Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

:>8 674. országos ülés 1916 deczember 11-én, hétfőn. elbírnunk, e nagy történei napokban sértő lenne annak fejtegetése, hogy szükséges a költségvetés megszavazása. Épen azé~t a pénzügyi bizottságnevében és a magam meggyőződése szerint kérem a t. házat, hogy a javaslatot méltóztassék elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Rudnyánszky György jegyző: Bizony Ákos! Bizony Akós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára áttérnék, néhány rövid megjegyzést kivánok tenni részint az előadó urnak az előterjesztésére, részint a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat indokolására. (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó ur és a törvényjavaslat indokolása abból a felfogásból indulnak ki, hogy ezidőszerint a költségvetés előterjesztése teljesen felesleges; nekik az a nézetük, hogy elég az, hogy az 1914—15-i költségvetés keretein belül felhatalmazás adassék a kormánynak a kiadások megtételére és a bevételek bekasszálására. Az előadó ur nagyon röviden siklott át azon, hogy miért tartja ő feleslegesnek a költségvetés előterjesztését, a törvényjavaslat indokolása azonban tartalmaz erre vonatkozólag meglehetősen precziz kijelentéseket (olvassa): »E ozélból most is legmegfelelőbbnek mutatkozik, hogy uj költségvetés megállapításának mellőzésével, az államháztartásnak az 1916. évi XXII. t.-ez.-ben megjelölt módon, vagyis az 1914—15. évre szóló költségvetés határozmány; i szerint leendő továbbvitelére adassék a kormánynak felhatalmazás. Legczélszerübbnek mutatkozik ez annál is inkább, mert a mostani, rendkívüli viszonyok közt az 1916—17. évre egybeállítandó uj költségvetés is csak arra szorítkozhatnék, hogy az államháztartás békében és háborúban egyaránt felmerülő úgynevezett normál szükségleteiről gondoskodjék az erre nézve az 1914—15. évi költségvetésben megjelölt alapon ; — és a dolog természeténél fogva nem szolgálhatná a normális idők költségvetési előirányzatainak azt a czélját, hogy a kormányzat jövő irányát és politikáját kifejezésre juttassa. Az uj állami költségvetési előirányzat előterjesztéséhez fűződő ama másik czél pedig, hogy annak alkotmányos tárgyalása módot nyújtson a kormány nűködésének általános megvitatására és bírálatára, a jelenleg fenforgó kivét-ües körülmények között a kormány más előterjesztéseinek alkotmányos tárgyalása során is elérhető.« Ebből azt kellene megtanulnunk: hogy a költségvetést csak azért- keü elkészíteni, hogy legyen valami keret, amelyben a kormány programmja és eljárása feletti vita a képviselőházban kifejlődhetik. Hát. bocsánatot kérek, ha csak ez volna a költségvetés feladata, akkor igazán nem volna érdemes normális időkben sem a költségvetést elkészíteni és előterjeszteni. Hangsúlyozta az előadó ur és benne van az indokolásban is, hogy ez az előterjesítés teljesen megfelel az állami számvitelről szóló 1897 : XX. számú törvényezikk rendelkezéseinek. Bátor vagyok ezt határozottan kétségbe vonni. E törvény 3. szakasza így szól: »A pénzügyministeTÍum a ministertanácsban véglegesen megállapított állami költségvetés előirányzatát, tekintettel az 1867 : X. törvényezikkre is, minden évben oly időben köteles az országgyűlés képviselőháza elé terjeszteni, hogy annak országgyűlési tárgyalása az év végéig befejezhető legyem. Hát már, engedelmet kérek, ilyen határozottan parancsoló törvénynyel szemben azt mondani, hogy a költségvetésnek elmellőzése és pusztán felhatalmazásokkal való dolgozás megfelel az áUamszámvitelről szóló törvény rendelkezéseinek, azt hiszem, talán mégis igen merész áUitás. (Ugy van ! balfelól.) Ez idő szerint a költségvetés, igaz, parlamenti gyakorlatunk szerint arra is szolgál, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a kormány egész politikája bírálat tárgyává tétessék, de nem hiszem, hogy csak ez volna a költségvetés czélja, mert annak nézetem szerint első, természetes czélja mégis csak az, hogy az országgyűlés, elsősorban a képviselőház az országnak a pénzügyi helyzetéről tudomást szerezzen (ügy van ! balfelól.) és a pénzforrásoknak a kormány által mikre, miképen való felhasználásáról mondhasson bírálatot (ügy van! balfelól.) és egyszersmind ellenőrizhesse azt is, hogy az ország pénzügyei, vagyoni helyzete a legnagyobb megrázkódtatásoknak kitéve ne legyenek, amint ez a múltban, fájdalom, igen gyakran megtörtént. A másik kifogásom a törvényjavaslat ellen az, hogy ellentétben áll az államszámvitelről szóló törvény 14. §-ával is. E szakasz szerint »a költségvetési törvény intézkedik a netalán mutatkozó hiány fedezéséről vagy a felesleg hovafordításáról; ezen intézkedés nem foglalhat magában oly határozatot, amely természeténél fogva külön törvény hozatalát igényli«. E törvénynek tehát az a helyes álláspontja, hogy a költségvetési törvényben sem — még kevésbbé felhatalmazási törvényben — lehet olyan dolgokat elintézni, amelyek külön törvény hozatalát igényük, (ügy van! Ugy van! balfelól.) Fájdalom, ez ellen a múltban is igen sokat vétettek, a múlt kormányok sem alkalmazkodtak eléggé ehhez a parancsoló rendelethez; de mégis ennek a kormánynak a kormányzása alatt, az érájában tapasztaljuk leginkább azt, hogy a költségvetésekbe és ezekbe a felhatalmazásokba oly sok mindenféle dolog hozatik be, amelyek a dolog természete szerint érett megfontalást és külön törvényhozási intézkedést igényelnének ; (Ugy van! balfelól.) de a múltban még inkább el lehetett ezt nézni; a múltban még nem volt ez annyira hátrányos, mint most, az uj házszabályok uralma alatt, amelyek a felhatalmazási javaslat tárgyalását rendkivül szűk korlátok közé szőritják (Ugy van ! balfelól.) és lehetetlenné teszik, hogy sokszor igen fontos adóügyi kérdésekről — hol a szeszadó, hol a söradó, hol másféle adók vonatnak be — és egyebekről is nem lehet beható vitát folytatni