Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
692. országos ülés 1917 kikeletnek minden ágában, a gazdasági világban, tudományban,- politikában szabadon érvényesülhessen. Ebben a században, amelyben Európa összes népei oly csodálatos tanújelét adták az állami gondolathoz való ragaszkodásuknak, nem lehet széles nagy rétegeknek tömeges számban levő embereit visszatartani attól, hogy tehetségeiket a köz javára felhasználják. Épen azok a néprétegek, amelyekről divatos, de szerintem helytelen megjelöléssel azt mondjuk, hogy alsóbb néposztályok, a nemzeti életnek legegészségesebb rétegei, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fizikailag és szellemi tehetségükben, lelkileg is, erkölcseikben is ezek a legtisztább néprétegei ugy a magyar nemzetnek, mint bármelyik más nemzetnek. A parasztság, a tisztes iparososztály, a munkásosztály azok a néprétegek, amelyekből fel kell frissíteni minden nemzetet, (Ugy van! balfelől.) és az a nemzet, amely lehetetlenné teszi, hogy a népeknek ebből a rezervoárjából merítsen magának tehetségeket, erős egyéniségeket, az a nemzet, amely egyedül a felszínen levő rétegeknek önkényuralmára, az erőszak uralmára bazirozza a maga létét, a népek csatájában és versenyében el fog veszni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De mi, akik ahhoz a párthoz tartozunk, amelyhez szerencsém van nekem is tartozni, a demokrácziában nemcsak ezt a lehetőséget látjuk, hogy — amint a német kanczellár, BethmannHollweg is mondta — a tehetségnek szabad utat kell adni az egész állami életben, a gazdasági életben, a tudományos életben, hanem a demokrácziát el nem tudjuk választani a felelősségérzettől, hogy ne legyen semmiféle hatalom, ne legyen semmiféle közfunkczionárius, ne legyen semmiféle egyén az állami vagy a társadalmi életben, aki felelősségének tudatával teljesen tisztában ne legyen s aki azt mindenkor ne-a legkényesebb lelkiismerettel gyakorolja. Mi magát a tömeget sem oldj uk fel a felelősségérzet ezen erkölcsi súlya alól. Mi egész munkánkban, minden agitácziónkban, népnevelő törekvéseinkben mindig azért dolgozunk, hogy ugyanakkor, amikor ébresztjük a népben az önkormányzatra való hajlandóságot, a szabadságszeretetet és a demokráczia iránt való rajongást, ugyanakkor ezeket a dolgozó néprétegeket meggyőzzük azokról a nagy felelősségekről is, amelyek az állami életben reájuk hárulnak. Az a korszak, a mely a háború után be fog következni, egy olyan korszak lesz, melynek bejáratára ez lesz felírva : Mindent a népért, de mindent a néppel együtt. (Helyeslés balfelől.) A nép nélkül és a nép ellen nem fog sikerülni senkinek sem tartósan kormányozni és nem lesz lehetséges semmiféle állami életet fentartari. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Magyarországon, t. képviselőház, egy abnormális helyzet, áll fenn, nemcsak a mostani pártzbruár 1-én, csütörtökön. Sll viszonyok miatt, de már régebbi politikai életünkből s különösen az utolsó évtizedek politikai életéből kifolyólag is. Magyarországon a magyar nemzet nagy rétegei évtizedek óta el vannak zárva attól, hogy a pozitív állami munkában, a közéleti tevékenységben részt vegyenek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez minden nemzetre nézve katasztrofális dolog, mert sehol sem érdeke a köznek, az államnak, hogy legérdemesebb és legjobb polgárai, akik a közéletben a leglelkiismeretesebben gyakorolják jogaikat, évtizedeken át oppoziczióra kényszeríttessenek s ennek folytán a szenvedélyek hatása alá kerüljenek egész nemzedékek. Egy bölcs nemzeti kormányzás, egy bölcs nemzeti uralom tehát gondoskodik arról, hogy ne csak az oppcziczióra nevelje a széles néprétegeket, hanem igyekezzék őket politikailag is iskolázni, hogy a nagy néptömegek képesek legyenek a pozitív munkában való részvételre s bármikor hajlandók legyenek kötelességeiket teljesíteni. Méltóztassanak elhinni, t. képviselőház, hogy nem tisztán a szenvedélyek uralma, nem a meggondolatlanság vagy az éretlenség vezeti azokat az embereket, akik az önök politikai irányzatával szemben sorompóba állítják a nép nagy tömegeit. Mert mi nem a mindenáron való gáncsoskodás, nem a politikai gépezet funkcionálásának megakasztása vagy megnehezitése végett fejtjük ki agitácziónkat, hanem azért, mert meggyőződésünk szerint mi az önök politikáját nem tartjuk az ország érdekében, lévőnek. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De emellett, t. képviselőház, sohasem mulaszthatjuk el az alkalmat — sem innen a parlament tribünjéről, sem lapjainkban vagy gyűléseinken -— hogy kifejezést ne adjunk annak a nézetünknek, hogy a magyar nemzetnek, a magyar népfajnak, ennek a keresztény társadalomnak nem lehet hivatása, hogy örökké csak a birálat és a kritika jogával elégedjék meg, hanem a pozitiv nemzeti munkában, az állami élet fejlesztésében is részt kell vennie. (Helyeslés balfelől.) Meg kell mondanom azt is, t. képviselőház, hogy nagyon csalódik a kormány, ha azt hiszi, hogy az eddigi szisztémával és azzal a politikai elhelyezkedéssel, amelynek ma részesei vagyunk, megnyerhetjük ezt a háborút. Ahogyan a harcztéren szükséges a legutolsó ember összeszedése és a legutolsó embernek is a frontba való dobása a mi nagy, igaz czélunk elérése érdekében, ugy a közéletben is minden rendelkezésre álló erkölcsi tényezőt, minden népréteget, minden pártirányzatot és minden embert fel kell használnunk, mert hiszen itt a nemzet életéről vagy haláláról, létéről vagy nem létéről van szó. Ezt már csak azért is meg kell tenni, mert azt a népet, amely ennyi érdemet szerzett, nem szabad kitenni annak az erkölcsi kárnak, hogy mint győztes harczokból hazatérő nagy tömeg, csalódottnak és becsapottnak érezze magát. (Igaz! Ugy van7 balfelől.) Hiszen lesz még talán — Isten adja, hogy soha be ne következzék, — lesz még talán ennek az országnak, ezen kormány helyén egy-másik kor-