmezéssel kapcsolatos, de a kérdés oly sürgős, hogy most akarom elmondani mondandóimat, amikor még nem késő. A vetőmag kérdését értein. A rekvirálások rendszertelenségének első következménye, hogy a kukoricza, zab és árpa rekvirálásánál nagyon sok helyen a kisgazdától, a közéJJbirtokosoktól és másoktól is elvették a vetőmagot. Igy most tízezer számra vannak birtofebriiér 1-éií, bsiiiörtökon. kosok, kiknek nincs meg a tavaszra szükséges vetőmagjuk. Divatos szólammá, lett mostanában a többtermelés. De ha már a többtermelést nem tudjuk elérni, az már legfőbb kötelességünk, hogy legalább biztosítsuk azt a termelési mennyiséget, amely eddig volt. (Ugy van! baljelől.) A vetőmagot minden körülmények között biztositani kell! Ha mindnyájunknak keservesen kellene koplalnunk is, vetőmagnak akkor is kellene lennie, mert a vetőmag nemcsak az illető gazda sorsát dönti el, hanem eldöntheti az egész háborút. Kérdem a t. földmivelésügyi minister úrtól, tisztában van-e azzal, hogy mennyi vetőmagszükséglete van az országnak, hogy az a vetőmag tényleg rendelkezésre áll-e. Képes-e a házat biztositani arról, hogy az a vetőmag ott álljon majd rendelkezésre, ahol kelleni fog ; gondoskodott-e arról, hogy minden vármeg3

7

ében deczentralizálva járásonként, vagy talán még kisebb körzetekben már most helyére jusson a vetőmag, különösen a kukoricza, mert hiszen tavaly megtörtént, hogy száz és száz métermázsa/ vetőmag czéljaira lefoglalt kukoricza a Bácskában tönkrement és júniusban adták fel az állomáson a kukoriczavetőmagot. (ügy van! balfelöl.) Nehogy ez az állapot újból bekövetkezhessek, kérdem a t. földmivelésügyi minister urat és az ő felelőssége minden kétségen felül áll, mert az ország egyedül és kizárólag a földmivelésügyi kormányt fogja okolni, ha e téren zavarok lesznek, — hogy módjában van-e az és gondoskodott-e arról, hogy mindenkinek vetőmagszükségletét kielégítse, hogy a termelésnek azt a mérvét elérjük, amely az ország további ellátására feltétlenül szükséges . Tudom, hog}

7 van egy rendelet, amely szerint a főisjjá.nnál bejelenthető a vetőmagszükséglet. (Felkiáltások a baloldalon : Megint a főispán ! Ezt is kortesczélokra használják ! Ellenmondások a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Miért kell egy politikai funkezionárius kezébe letenni a kukoriczát ? Sokkal czélszerübb lett volna, ha a vetőmag biztosítását a'yármegyei gazdasági egyesületekre (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) a vármegyékben teljesen független és pártpolitikától mentes gazdasági bizottságokra bízták volna. Engem ugy informáltak, hogy a vetőmagért jövő gazdák, ha csak nem állnak a főispán urnak különös kegyében, (Ugy van! ballelöl.) biztató válaszokat nem kapnak és valamennyi főispán egybehangzóan azt jelenti ki, hogy ő a maga részéről tudomásul veszi ugyan a bejelentést, de nem garantálhatja, hogy az a kukoricza vetőmag tényleg rendelkezésre fog állani. Báró Podmaniczky Endre : Ö nem garantálhatja ! (Felkiáltások balfelől: Kötelessége! Zaj.) Huszár Károly (sárvári) : Ha nem tudja a főispán ur garantálni, garantálja más, de mi olyan földmivelésügyi kormányt akarunk, amely ezt garantálni tudja, mert ez az ország érdeke. (Helyeslés a bal- és a széU6baloldalon.)~É& ha a földmivelés-