Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

42 674. országos ülés 1916 deczember ll-én, hétfőn. vezetett, de vezethetett volna még súlyosabb körülményekre is, mert hiszen még nem voltak behegedve a sebek, mikor kiütött a hábora. Ha végigtekintünk zivataros történelmünkön, fájdalom, nem egy esetet találunk arra, amikor a nemzeti visszavonás végveszélybe döntötte a nemzetet. Mi történt volna most is, ha az ellenzék nem szereti jobban a hazát, mint gyűlöli ellenfeleit ? (Igaz ! ügy van ! balfdől.) Ellenségeink számítottak is arra, sőt talán bizonyos befolyással is volt a háború megindítására ellenségeinknek az a vélekedése, hogy itt egy züllött, önmagával meghasonlott Magyarország van. Egy példát akarok felhozni hazánk régi történetéből, a tatárjárást 1241-ben, mikor IV. Béla király végighordoztatta az országban a véres kardot, fegyverbe hiva a nemzetet a betörő tatárok ellen. És akkor a királytól érzelmeiben és érdekeiben megsértett főurak és nemesek egy része azt mondta : menjen a király kedvelt kunjaival a tatárok ellen. Hála Istennek, ma nem ez történt, de ez nem a kormány érdeme. (Igaz! ügy van! halj dói.) A kormány iránti bizalmatlanságunkat nagy mértékben táplálja az a szűkkeblűség is, amelyet a kormány az alkotmányjogok osztogatásában mutat. Én lehetségesnek tartom azt a felfogást, hogy valaki nemzetiségi viszonyaink miatt aggodalmasnak tartja a jogok tág kiterjesztését. Azt is meg tudom érteni, bár helyeselni nem, hogy valaki nem tartja a nép széles rétegeit elég éretteknek arra, hogy alkotmányos jogokat gyakoroljanak. De, bocsánatot kérek, amikor történelmünk százados folyama azt bizonyítja, hogy nálunk a politikai jogok és a honvédelem egymással elválaszthatatlan egységet képeztek, mikor a nemesség azért volt politikai nemzet, azért gyakorolta a politikai jogokat, mert ő védelmezte az országot, akkor nem szabad figyelmen kivül hagynunk a lövészárokban lévő százezreket. (Elénk helyeslés balfelől.) Hiszen fájdalom, valószínűleg nem oly nagyon sokan lesznek azok, akik ezen a czimen alkotmányos jogokat fognak élvezhetni. De aki túléli ezt az irtózatos küzdelmet, ezt a borzasztó világháborút, azt legalább is azzal kellene megtisztelnünk, hogy részesítsük annak az országnak alkotmányos jogaiban, amelyért ő életét, vérét koczkáztatta.fTefczés és taps balfelől.) De eltekintve ettől is, hol lehet megfelelő indokot találni arra, hogy ez a választási törvény a korhatárt húsz esztendőről harminczra emeli fel. A XX. században tenni meg ilyen retrográd lépést, igazán érthetetlen. Mit szóljunk ahhoz, hogy ugy lettek a választókerületek megalkotva, hogy az államalkotó magyar fajt, amely számbelileg is többségben van az országban, a nemzetiségek könnyen majorizálhatják ! (Igaz! Ugy van! balfelől.) Még csak a idvételes hatalom gyakorlatára kívánok néhány rövid megjegyzést tenni. Ezzel a kérdéssel már volt alkalmunk foglalkozni a ministerelnöki jelentések tárgyalásánál és lesz alkalma foglalkozni a háznak januárban az ujabb jelentés tárgyalásakor. Röviden azonban kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a kormány a kivételes hatalommal nem helyesen élt, talán azt is mondhatnám, hogy visszaélt. Pártatlanságnak a kormánj'' eljárásában semmi nyoma, azonkívül indokolatlanul verte béklyóba a szó- és sajtószabadságot. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) És a mi egyik legfontosabb teendője volt, az élelmezési kérdésnek czéhrányos megoldásánál, a könnyelműségnek, az előrelátás hiányának, a rendszertelenségnek bámulatos példáját mutatta. (Igaz ! ügy van ! balfdől.) Magyarországon pár év előtt épen kormánykörökből indult ki a többtermelés jelszava. Ha valaha szükség volt Magyarországon többtermelésre, ugy most lett volna annak ideje a háború alatt. És mit tapasztaltunk ? Megművelték Bukovinának, Kelet-Galicziának, Oroszország elfoglalt részeinek földeit katonai erővel kirendelt munkásokkal, akiket a magyar mezőgazdaságtól vontak el, a termést azután a nyári offenzíva alkalmával az orosz aratta le. De hogy törődtek volna azzal, hogy Magyarországon lehetőleg sok föld vettessék be, hogy akinek nem volt vetőmagja, annak adjanak, akinek nincs igaereje, azt pótolják, akinél a kézierő hiányzik, azt rendelkezésére bocsássák, erre nem voltak semmi tekintettel, ugy hogy Magyarországon évtizedek óta nem volt olyan kevés bevetett föld, mint az idén, amihez hozzájárulván a rossz időjárás is, a legnagyobb aggodalommal kell tekintenünk a jövőbe. Kapkodást tapasztalunk minden téren ; egyik rekvirálás éri a másikat, mondhatni, vérlázító kegyetlenséggel. Tudok eseteket, hogy augusztus első napjaiban katonasággal rekviráltatták el mindazt a termést, vagy lisztmennyiséget, amely augusztus 15-ikéig nem szükséges. Azzal j:>ersze nem gondoltak, hogy augusztus 15-ikén tul is kell enni és ha csak a termelőtől vitték volna el, azt mondván, hogy van uj termésed, csépelj és fentarthatod magadat; de nem tettek különbséget termelő és fogyasztó között, elvitték a legszegényebb embertől az utolsó harapás kenyérre való lisztet is. Biztos tudomásom van arról, hogy az így elrekvirált lisztet a katonaság sem tudta használni, hanem az ott romlott el a ma lm okban. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Még azt akarom hozzátenni, hogy az augusztus elején rekvirált terményeknek az árát, legalább az én tudomásom szerint, igen sok helyen még mai napig sem fizették meg. (Mozgás balfdől.) Most már, ha egy szegény embertől elveszik a mindennapi kenyerét s annak árát sem adják meg, miből szerezzen az magának újból élelmiszereket és hol szerezzen? (Ugy van! balfdől. Halljuk! Halljuk !) T. ház ! Bizalmatlanságunk okaival tovább foglalkozni nem kívánok. Lesz erre elég alkalmunk ezután. Csak még a külpolitikára nézve kívánok röviden egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) ' T. ház ! Már maga az a körülmény, hogy a külpolitikával nem a kormány iránt érzett bizal-