Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-690
090. országos ülés 1917 ugy hogy az ember kénytelen azt hinni, hogy ugy látszik, ezek a birtokváltozások a kormány helyeslésével találkoznak és a kormány ezeket abszolúte nem kívánja korlátozni. (Még hiba! balfel'él.) Ott van továbbá valutánk ügye is, amely ma igazán hihetetlenül rossz állapotban van. Ez nemcsak mezőgazdasági szempontból nagyon káros, mert hiszen lehetővé teszi, hogy ma idegen emberek igen sokkal olcsóbban vehessenek birtokot Magyarországon, mint a magyar emberek, de ezenfelül közgazdasági szempontból is tudvalevően óriási fontossággal bir. Ma például a hollandi forint, amely a háború előtt 2 koronán alul állott, amely 1915-ben 2 K 70 f. volt, a mely 1916 őszén 3 K körül járt, ma 4 K. Viszont a svájczi frank, amely 1 K-án alul állott, ma 2 K körül áll. Gr. Batthyány Tivadar: 192 filléren! Gedeon Aladár: Még érthető ez, ha a semleges államoknál fordul elő a nagy diszparitás, de szövetségesünkkel, a német birodalommal való reláczióban is nagyon alacsony kurzuson áll a korona. (Mozgás a baloldalon.) Ez ismét nagy mulasztása a kormánynak, mert igaz, hogy történtek intézkedések a valuta romlásának megakadályozására, de ezek részben elkésett, részben csak félintézkedések, ellenben sajnálattal nélkülözöm a megjavítás érdekét czélzó intézkedéseket. Értesülésem szerint Németországban a kormány mindent elkövet, hogy Németország lehetőleg ekszportáljon mindent, amit csak bir, nemcsak megkönnyíteni igyekszik az ekszportot, hanem szinte majdnem erőszakolja azokat a czégeket, amelyek eddig ekszporttal foglalkoztak, az ekszportálásra. Nálunk, a hivatalos fórumok egyenesen lehetetlenné teszik késlekedésükkel s azzal a rengeteg sok retortájukkal, amelyeken ma annak a szerencsétlen ekszportőrnek keresztül kell vinnie a kivitelt. Magam is érdeklődtem ilyen ügy iránt és tapasztalataimat szóval és írásban is voltam bátor a pénzügyminister úrhoz eljuttatni. Ugyancsak a Budapesti Hirlapban olvasom, t. ház, hogy a Romániában talált égett gabonakészleteket a kereskedelemügyi ministerium az ipari szeszfőzdéknek óhajtja rendelkezésre bocsátani. Nem tudom, hogy ez tényleg igy van-e, de hiszen, amint tudjuk, a Budapesti Hirlap nem áll távol a kormánytól, tehát azt gondolná az ember, hogyha ez nem is hivatalos adat, de mégis a hitelesség valószínűségével kell hogy birjon. Nem volna-e helyes, ha ugyanezen czikkeket a mezőgazdasági szeszfőzdék rendelkezésére bocsátanak, amelyek azután ennek a révén ugy a tejtermelést, mint az állathizlalást és a nagyobb trágyatermelést tudnák előmozdítani. Nem akarok a t. ház türelmével tovább visszaélni, (Malijuk! Halljuk!) a jelentéseknél majd hosszasabban és részletesebben fogok e kérdésekkel foglalkozhatni, most csak azt óhajjanuár 26-án, pénteken. 445 tom kijelenteni, hogy miután a kormány azt a nagy hatalmat, amelyet az országgyűlés eddig is ráruházott, nem az ország, nem a köz érdekének megfelelőleg használta fel, miután nagyon sok olyan dologban elmulasztotta az intézkedést, amelyben intézkednie kellett volna és minthogy nagyon sok dologban, amelyben ' intézkedett, rosszul intézkedett: nem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy azt a meglévő hatalmat, amelyet nem megfelelően használt, megnagyobbítsuk és épen azért a tárgyalás alatt lévő javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) (Az elnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök: Ki következik szólásra? Pál Alfréd jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház!' (Halljuk! Halljuk!) A ház ma délelőtti ülésének végén Polónyi Géza t. barátom felszólalásában utalt arra a tényre, hogy a ház ellenzéki oldala a háború eddigi stádiumában a lojalitásban odáig ment el, hogy a kormány kivételes hatalmának kiterjesztését tárgyazó törvényjavaslatokkal szemben tulaj donkéjíen a bizalmi kérdést fel sem vetette, és pedig, mint monda, azért, mert ezzel sem . kívánta quasi az összhangot megbontani. Polónyi Géza t. barátom, ha jól értettem felszólalását, ezen javaslattal szemben is eltekintett a bizalmi kérdéstől és tisztán csak szakszerű szempontokból kívánta a javaslat meg-, vagy meg nem szavazását illető elhatározására nézve a konzekvencziákat levonni. Sajnálom, de felfogásom eltér Polónyi Géza t. képviselőtársamétól az elvi kérdés tekintetében, mert amig nem akartam az összhang megbontása okából bizalmatlanságomat a háború első stádiumában a kormánynyal szemben erősebben pointirozni és ezt az összhang szempontjából mellőztem : addig ma kénytelen vagyok a harmincz hónap alatt szerzett tapasztalatok nyomán egy ilyen törvényjavaslatnál, amely par excellence bizalmi kérdést képez, —• amint azt még egy-két tétellel külön is bebizonyítom — a politikai bizalmi kérdést nemcsak a kormány általános politikájára nézve, hanem a háborúval kapcsolatos specziális intézkedéseket illetőleg is felvetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből, előre kijelentem, a legteljesebb bizalmatlanságra kell konkludálnom és ezért ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem leszek hajlandó elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy miért viseltetem politikai bizalmatlansággal a kormány iránt, az talán ide nem tartozik. Erre legközelebb mindnyájunknak lesz egyszer alkalma azoknak a bizonyos ministeri jelentések-, nek a tárgyalásánál kitérni és ezért én a direkt politikai kérdéssel itt álláspontomat indokolni nem akarom, ellenben igenis kénytelen vagyok indokolni azzal, hogy az igen tisztelt kormány a háború egész folyama alatt épen azon kérdések tekintetében, amelyekben most a kormány e