Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

január 25-én, csütörtökön. 414 689. országon ülés 1917 ki, akkor ő kitűnő üzletet csinál, ha azt a disznókka] eteti meg. Hát amikor ilyen helyzettel állunk szemben, ne keressük azt, hogy azok az emberek, akik az ilyen hibákat kihasználják, tömegesen felhajtassanak, hanem keressük a bajnak gyökerét. (Helyeslés balfelöl.) Számítsuk ki a termelésnek tényezőit és adjuk hozzá mindenütt azt a legális hasznot, amelyet hozzá kell adni, amely ezen a termelési ágon alapszik s amely annak megfelel. Ott van pl. a szesznek kérdése. Hiszen az borzalmas, hogy hova csaptak fel azok a lángok, melyeket a szesz körül az egész országban találunk. Es mit látunk, t. képviselőház? Azt látjuk, hogy a t. pénzügyminister ur rendeletekkel megy utána ennek a szeszkérdésnek, de az a rendelet mindig elkésik egynéhány órával, egynéhány nappal vagy talán hónappal. Ezek azok a bajok, amiket meg kell gyógyítani, de a gyógyításukhoz olyan emberek szükségesek, akik ismerik a tárgyat és szeretettel foglalkoznak vele. Sebeket nem lehet ugy gyógyítani, hogy azokat megnagyobbítjuk, hogy még hasítunk a beteg testen. Az az orvos, aki így járna el, nem sokáig ekszisztálna. Még egy dologgal kell ennél a kérdésnél különösen foglalkoznom. A t. kormány mindig a mai állapotból, a háborúból indul ki és ezen a czirnen alkot törvényeket, amelyek azután, ha bekerültek a törvénytárba, bármikor felhasználhatók lesznek a nemzet ellen. Ismerünk a magyar történelemben nemzeti királyokat is, akiknek háborúját a nemzet nem helyeselte. Még Mátyás király ellen is felemelte a nemzet szavát, mert nem értett egyet háborúskodásával. Nem mindig lesznek olyan háborúk, amelyekben a nemzet létérdekei forognak koezkán. Vannak hódító hadjáratok is, vannak parcziális hadjáratok, amelyek nem bírják a nemzet rokonszenvét. Jöhet olyan kormány, amely még talán a mostaninál is roszszabb lesz. (Derültség.) A t. igazságügyminister ur ezt nem hiszi nekem, pedig megmondtam az ő elődjének, Székely Ferencz minister urnak is, hogy utána rosszabb, reakczionáriusabb minister fog következni, akkor az sem hitte el. (Derültség a baloldalon.) Ha ilyen hatalmat adunk a kormányok kezébe, akkor ezzel kicsavartunk minden ellenállást a nemzet kezéből. Olyan hatalmat juttatunk a kormányoknak, aminőt még az abszolutizmus sem tudott soha a nemzetből kicsikarni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Hiszen talán még CarafEa korszakára sem lett volna szükség, ha akkor ilyen törvények állottak volna a kormány rendelkezésére. Ezért lehetetlen nekünk ezt a javaslatot elfogadnunk, lehetetlen olyannak tartanunk, amely . a háború szempontjából szükséges volna, mert az nemcsak hogy nem szükséges, de még a mai helyzet szempontjából is a legnagyobb mértékben káros. Még egy kérdést kívánok érinteni. A javaslat 4. §-a azt mondja (olvassa) ; »A ministerium a meghatározott hivatást, vagy foglalkozást űzőknek, avagy érdekközösségben állóknak a törvény meghagyása alapján alakított önkormányzati szervezetére és annak működésére nézve, különösen a közgyűlés összehívása és megtartása s az önkormám^zati szervek megalapítása vagy megválasztása tekintetében, amennyiben a. háború okozta rendkívüli viszonyok miatt szükséges, kivételes intézkedéseket tehet és evégből a törvénytől és az alapszabálytól eltérő rendelkezéseket is állapithat meg.« Semmi körülmények között sem tarthatom indokoltnak és helyesnek, hogy a kormány belátására bízzuk, hogy ilyen mélyen belenyúljon az önkormányzati szervezetek belső életébe. Hiszen ha ezek az önkormányzati alakulatok helytelenül, a törvény ellenére működnének, ott van az államnak a legfőbb felügyeleti joga, amelynél fogva rendet teremthet. De azt mondani, hogy az önkormányzati szervezetekre és azok működésére nézve különös szabályokat állítson fel a kormány : erre semmi szükség nincs. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Mit hoz fel ennek támogatására a t. kormány? Az indokolás azt mondja: (Olvassa.) »Az ügyvédi kamarák körében az az általános kívánság jutott kifejezésre, hogy a kamarai választmánynak és tisztikarnak a törvény szerint minden három évben kötelező újraválasztása a háború ideje alatt mellőztessék és ehelyett a jelenlegi választmánynak és tisztikarnak megbízatása kivételes rendelkezéssel a háborút követő bizonyos időpontig meghosszabbittassék.« Fedi ez egymást? A kamara kérelme és az a rendelkezés, amelylyel a kormány ennek alapján a maga hatalmát ismét növelni akarja? Semmi esetre. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tessék meghosszabbítani azt a működést ott, ahol kell, de ebből olyan különleges. szabályokat levezetni, hogy azok működését, életét egyenesen a ministerium vezesse : ennek semmi okát és alapját nem látom. Áll ez különösen az ügyvédi kamarákra, amelyeknél egyáltalán nem kívánatos, hogy a ministerek olyan mélyen belenyúljanak működésükbe. A választmány és tisztikar működésének meghosszabbítása helyes, de ezt más törvényes rendelkezéssel is meg lehet cselekedni, ehhez nem szükséges, hogy ilyen tágkörü meghatalmazást adjunk a ministernek. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Őszintén megvallva, nem is hiszem, hogy az lett volna a czél, hogy teljesítsék a kamara kívánságát. Nem hiszem, mert akkor abban a formában teljesítették volna, amelyben kérték, azután meg, ha ezek a választások olyan nagyon a szivén feküdnének a kormánynak, akkor javaslatot tehetne a kormány az ülésszak berekesztése iránt is, mert hiszen Isten tudja hányadik esztendeje van a ház megfosztva attól a jogtól, hogy például alelnökeit mégválaszsza. Az önök által készített házszabályok 3. pontja így ^zól: (Olvassa.) »Az 1848; IV. t.-cz. 8. §-a szerint a ház elnöke, az országgyűlés egész folya-