Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

51Ö Ő9É. országos ülés lfftf j a képviselőkre hárul a feladat, hogy mindazt, amit helytelennek, hibásnak, mulasztásnak találnak, itt ebben a képviselőházban a legnagyobb szólásszabadsággal és a legnagyobb nyíltsággal, elmondják. Én az ország háborús gazdálkodásának legnagyobb hibáját abban látom, hogy daczára annak, hogy mi agrár állam vagyunk, ebben az országban a háborús gazdálkodás által követett módszerrel a végrehajtó hatalom limitálta és megállapította minden olyan terménynek árát, amelyet Magyarország termel és amelyet az ország termelő rétegei hoznak piaczra, ellenben mindazon czikkeknek árát, amelyeket azok a termelők fogyasztanak, akik nemcsak mint termelők képezik az ország többségét, hanem mint fogyasztók is, ezeknek a nagyszámú túlsúlyban levő fogyasztóknak szükséges czikkeket nem makszimálta és azoknak árát nem határozta meg. De nemcsak a gazdasági dolgokban van ez a hiba, hanem még sokkal érzékenyebben érezzük ezt a rendkívüli állapotot a közélet terén, mert hiszen makszimálva vannak azok az erőfeszítések, áldozatok és terhek is, amelyeket az állampolgároknak teljesíteniük kell a köz, a hábcru sikere és az ország magatartása érdekében, ezzel szemben pedig minimumra vannak redukálva azok ä

! jogok és szabadságok, amelyeket az állam ellenértékül ad az ő polgárainak, (Ugy van ! bal/elől.) Amikor széles, nagy néprétegek, milliók hoznak legendás áldozatokat a köz érdekében, nemcsak hogy ezeknek érdemeit, szolgálatait nem jutalmazzuk azzal, hogy polgáiilag egyenjogúsítsuk őket, hanem a harczosok százezreinek még az eddig szerzett jogokat sem tudjuk biztosítani és anól sem gondoskodunk, hogy ezek legalább jogveszteségben ne részesüljenek a háború rendkívüli körülményei folytán. Épen a tegnapi napon tette szóvá Hédeiváry Lehel t. képviselőtársunk, hogy a kormány eddigi intézkedései nem megfelelők és nem alkalmas biztosítékok arra, hogy azok a választópolgárok, akik már eddig megszerezték a szavazásra a jogczimet, ezt el ne veszítsék a háború folyamán, vagy azok, akik a háború időtartama alatt szereztek volna jogczimet automatice, feltétlenül belekerüljenek a választók névsorába. Csodálatos dolog, hogy akkor, mikor a ministerelnöki székből, külügyi képviseletünknek hivatott vezetőitől, magának a királynak ajkairól folyton halljuk a magyar nép dicsőségét és érdemét zengedezni, mikor az

1 egész világ tele van a mi erőfeszítésünknek magaszta-lásával és mikor még ellenségeink is tisztelettel beszélnek a mi népünknek nagy áldozatairól és bámulatos hősiességéről, (ügy van! ügy van! a hal- és a szélsébaloldalon.) akkor itt, ebben az országban a vezető tényezők ennek a népnek nagy áldozatát nem akarják honorálni. (Ugy van! bcdfelól.) ••••-• Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha a vezető pozicziókban levő hivatalos egyéniségek nem akarják konczedálni a népnek most vénei megszerzett "ebruár í-én, csütörtökön. jogait, ez a nép ezekről le fog mondani, mert ha valaha a tömeg megismerte a maga erejét, a maga energiáját, az ő lelkében, az ő tömegeiben, az ő nagyságában rejlő erőt és hatalmát : akkor a világháború volt az, amely megtanította a népet arra, hogy mit tehet, mit akarhat és mit művelhet egy nagy nép, ha összetart. (Ugy van ! baljelól.) A nép erejének öntudatra ébredése, minden legszerényebb lövészárokbeli legénynek az emberi méltóságra, az állampolgári öntudatra való ébredése e világháború nagy nyereségének tekinthető. Hiszen minden kulturembernek örülnie kellene, hogy széles nagy néprétegek, amelyeknek eddig államról, országról, közről, a hazának közös védelméről csak primitív és halvány fogalmai voltak, a háborúnak súlyos csapásai és nagy áldozatai között az egész nemzetnek társadalmi és valláskülönbség nélkül való szolidaritásáról, összetartozandóságáról teljesen világos képet nyertek. Ezt az erkölcsi erőt, a nép elméjének ezt a megvilágosodását okos államférfiunak fel kellene használnia arra, hogy az államnak és a nemzetnek továbbépítő munkájában ezt mint eszközt igénybe vegye. Uj királyunk van és mi uj népet akarunk az uj király uralma alatt, amely nép a-maga demokratikus erejével, a maga becsületességével, a maga erényeivel a saját maga érdekeit, az ország érdekeit és a trón érdekeit egyfprma hűséggel szolgálja. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nemcsak a haderőben kell érvényesülnie; a tömegek erejének a véráztatta csatamezőkön, hanem a népnek érvényesülnie kéli a közéletben is. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki azt hiszi, hogy ezt meg tudja akadályozni, az a maga személyére nézve szörnyű csalódásba fog esni és el fogja teljesen veszíteni játszmáját, mert nagyon elszámítja magát. De nemcsak a saját maga pártjában, a saját maga politikai hatalmában fog az megcsorbulni, aki ebből a téves kiindulásból épiti fel a maga politikai számítását, hanem az egész országnak, az egész nemzetnek, az egész magyar társadalomnak érdekeit is mélyen sérti, mert ahelyett, hogy békés átalakulással tenné lehetővé a népnek haladását, az államnak modern fejlődését, a nemzeti életnek kiépítését, a szocziális fejlődésnek biztosítását: rákényszeríti azokat a tömegeket, hogy erősebb eszközökkel, veszedelmesebb fegyverekkel igyekezzenek kicsikarni azokat a jogokat és szabadságokat, amelyeket békés utón nem tudnak megkapni. (Ugy van ! Ugy van t balfelöl.) Mi nem félünk attól, sőt követeljük, várjuk, sürgetjük és küzdünk azért, hogy. ebben az országban egészséges és becsületes demokratikus gondolkodás és felfogás uralkodjék az egész vonalon. Mi demokráczia alatt nem a nyers tömegeknek puszta számbeli fölényeit és túlsúlyát értjük. Az én szememben a demokráczia nem jelent egyebet,,mint tehetőségét annak, hogy minden tehetség, jöjjön az'bárhonnan, alulról, a legszegényebb néprétegekből p

is, szabadon találja maga előtt a pályát az egész országban, hogy a