Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

454 690. országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. ahol a törvény büntető keze és szándéka nyilvánul meg, de nem gyorsítja másutt, ahol az a közérdekből és a magánérdekekből, a polgárok érdekéből volna kívánatos. (Ugy van! balfelöl.) Pl. az 1916 : IV. t.-cz. 5. §-a beszél a hadsereg czéíjaira rekvirálandó járművekről, málhásállatokról és egyéb igavonó állatokról, azonban sem az 1916. évi IV. t.-cz., sem a most benyújtott javaslat távolról sem czéloz arra és nem tesz olyan intézkedéseket, liogy legalább a kártalanítások eljárása gyorsittassék meg. Hát nekünk mindig ott kell frisseknek, eleveneknek lennünk, ahol büntetni tudunk, ott azonban, ahol a polgárok érdekeiről van szó, (Felkiáltások balfelöl: Hol az előadó? Már megunta? Elnök csenget.) a gyorsított eljárásról nem intézkedünk. A mai kivételes állapot a háború egy érdekes tünetét hozta létre a társadalmi és törvényhozási felfogásoknak. A háború előtt ugy az egész magyar közélet, mint a törvényhozás is ugyanolyan volt, mint az optimista ember, nevezetesen mindenkit becsületesnek tartott addig, inig az ellenkezője be nem bizonyult. A háború szomorú tapasztalatai — elismerem, nagyon sok esetben indokoltan — a pesszimista ember helyzetét juttatja eszembe, aki mindenkit becstelennek tart mindaddig, mig az ellenkezőjéről meg nem győződik. Vigyázzunk, hogy ezt a pesszimizmust túlságba ne vigyük épen a törvényhozás, épen a kriminológia szempontjából. Különösen ne vigyük túlságba ott, ahol, mint a jelen esetben is, amint Vázsonyi t. képviselőtársam mondotta, hat hónapról, sőt nemcsak hat hónapról van szó, hanem az 1916. évi IV. t.-cz. 6. §a egy egész esztendőről beszél, mert hat hónap a büntetés, azonkívül van pénzbüntetés is, amely három hónapra terjedő fogházra váltatik fel és azonkívül beszél ugyanez a törvényczikk az összbüntetésről is, amely egész esztendőre terjedhet ki. Méltóztassék nagyon vigyázni, hogy ily magas büntetési tételek mellett épen az alakiság meg ne rontsa magát a büntetés igazi czélját. A tegnapi vita folyamán egy inczidens történt a képviselőházban, mely a legközvetlenebb összefüggésben van legmagasabb bíróságunkkal, magával a Curiával. Nekem nem hivatásom, nem is nyertem megbízatást arra, azt hiszem, maga Vázsonyi Vilmos t. barátom tudná legjobban elintézni azt, hogy magamagát megvédje, mert védelemre ő nem is fog szorulni, azonban tekintettel arra, hogy épen e padokról közbekiáltások alakjában egy olyan megjegyzés történt, amely czáfolat és ellenmondás nélkül könnyen azt a látszatot kelthetné, mintha a bíróságok felfogása elleni áramlat itt gyökeret vert volna, kötelességemnek tartom, mint az ellenzéknek is a szónoka, ebben a kérdésben egy kis deklarácziót tenni. (Halljuk! Halljuk!) A. Curia polgári tanácsa háborús szállítási kérdésekben rendkívül méltányos álláspontra helyezkedett, Nevezetesen, bár elismeri — gazdasági szempontból teljesen korrektül — hogy a háború mint ilyen nem képez vis majort, vagyis nem alkalmas a gazdasági szerződések joghatályának megszüntetésére, azonban a Curiának állandó — azért állandó, mert kivételnélküli — joggyakorlata az, hogy mindig az illető feleknek személyében beállott változást és az eshetőségeket tekinti és ekkor a lehető legméltányosabban bírálja el a fenforgó jogviszonyokat. A Curia, mondom, szerintem nagyon helyesen, a legméltányosabb álláspontra helyezkedik e kérdésekben. Azonban látjuk ezzel szemben, — amire Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam is utalt — hogy sokan vannak, akik a Curia büntetőjogi álláspontjával és gyakorlatával nem azonosítják magukat. Nagyon kicsinek érzem magam ahhoz, hogy a kir. Curia álláspontját megvédjem, azonban mégis jogászi kötelességemnek tartom, hogy e tekintetben némi felvilágosítással szolgáljak. (Halljuk!) A kir. Curiának büntetőjogi gyakorlatát ugyanis egy magas jogfejlődést mutató, egy magas bűnvádi perrendtartási elméletet és gyakorlatot megállapító törvény: az 1896 : XXXIII. t.-czikk köti. A Curia ezen törvény határain túl nem mehet. A kir. Curiát az 1896 : XXXIII. t.-czikk nem tette egyébbé, mint a régi anyagi semmitőszékké. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen maga az 1896 : XXXIII. t.-czikknek 437. §-a, amely a Curiának az idevonatkozó utasítást adja, megmondja, hogy a kir. Curia csak a törvényszékek, az esküdtbiróságok, illetőleg a kir. táblák által megállapított ténybeli adatok, a tényállás alapján ítélkezik, azt nem módosíthatja, nem változtathatja, nem bírálhatja. Én azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek akkor, amikor kijelentem, hogy nem a kir. Curia hibája az ítéletek kimondása, mert a kir. Curia megmutatta a maga jóindulatát, messzemenő méltányossági álláspontját a polgári perekben és hogy ha keze nem volna megkötve a büntető fierrendtartás szempontjából, a méltányosság, az emberi gyengeségekkel szemben való jóindulata ott is megnyilatkoznék. De igaza van a mai hírlapban megjelent czikknek, amely a kis embereket és kofákat modern Shylockoknak mondja. Hiszen ebben a háborús világban nem is csoda, hogy az erkölcsön a nyerészkedési vágy annyira elhatalmasodik és amig az egyik fél, a mi hős harczosaink odakinn verekednek, addig a másik fél igyekezik a már parokszizmusig túlhevült társadalom gyengéit kihasználni, igyekezik a mások kárán meggazdagodni. A t. minister ur utalt Németországnak a hadi uzsora ellen tett intézkedéseire, az uzsorarendőrségre. Rendőr-policziális intézkedések itt is vannak, de itt megint utalok a minister urnak egy másik kijelentésére, hogy mindenkinek áldozatokat kell hoznia. A rendőri intézkedések igazán csak a kisemberre nézve érvényesek és