Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

44 674. országos ülés 1916 Minden egyes alkalommal kifejtették a ház ezen oldaláról azokat a jogos aggodalmakat, amelyek a költségvetés beterjesztésének elmaradásából következnek. En ezen aggodalmak megismétlését Bizony Ákos t. barátomnak e téren mozgó fejtegetései után feleslegesnek tartom. Hiszen hiábavaló volna is, mert ugy látszik, hogy a t. kormánynak a költségvetés nélküli kormányzás kényelmesebb és teljesen félreteszi a ház azon kardinális jogát, hogy a költségvetés minden egyes tételéhez, a háború folyamán tetemesen megnövekedett kiadásokhoz, azok fedezéséhez és e fedezetek előteremtéséhez hozzászólhasson, azt megbírálhassa és megállapíthassa. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Ez a koronázó országgyűlés, amely a koronázást van hivatva előkészíteni a hitlevél szövegének megállapításaval, az indemnitási törvényjavaslat megszavazásával ismét egy törvényszegést követ el. Mert hiszen megszegi az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezéseit a delegáczió hatáskörére vonatkozólag, azokat a rendelkezéseket semmibe veszi és megakadályozza a házat abban, hogy a törvénynek megfelelően a közös kiadásokat a delegácziókban állapithassa meg. A kormány a delegácziók összehívása helyett megakadályozza azok összehívását és indemnitással dolgozik, noha a közös költségek ilyetén megállapítása a törvény rendelkezéseivel a leghatározottabban ellenkezik. Amikor a klotür spanyol-csizmáiba szorított, e vita keretén belül legalább alkalmunk van erről az oldalról a kormány általános j)olitikai tevékenységét kritikában részesíteni, felhasználom az alkalmat arra, hogy a román háborúval kapcsolatos és az ezt követő kormánytevékenységgel foglalkozzam, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) mert véleményem szerint ez most egyike a legaktuálisabb kérdéseknek, amelyekkel részletesen foglalkoznunk úgyszólván kötelességünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mielőtt azonban erre rátérnék, az országos alkotmánypárt nevében és megbízásából ki kell jelentenem, hogy a párt az előttünk fekvő javaslatot — az indemnitás megszavazását bizalmi kérdésnek tekintvén — meg nem szavazza. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Szeptember hó folyamán egy indítványt jegyeztem be a ház inditványkönyvébe, amely a háború folyamán elkövetett károk megtérítését czélozza. Ennek az indítványnak még a megokolását sem tudtam kieszközölni. Most, hogy a pénzügyminister ur javaslata előttem fekszik, konstatálnom kell, hogy a következő félévre ily természetű, kártalanítást czélzó összeg megállapítva egyáltalában nincs. Hiába keresek ily természetű megállapítást az indemnitási törvényjavaslatban akkor, amikor nagyon sok más ilyen természetű dolgot más indemnitási javaslatba felvett a kormány. Már pedig az ebből származó késedelmeskedés nagyon veszedelmes lehet, mert hiszen a felgyújtott falvak lakossága a tél folyadeczember ll-én, hétfőn. mán fedél nélkül marad, a visszatelepített lakosság legfőbb élelmiczikkei teljesen hiányoznak, : állatállomány nélkül nincs földmives munka és a gyermekeknek nincs meg a mindennapi tejük, kőolaj nélkül nincs világítás, fa nélkül nincs meleg ; és só nélkül. . . Rakovszky István : Nincs munkapárt ! (Derültség a baloldalon.) Ugron Gábor : . . . a . féladagra leszállított kenyér nagyon is ízetlen. Farkas Pál : Kár most ilyen dolgokkal jönni ! Sokkal komolyabb a kérdés ! Egy hang (a jobboldalon).- Régi nóta ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ugron Gábor : Ruha nélkül a fagy csak rokozni • fogja azokat a mérhetetlen szenvedéseket, amelyeken ez a menekült és visszatelepitett lakosság már eddig is keresztülment és elviselni volt kénytelen. Az elpusztított Erdély retablirozását tisztán egyedül a társadalomtól várni nem lehet és nem is szabad. Farkas Pál : Uj adót a hadinyereségre ! Ugron Gábor: A társadalom hiszem, hogy meg fogja tenni a maga kötelességét és én ugy tudom, hogy nagyon rövid idő választ el attól, amidőn a társadalom szervezetté tömörülve az ország elé fog lépni »Pro Transylvania« jelszóval, kérve- a nemzet társadalmát, hogy Erdély államfentartó népeit támogassa és ezzel segítse elő az egész ország érdekében ennek a nemzetfentartó, sokat szenvedett népnek a regenerálását. Ennek a szent társadalmi munkának a védőangyala Magyarország fenkölt ifjú királynéja (Élénk éljenzés.) és senki előtt nem kétséges, hogy az ő védő szárnyai alatt ez a munka csak sikeres, csak áldásthozó lehet. De, t. ház, ez a nagy, ez a hatalmas munka szerintem csak az államhatalom anyagi és erkölcsi erejének teljes latbavetésével végezhető. A kormánynak sürgősen meg kell ragadnia a retablirozás gyeplőjét már most, és higyje el a t. ház, hogy a kormány e munkája nem lesz hiábavaló. Mert egészen mások e téren a társadalomnak és az államnak feladatai : az államnak kell vezetnie, irányítania, a társadalom feladata pedig csak az állam működésének támogatása, segítése és kiegészítése lehet. És ha nézzük, hogy milyen keretek között kell a retablirozás e munkájának megkezdődnie, már jóelőre ki kell jelentenem, hogy az nem állhat csupán abból, hogy a társadalom segítségével újra építsük a felgyújtott épületeket : nem állhat csak abból, hogy azokat, akik elmenekülni voltak kénytelenek, megfelelő előfeltételek megteremtése után lakóhelyükre visszatelepítsék és nem állhat csak abból, hogy a menekülőktől olcsó áron megvett marhaállományt most nekik jóval magasabb áron visszaadjuk, ha ugyan e szerencsétleneknek az ehhez szükséges anyagi eszközök rendelkezésükre állanak. Most kell orvosolnunk azokat a régi, évtizedekre visszanyúló súlyos hibákat, azt, hogy az ország közvéleménye nem akarta komolyan venni az erdélyi politikusok-