Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 azért, mert az indemnitás elintézésére záros határidő van kitűzve. Ami az előadó urnak a jelenlegi pénzügyi helyzetnek az alkotmányos élet újból megindulása idején létezettel, sőt visszamenőleg még az 1848-iki időkkel is való összehasonlítását illeti, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy hiszen azt, hogy az ország fejlődött, senki kétségbe nem vonja. Hiszen szomorú dolog is volna az, ha ilyen hosszú idő alatt előrehaladás nem történt volna. Részemről jobban szerettem volna, ha e számokat közvetlenül a pénzügyminister úrtól hallottuk volna, mert ezt tartom én az alkotmányos felfogásnak, hogy a pénzügyminister terjeszsze elő, ha már nem a költségvetést, hát legalább a pénzügyi helyzetnek a költségvetést helyettesitő megismertetését, (Ugy van ! balfdől.) ne pedig a pénzügyi bizottságban tegye azt, ahonnan azután az előadó ur közvetítésével halljuk ezeket a számadatokat, amelyekkel most már igazán nagyon bajos foglalkozni, mert hiszen ilyen számtömeget az embernek a fejében megtartani és rögtön feldolgozni, bírálat tárgyává tenni azt hiszem teljes lehetetlenség. A haladás tehát, mondom, kétségen kívül igen jelentékeny ; azonban maguk a nyers számok nem mutatják az előhaladásnak, a fejlődésnek a valódi képét, mivel költségvetésünk bruttó-költségvetés és igy nagyon természetes, hogy a bevételek és a kiadások jelentékeny része egymást kiegyenlíti. Ezeket voltam bátor erre nézve röviden megjegyezni és most áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk I Halljuk !) T. képviselőház ! Állandó gyakorlatunk értelmében az indemnitás, helyesebben költségvetési felhatalmazás megszavazása, sőt még a rendes költségvetés elfogadása is bizalmi kérdés. Hasonló alkalomból már több izben volt szerencsém kifejteni itt a házban azokat az okokat, amelyek szerint én ezt az álláspontot, amely, megengedem, elvi szempontból kifogásolható, a mi viszonyaink között helyesnek, sőt szükségesnek tartom. Helyes és szükségszerű ez főképen azért, mert házszabályaink szerkezete más megfelelő módot és alkalmat nem nyújt arra, hogy a kormány egész működése minden oldalról bírálat tárgyává tétethessék, szóval a tulaj donképeni bizalmi kérdés felvettessék. Most nem akarok ezzel a kérdéssel tüzetesebben foglalkozni, elég, ha hivatkozom az állandó gyakorlatra és kijelentem, hogy sem én, sem az a párt, amelynek nevében felszólalni szerencsém van, bizalom hiányában a javaslatot el nem fogadjuk. (Helyeslés baljelöl.) Felmerülhetne az a kérdés, hogy ha a képviselőháznak békés, normális időkben ez az álláspontja, hogy t. i. a költségvetési felhatalmazást bizalmi kérdésnek tekinti, vájjon helyénvaló-e ez a felfogás, az ehhez való ragasziíodás a jelenlegi rendkívüli köiülmények között is, amikor e rendkívüli körülmények a pártok között a normális viszonyok mellett természetes, sőt szükségszerű deczember 11-én, hétfőn. 39 ellentéteket bizonyos mértékben elimináIhatnak vagy legalább azoknak élét letompíthatnák. Amikor rendkívüli körülményekről teszek említést, akkor elsősorban értem azt a rettenetes világháborút, amely eddig nem ismert méretekben és áldozatainak eddig soha nem ismert számával dúlja majdnem egész földrészünket, sőt nem korlátozódik pusztán Európára, hanem három világrészben íofyik : Ázsiában és Afrikában is. Ez az irtózatos háború százezreket ragad el az élők sorából és pedig a nemzet szine-virágját. százezreket foszt meg testi épségüktől, munkaképességüktől, milliók vesztik el szeretteiket, fentartóikat, kenyérkeresőjüket és ezenkívül oly óriási anyagi terheket hárit a mi különben is eléggé megterhelt vállainkra, hogy ezeknek elviselése nagyon nehéz feladat. Az előadó ur előadásából körülbelül kiszámíthatjuk, hogy a hadi terhek ennek az esztendőnek végén 15 milliárdot tesznek ki. A háború azonban, fájdalom, még folyik tovább — nem tudjuk meddig — nem szűnő elkeseredéssel, mondhatni elfajulással, ugy hog}- önkéntelenül naponként íelteszszük magunknak aggódó szívvel azt a kérdést, amelyet a költő Béla herczegnek, a későbbi I. Béla magyar királynak szájába ad : >>Teremt-e Isten több magyart, mig e világ, inig najija tart, ha mink is elfogyánk ?« Az a kérdés tehát, hogy ez a rettenetes háború mennyiben alterálhatja a mi viszonyunkat a kormánynyal szemben és mennyiben vonhatná esetleg maga után azt a következtetést, hogy rendes szokásunktól eltérően most a felhatalmazást megszavazzuk ? Méltóztatik tudni, hogy épen ennek a világháborúnak következtében a legtöbb hadviselő államban nemzeti, u. n. kon ezen trácziós kabinetek alakultak, a pártok közti korlátok leomlottak és együtt dolgoznak és kormányoznak a legellentétesebb pártárnyalatokhoz tartozó törvényhozók, olyanok is, akiket nemcsak elvi differencziák, de mélyreható állam jogi felfogásbeli különbségek választanak el egymástól. És sajátsá.gos, hogy nálunk minden maradt a régiben. Mi lehet ennek oka % Talán nálunk mélyebbek azok a szakadékok, amelyek a különböző pártokat egymástól elválasztják, mint Erancziaországban, Angliában vagy Olaszországban ? Azt hiszem, hogy nem. Ebben a házban sem köztársasági párt nincs, mely a monarchia megdöntésére törekednék, sem ellenkezőleg, Bourbon- vagy Bonapartista-párt nincs, mely Erancziaországban a köztársaság megdöntésével az egyeduralmi rendszer visszaállítását óhajtja. Nincsenek ebben a házban anarchisták, kommunisták, sőt még szoeziáldemokraták sem, akik a társadalom gazdasági berendezkedésének erősebb megváltoztatását kívánják. Mi okozza tehát azt, hogy nálunk mégis meg nem történt az, ami megtörtént más országokban, ahol a pártok közti differencziák sokkal mélyrehatóbbak, mint nálunk ? Kénytelen vagyok azt a következtetést vonni le, hogy az ok nem elvi differencziákban