Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674, országos ülés 1916 deczember ll~én, hétfőn. 41 rályáéit. Félreértések nem választanak el bennün- ' ket, bizalmatlanságra nincs ok sem fenn, sem lenn. A legjobb reményekkel tekintünk felséges urunknak jövő uralkodása elé. Azonban milyen szerepe van, vagy lesz a ministerelnök urnak ezen összhang megteremtésében és fentartásában ? Az előjelek nem nagyon biztatók. Ezelőtt pár hóval — nem emlékszem biztosan a dátumra, nem tartottam szükségesnek utánanézni — itt a házban polémia folyt le a ministerelnök ur és Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk közt. T. i. a ministerelnök ur egjr újévi beszédében olyan kijelentést tett, amelyből nagyon sokan pártkülönbség nélkül messzemenő következtetéseket vontak le. A ministerelnök ur azután itt e házban felvilágosított bennünket arról, hogy ő az alatt nem értett egyebet, csak azt, hogy marad minden a régiben, hogy minket az egységes Ausztriába nem fognak beolvasztani, hogy jövőre is megelégszenek azzal, ha mi azt, amit azelőtt az egységes birodalom érdekében erőszakkal hajtottak be a nemzeten, önként szavazzuk meg. De hogy a ministerelnök urnak egyáltalában nincs érzéke aziránt, hogy a mi jelenlegi csonka alkotmányunk kiépítésre szorul, ezelőtt pár nappal itt a képviselőházban mondott beszédének következő szavai is fényesen bizonyitják. (Olvassa :) »A reánk zúdult nagy világkonflagráczió tüzpróbája bizonyította be, hogy a magyar nemzet évezredes jogát és nemzeti létfeltételeit akadályozó intézmények elhárítása, araitői pedig oly sokan feltették a nagyhatalmi állást, az erőnek, a minden veszélytyel diadalmasan daezoló élő erőnek és hatalomnak milyen magas fokára emelte a monarchiát.« A ministerelnök ur szerint tehát a magyar nemzet évezredes jogát és nemzeti létfeltételeit akadályozó intézmények el vannak hárítva, a mi nézetünk szerint jDedig egyáltalában nincsenek elhárítva, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) de szükséges, hogy elhárittassanak. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekből kifolyólag én az általam felhozott rendkívüli körülményeket sem tartom olyanoknak, amelyek minket arra indíthatnának, hogy eddigi gyakorlatunkkal szakitva, a felhatalmazási javaslat megszavazását ne tekintsük bizalmi kérdésnek. Ezzel tulaj donképen be is fejezhetném felszólalásomat, mert hisz azok az okok, amelyek bennünk a kormány iránt a bizalmatlanságot felkeltették és táplálják, annyira ismeretesek, hogy ujat igazán nem lehet mondani. Mindamellett mégis kötelességemnek tartom, hogy az eddig úgyszólván inkább személyi szempontból levont bizalmatlansági okokat tárgyi alapokra is fektessem és ez szükségessé teszi, hogy pár nevezetesebb momentumot lehető rövidséggel kiemeljek. (Halljuk ! Halljuk ! baljdől.) Természetes dolog, hogy bizalmatlanságmik egyik legfőbb kardinális oka az a mélyreható különbség, amely bennünket közjogi szempontból, államiságunk teljességének vagy kiépítetlen voltának felfogása szempontjából elválaszt. Mi épen KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. ezért egyetlen 67-es alaj>on álló kormány iránt sem viseltettünk és viseltetnénk bizalommal. Azonban a mostani kormánynyal szemben ezen a kardinális okon kivül igen számos és igen súlyos olyan indokunk van, amelyek a mi bizalmatlanságunkat felkeltették és folytonosan ébren tartják. Mikor a kormány iránt érzett bizalmatlanságunkat indokolni kívánom, mindjárt most kijelentem, hogy én nem pusztán a jelenlegi kormányt értem, nem pusztán rá vonatkoztatom kifogásaimat, mert hiszen, bár a kormány fejei, a ministerelnökök ismételten változtak, a ministerium összeállításában is történtek személycserék, kétségtelen dolog, hogy ugyanazon alapon álló, ugyanabból a forrásból származó, ugyanazokat a czélokat követő és ugyanazon államférfiú vezérlete alatt álló pártról és kormányról van szó 1910 óta folytonosan, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Bűnben született. Bizony Ákos : Bizalmatlanságunk egyik főoka az, amit itt Sümegi t. képviselőtársain mondott és ezzel engem megelőzött, hogy nézetünk szerint ennek a kormánynak megalakulása is alkotmánysértés volt. (ügy van ! a szélőbaloldalon.) A parlamenti alkotmány alapelvei szerint a ministerelnök a képviselőházi többség kebeléből veendő. Az akkori ministerelnök urnak ebben a házban nemcsak többsége, de pártja sem volt. Egyedül állt. Ha ezt az akkori körülmények talán némileg menthették vohia is, de ő eredetének — hogy ugy mondjam — törvénytelenségét még fokozta azzal, hogy rögtön egy ujabb alkotmánysértést követett el, mikor költségvetés, illetőleg felhatalmazási törvény nélkül a képviselőházat hónapokra elnapolta, majd azután feloszlatta és választásokat rendelt el. Abban talán még meg lehetne nyugodni, hogy kivételes körülmények között, amilyenek az akkoriak kétségtelenül voltak, egy olyan kormány, amelynek a házban többsége nincs és amely nem hibás abban, hogy az országnak nincs költségvetése, sem költségvetési felhatalmazása — mert hiszen neki nem volt módjában azt idejében benyújtani és megszavaztatni — a házat feloszlassa és a nemzetre hivatkozzék. Hogy azonban hónapokig elnapolva tartsa az országgyűlést, hogy törvényen kivüli állapotban tartsa az országot és csak azután oszlassa fel a házat és hivatkozzék a nemzetre, midőn a választóközönséget már eléggé preparálta és az ahhoz szükséges eszközöket megteremtette : ez nézetem szerint olyan alkotmánysértés, amelyet semmivel sem lehet menteni, (ügy van ! a szélsóbaloldalon.) Nem fektetnék erre a körülményre olyan súlyt mostani felszólalásomban, ha nem látnék bizonyos összefüggést a mostani viszonyokkal. Az összefüggést én abban keresem, hogy az akkori kormánynak törvénytelen keletkezése, további törvénytelen eljárása a ház elnapolásánál és feloszlatásánál, a legalább is nem egészen korrekt választási mód, amelylyel a többséget megszerezte, szülték azt az óriási elkeseredést az ellenzékben, amely az 1912. évi örökké sajnálatos eseményekre 6