Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

446 690. országos ülés 1917 törvényjavaslat első szakaszában ismét ujabb általános felhatalmazást kér, elsősorban a közellátás, a közélelmezés terén, valamint a szabadsági jogoknak túlontúl minden józannak látszó indokot meghaladó módon való megnyirbálása terén szerintem a hibák és bűnök olyan sorozatát követte el, amelyekkel szemben a bizalmat továbbra is előlegezni bűnnek tartanám önmagammal, meggyőződésemmel s bűnnek tartanám az ország nagy érdekeivel, elsősorban, kijelentem, a háborús érdekekkel szemben. Az igen t. igazságügyimnister ur ma délutáni felszólalásában utalt arra és egész helyesen, a tényeknek megfelelően, utalt arra a tényre, hogy ellenségeink, akikkel háborúban állunk, intézkedéseikkel a középeurópai hatalmak kiéheztetésére törekszenek, összes intézkedéseik arra irányulnak, hogy bennünket elzárva minél hermetikusabban a világtól, lehetetlenné tegyék, hogy élelmi- és fogyasztási czikkeket, amelyeket nem tudunk termelni, vagy amelyekkel elégséges mennyiséggel nem birunk, idegen semleges országokból a tengeren át behozhassunk és igy anyagaink mesterséges sorvasztása által kényszeríttessünk arra, hogy ránk kedvezőtlen, rájuk kedvező békét kössünk. A t. minister urnak igaza van, ez a mi ellenségeink törekvése, szándéka és elhatározása, csakhogy erre az elhatározásra nem ma jöttünk rá, sem én, sem a t. minister ur, hanem jött az egész ország a háború első napjaiban, mert hiszen emlékszünk arra, hogy különösen az angol államférfiak 1914 augusztusában már egészen nyiltan megmondották, hogy mi a czéljuk, hogy a mi elzáratásunk, a mi kiéheztetésünh a czéljuk. (Igaz ! a bál- és a szélsőhaloldalon.) Némi előrelátással dolgozó kormánynak ezzel a ténynyel nem a háború harminczadik hónapjában, hanem mindjárt az első hónapokban, az első hetekben kellett volna törődnie, legalább is azoktól a pillanatoktól kezdve, amikor mindenki látta, hogy fantázia az, hogy egy-két hónapon belül. »amikor őszszel lehullanak a lombok«, vége lesz a háborúnak. Mihelyt ezt láttuk, pedig láttuk szeptemberben, októberben, hogy ez hiu ábránd, hiu remény, már akkor kellett volna gondoskodni, — erre nézve az iniciativa ellenzéki oldalról ismételten megadatott — kellett volna gondoskodni, hogy a meglevő készleteinkkel csínján bánjunk, kellően takarékoskodjunk, és minél nagyobb pótlásról a belső termelés fokozásával gondoskodjunk. Itt hirdetik már két év óta német tanításra a többtermelés tanát a háború utánra, a jövő időre, pedig a többtermelést, a lehető legnagyobb termelést már a háború során kellett volna a kormánynak bölcs előrelátó intézkedéssel elöremozditania, e téren azonban épen az ellenkezőjét látjuk, azt látjuk, ebben a tekintetben előttem szólott Gedeon Aladár t. képviselőtársam felszólalásában az adatok, a tények egész sorozata foglaltatott, azt látjuk, hogy a t. kormány mindennek ellenkezőjét tette. «Nem gondoskodott idejében semmiről, nem gondoskodott semmiről kellő szakértelemmel, nem gondoskojanuár 26-án, pénteken. dott semmiről a kellő eszközökkel, hanem az egész vonalon kapkodott, nem vezetett, hanem vezettetett, tolatta magát az események által és amikor intézkedett, mindig; megkésve tette, rendesen eső után köpönyeg volt az az intézkedés. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A megkésett intézkedésekkel, méltóztassék elhinni, sokkal több milliónyi gabonát, élelmiszert, lehetett volna az ország részére megmenteni, ha azok az intézkedések idején történnek, többet lehetett volna elérni, mint azokkal a rémes szekatúrákkal, amelyekkel most a gazdák a fogyasztóközönséget a városi és vidéki lakosokat akarják molesztálni, hogy minden egyes polgári vagy munkáscsaládi lakást feltúrnak és keresnek pár kiló lisztet, vagy czukrot, hüvelyes veteményt, amelyet az illetőnek drága j>énzen nagynehezen sikerült szereznie. Nem ez a módja annak, hogy a közélelmezési téren rend legyen, hanem az lett volna a módja, hogy idejekorán, bölcs előrelátással gondoskodjanak. A t. minister ur és az egész kormány tehát, szerintem, helytelen utón jár és keresi az élelmezés biztosítását, amidőn azt mondja, hogy ő most szigoritott, gyorsított eljárással, szigorú büntetéssel fogja kényszeríteni az embereket, hogy adják ki az élelmi felesleget. Legyen szabad egy-két példára utalnom nekem is. Jól mondja a t. minister ur, hogy a csempészet révén milliónyi gabona kerül ki az ország határán kívül. Igaza van, rengeteg sok kerül ki. De miért? Azért, mert az intézkedéseket mindig néhány hónappal később kezdtük szigorítani, már kezdettől fogva, mint ahogy szükséges lett volna. Magyarország határa igen nagy. Hogyha mindjárt a háború kezdetén kellő szigorral nemcsak rendeleteket adtak volna ki, mert hiszen annyi rendeletet nem adtak ki az egész világon, mint Magyarországon, ahol kilószámra jelentek meg, (Lgy van! a bal- és a szélsöbatoldalon.) hanem kellő időben, kellő módon gondoskodtak volna arról, hogy csempészet ne legyen keresztülvihető, hogy ne vihessenek ki élelmiszereket, gabonát, ugy amint most már igen nagy szigorral teszik, akkor nem lett volna lehetséges, hogy milliókat vigyenek ki Ausztriába, Németországba és még kevésbbé lett volna lehetséges az, amiről megdöbbenéssel értesülök a minister ur beszédéből, hogy ellenséges külföldre csempésztek ki gabonanemüeket vagy más élelmiszereket. Ha ez megtörtént, akkor a legfőbb felügyeleti hatóságot, amelynek rendelkezése ós intézkedése mellett ez lehetséges volt, nézetem szerint, egyszerűen vád alá kell .helyezni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! A minister ur javaslatának elvi ellenzésének indokolásául kénytelen vagyok a t. kormány eljárásának hibáira vonatkozólag néhány tényre egészen röviden ráutalni. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mi az ellen-