Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
január 25-én, csütörtökön. 413 689. országos ülés 1917 néni fogják a polgári hatóságokat, a ministeriumot kérdezni, hogy ezeket a kérdéseket hol és mikép intézzék el. Mikor a magyar büntetőtörvénykönyvet megalkották, annak nagy vívmánya volt és a közszabadságok szempontjából nagy súlyt fektettek rá. hogy csak az legyen büntethető, amit a törvény annak mond. Ha pedig nézzük a bűnvádi perrendtartást, az 1896 : XXXIII. t.-cz. 1. §-ában azt mondja: »Bűnvádi ügyben birói eljárás csak. a törvény értelmében, vád alapján és csak ,az ellen indítható, akit bűntett, vétség vagy kihágás nyomatékos gyanúja terhel.« Most már ebben a háborús helyzetben rászabadítok egy előttem ismeretlen tömeget, ismeretlen közegeket a publikumra, hogy azokat az oszlopokat, amelyeket itt a törvények felállítottak, ledöntsék, hogy elrontsák azokat az oszlopokat, amelyeken a mi közszabadságunk is épült és épül. ! Hol van a garanczia, hogy az az ember, akit beküldenek az én házamba, akiről azt sem tudom, hogyan került oda, milyen a képzettsége, mit kívánnak tőle, mikor azt a rendeletet kibocsátják és mikor azt végre kell hajtani, hol van a garanczia, hogy az az ember, aki fel van jogosítva, hogy az én becsületem, az én életem felett ur legyen, ennek a feladatnak meg is tud felelni ? T. ház! Meg kell gondolni, amikor ily rendelkezéseket törvénybe iktatunk. Á. többtermelés, a közellátás problémáját nem lehet ugy megoldani, hogy az embereket ostorozzuk. Hiszen ha a régi hadjáratokat nézzük, látjuk azt, hogy a zsarnokok, akik ostorral szedték össze hadseregüket, semmi eredményt nem tudtak elérni ott, ahol a nemzeti érzéssel álltak szemben. A nemzeti érzést kell felkölteni, azt kell szolgálatába állítani annak az eszmének, amelyet meg akarunk valósítani.(Helyeslés balfelöl.) T. ház ! Nekünk magyaroknak ez a háború semmiféle nemzeti előhaladást nem hozott. Hozott nekünk ostort, hozott sebeket. Hozzanak már egyszer oly dolgokat is, melyek a nemzeti érzést istápolják, amelyek előbbre viszik a nemzetet. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, t. ház, hogy ilyet nem lehet várni oly társadalomtól, melynek egyrésze marhaszállitásokkal, vagy leszállításokkal foglalkozik. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ilyenekkel foglalkoznak azok, kiknek a sebeket kellene gyógyítani ; és ha én tudom azt, hogy ha valakinek marhaszállitást kínálok, vagy megkínálom nemzeti jogokkal, ő a marhaszállitás után nyúl, — akkor az a társadalom beteg. (Ugy van! Úgy van ! balfelől.) Weiskirclmer bécsi polgármester ur (Halljuk ! Halljuk .') november 10-én egy beszédet tartott. Nem foglalkozom ennek azzal a részével, mely a bécsi viszonyokat rajzolja ; sem azzal, hogy onnan túlról mi sokszor hallunk olyan nyilatkozatokat, melyek minket tesznek felelőssé bizonyos dolgokért. Csak egy passzusára akarok rámutatni. Azt mondja Weiskirclmer s ez benne a' legérdekesebb : »Der Bauer wurde zu einem Amte.« Hát ez világítja meg a helyzetet, t. ház, melyben a két állam parasztjából : a magyar és az osztrák paarsztból is hivatal lett : annyit kell tudnia, annyi irányban zaklatják, annyiféle kimutatással, bemutatással kell törődnie, hogy voltakép adminisztratív teendőkkel van elfoglalva, mikor a termeléssel, a gazdasági dolgokkal kellene foglalkoznia, (ügy van! Ugy van! baljelöl.) Vájjon hiszi-e a t. előadó ur és a t. minister ur, hogy az ilyen gyorsított kihágási eljárással eredményeket lehet elérni? Mi lesz ebből az eredmény? Az, hogy meg fognak szajjorodni óriási mértékben a kihágási ügyek. Ezeknek intézésére munkaszaporitás kell, deczentralizálni kell a munkaerőt, deczentralizálni kell a munkát, ugy hogy ezeket a kihágási ügyeket nem tudják helyesen elintézni. Mert csak nem gondoljuk azt, hogy lajstrom szerint fogják elintézni, mint a franczia forradalomban az u. n. hazaárulókkal, hogy először a tárgyalást tiltották el tőlük, azután a védőt. ugy T hogy utoljára a közvádló előadta a lajstromot, rámondták az áment és vitték őket a guillotinera. Ennyire talán még nem vagyunk? Ezeket a dolgokat, melyekről itt szó van, le kell tárgyalni. Meg kell kérdezni azt az embert : hogyan is áll a dolog. Tanukat kell kihallgatni, azután Ítélkezni kell, az ítéletet talán meg is kell okolni. Ezek egyrészt szakembert igényelnek. Akárkire nem lehet az ilyeneket rábízni. És a közélelmezés érdekeit ily módon nem lehet előmozdítani. Én azt látom és e tekintetben érintenem kell saját véleménvemet is, hogv igenis a makszimális áraknak nagy r hatásuk van, hogyha a hatóságok iparkodnak azokat betartani. De, t. ház, nem lehet azt mondani, hog} 7 megállapítom a ezikkek makszimális árát, külön az egyikét, külön a másikét, külön a harmadikét, az ipari dolgoktól pedig Ausztria nagyobb üdvére és boldogulására eltekintek, (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) ugy hogy pl. annak a parasztnak a csizmáért óriási összeget kelljen adnia, de a maga búzáját a mostani pénzérték szerint olcsóbban kelljen eladnia, mint a háború előtt. Itt kell keresni a bajok gyökerét. Ugy kell ezeket megállapítani és összeállítani, hogy szervesen egvmásba fonódjanak. (Helyeslés balfelől.) A komikum erejével hatott, amikor Fén} 7 es László leírta »Az Est«-ben az orgoványi malomnak a dolgát. Mit láttunk ebből, t. ház? Azt, hogy ezek a külön-külön makszimálások, ez az egymással viszonylatba nem állítás olyan eredményeket szülnek, hogy meg kell állapitanunk, hogy ma az állatok részére a legolcsóbb táplálék és eledel a tiszta búza. (Derültség balfelől.) Ha 50%-ra őrlik le azt a lisztet, amelyre megvan a rendelet, hogy a legnagyobb mértékben ki kell őrölni, amit azonban 84—85%-ig az a molnár nem őröl
