Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. 517 ügyi minister ur semtudná garantálni, akkor hagyja el helyét és adja át olyannak, aki tudja garantálni. T. ház ! Azt akarjuk, hogy abból a szokásos hanyagságból, amely az előző években előfordult, midőn a vetőmag rendszeresítése csak azért törtent, hogy bizonyos urak es érdekeltségek terményeiket vetőmag czimén drágábban adhassák el, mint mások, az előző évek tapasztalata után most már elég legyen és gondoskodni kell egy rendszeres szétoszt ási tervről. De figyelmeztetem a t. házat, hogy méltóztassék egy ebben a tekintetben teljesen elfogulatlan emberre tekinteni, mert én nem vagyok mezőgazdasági termelő, azonban nagyon jól ismerem a néppel való sürü összeköttetéseim révén a magyar paraszt-, föklmives- és gazdaosztály hangulatát. Ezen bajok és várható komplikácziók miatt a nép széles rétegeiben nagy elégületlenség keserűség és nyugtalanság uralkodik. (TJgy van ! balfelől.) Gondoskodnunk kell arról, hogy ne csak a fronton legyenek katonáink a helyükön, hanem az idehaza lévők is megfeszített erővel folytathassák a termelő munkát. A gazda közönséget, a kisparasztot, a közép-, de a nagybirtokost is minden, az állam rendelkezésére álló eszközzel a nemzeti termelés fentartására kell képesítenünk. (Helyeslés balfelől.) Azt kérdezem tehát és nyilt, őszinte feleletet várok a földmivelésügyi minister úrtól, hogy félre van-e téve és kiknél a rendelkezésre álló vetőmag ; milyen áron és kitől fogják azt a gazdák megkapni ? Melyik lesz az a fórum, ahol a főispánok helytelen, vagy ki nem elégítő intézkedéseivel szemben a gazdaközönség orvoslást kaphat ? A kereskedelemügyi minister úrhoz is lenne a vetőmag kérdésében egy külön kérésem. Tudvalevőleg Erdélyben az áruforgalom keringése alá van kötve és nagy mértékben lehetetlenné van téve. Magában Erdélyben is a különböző községek ésvárosok egymás között, de különösen az anyaország és Erdély nem tudják egymás között az áruforgalmat kellően lebonyolítani. Hogy fognak az erdélyi részek vetőmagot kapni, ha az áruforgalom a privát emberek részére nincs az egész vonalon biztosítva ? Méltóztassék gondoskodni arról, hogy a vetőmag az erdélyi gazdákhoz kellő időben eljuthasson, mert nem jó gazda az, akinek legalább is februárban még nincs vetőmagja ; mert aki csak áprilisba;! vagy később kapkod utána össze-vissza, ki van téve annak a veszélynek, hogy földje parlagon marad. Már pedig nagyon kell vigyáznunk, mert birtokomban van egy másik levél, amelyben a harcztérről hazajött katonák Sopron megyéből arról panaszkodnak, hogy a nagybirtokokon ezer és ezer holdak maradtak bevetetlenül és megmunkálatlanul. Felhívom a t. kormány figyelmét arra és azt hiszem, az egész ellenzék egyetért velem, hogy minden olyan birtokot, akár kis-, akár, közép-, akár nagybirtok, amelyet nincs módjában magának a tulajdonosnak megművelni, le kell foglalni az állam részére és bármiféle közmunkával vagy közerővel, akár foglyokkal, akár a rendelkezésre. álló segédszolgálatos katonasággal, meg kell munkálni, mert hiszen ezt a háborút, amint azt- a tengeralattjáró háborúnak ma proklamált formájából láthatjuk, főképen az élelmezés kérdése fogja eldönteni. Nem lenne szabad 1917-ben Magyarországon parlagon heverő földnek lennie ! Azt hiszem ennélfogva, hogy valamennyi ellenzéki képviselőtársam szive szerint beszélek, midőn kijelentem, hogy minden olyan rendszabályhoz, amely utat és módot talál arra, hogy Magyarországon minden talpalatnyi föld bevettessék, hozzájárulunk; azt várjuk, követeljük és bekövetkezését reméljük. Még a végrehajtó hatalom kivételes intézkedéseinek egy másik részérő] kell szólanom, amelyről itt e házban még nem esett szó. (Halljuk! Halljuk !) Erkölcsi kötelezettségemnek érzem, mint néppárti képviselő, az ezen jaarlamentben nem képviselt osztály, a munkásság érdekében szót emelni. Kötelességünk annak a munkásosztálynak sérelmeit, panaszait, bajait, amely munkásosztály saját emberei által itt még szóhoz nem juthat, e parlamentben valamennyire szóvá tenni. Hiszen meg fogjuk ezt tehetni majd abban a boldog időben is, midőn az ország minden rétege képviselve lesz e parlamentben, de most fokozott kötelességünk a munkásosztály jogai, érdekei, egészsége és bajainak orvoslása felett őrködni. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a munkasbiztősitásra vonatkozó szakaszait mi néppárt is a legnagyobb örömmel fogadjuk, hiszen épen mi voltunk azok, akik a szociálpolitikai törvényalkotásokat a munkásvédelmet folyton forszíroztuk, követeltük és minden ilyen reformmunkát a legnagyobb erkölcsi sulylyal és erővel támogattunk. De szerettük volna, hogy a t. kereskedelemügyi kormány nem állott volna meg, hanem a munkásbiztositást tovább fejlesztené és minden segítséget és támogatást megígérhetünk. Szeretnők ugyanis, hogy a rokkantbiztositást teljesen kötelezővé tegye, valamint a betegbiztosítást a házi cselédekre és mezőgazdasági cselédekre is kiterjesztené. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.J Nem lehet helyes disztinkezió a munkásokra nézve, hogy az egyiket biztosítom a betegség veszélye ellen azért, mert ipari üzemben van. hogy^ az iparvállalatot esetleg megkimléjem perektől, de aki a házban, a család körében, a háztartásban foglalatoskodik, vagy a mezőn a cséplőgépnél, az ne részesüljön ugyanazokban az előnyökben a munka sbiztositás révén, mint a többi. Minden modern állam ezt a munka sbiztositást már kiépítette és nekünk is ki kell építenünk, azért méltóztassék erre nézve mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni. Felhívom figyelmüket arra, ami most legjobban fáj a munkásosztálynak. A háborúban annak daczára, hogy az ipartermelés hallatlan módon fokozódott, az iparfelügyelet stagnál és az iparfelügyelet még oly tevékenységet sem fejt ki, mint a háború előtt. Csak a tegnapi napon publikálta egyik újság, hogy az egyik iró végigjárt Budapesten